A földi lét valójában egy nagy, össznépi színjáték, ahogyan ezt már sokan megállapították: olykor dráma, máskor humoreszk vagy épp tragédia. Az emberek különböző szerepeket viselnek benne – sokszor egyszerre többet –, és annak megfelelően beszélnek, öltözködnek, viselkednek. A társadalom amúgy is ezt követeli tőlünk, de a „szövegkönyvet” még jobban megbonyolítja, hogy mindannyian igyekszünk mindenütt a lehető legjobb arcunkat mutatni, szerepünknek a leginkább megfelelni. Utóbbit azért tesszük, mert az ember egy olyan lény, aki szeret tetszeni, magának és másoknak is. Ha sikerül elnyernünk mások pozitív véleményét, az jólesik az egónknak, legyezi hiúságunkat. Ennek érdekében pedig olykor hajlandóak vagyunk mást mutatni magunkról, mint amik és amilyenek vagyunk, alakoskodni, „játszmázni”. Észre sem véve, hogy ezek a kisebb-nagyobb trükközések, manipulációk lassanként aláássák a boldogságunkat.

Virágözön és üres cserép

Az, hogy az emberek a csalástól sem riadnak vissza, csak hogy megfeleljenek az elvárásoknak, az alábbi történet bizonyítja. Egy dúsgazdag gyárigazgató nem nősült meg soha, és nem is született utóda. A nyolcvanadik születésnapján összehívta a dolgozóit, helyettesektől a titkárokon át a legegyszerűbb munkásokig, bejelentve: egy év múlva visszavonul. Mindenkinek adott egy virágmagot, azzal, hogy ültessék el, öntözzék, majd a nyolcvanegyedik születésnapján hozzák be neki megmutatni az eredményt. Akinek a legszebb lesz a növénye, azt a személyt nevezi ki új igazgatónak, és ráhagyja a vagyonát is.

…

A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2017/1. számában olvashatjátok!

Szöveg: Magyar Diána

Fotó: Thinkstock