Itt a tavasz. Te is érzed a levegőben?

Én már februárban éreztem! Amikor futok, balzsamos illatok úsznak mellettem, nem beszélve a madárcsicsergésről! Egyre több szólamot hallok, imádom. Ezt hívom énidőnek. Ilyenkor elengedek mindent, és csak élvezem a természetet és a napsütést. Napimádó vagyok. Ha a déli órákban futok – mert ha csak tehetem, felkötöm a „nyúlcipőt”–, már megfog a nap. Épp az előbb nevettem magamban, mert szerelik a napelemeket a tetőnkre, és az egyik szaki azt kérdezte tőlem: „Akkor az Éj királynője most napsütésre vált?” Milyen szellemes! De az Éj királynője csak egy szerep, valójában a Nappal hercegnőjének érzem magam. A futás, a tágas terek és a napfény számomra életfontosságúak. Biztos tudod, hogy kamaszként élsportoló voltam, atletizáltam, csak egy sérülés tántorított el a sporttól, akkor került fókuszba az éneklés.

Szoktatok együtt futni a férjeddel is?

Mi az hogy! Ő is sportoló volt. Egy sérülés kapcsán ismerkedtünk meg, tizenegy évvel ezelőtt, amikor közös hidegkamrába kerültünk a kezelés során. Amikor Bíborkát, a kislányunkat örökbe fogadtuk, egy ideig futóbabakocsival szaladtunk, emlékszem, nagyokat aludt benne. Aztán már felváltva indultunk neki, mert valakinek a gyerekkel is kellett maradnia. Mostanában pedig inkább a túrázásnak egy intenzív formáját űzzük együtt, és közben nagyokat beszélgetünk. Remekül kijövünk egymással, mivel negyvenévesen, érett fejjel találkoztunk, már ismertük önmagunkat, és tudtuk, kire van szükségünk.

Bíborka érkezésével családdá váltatok. Hány éves is a kislányotok?

Első osztályos. Csodálatos gyerek! Képzeld el, egyik nap kevés tanár volt az iskolában, és rá bízták az osztályát, hogy ő tanítsa a többieket. És megállta a helyét! A félévi értesítőjébe azt írta a tanító néni, hogy rendkívül felelősségteljes kislány, nagyon jó hatással van a társaira. Néha komolyan úgy érzem, mintha én szültem volna. Sokak szerint még külsőleg is hasonlítunk. De ez nem véletlen! Bibi azon a napon született, amelyiken apukám meghalt, és biztos vagyok benne, hogy ő küldte nekünk a kislányt.

Gondolom, te vagy Bibi példaképe…

Olyannyira, hogy szeret egyforma ruhába öltözni velem. Szerencsém van, mert olyan az alkatom, hogy bármilyen márkaüzletben találok a gyerekosztályon magamnak ruhát. Rám a legnagyobb, a 170 cm-es való, Bibire meg a 122-es. Karácsonyra pedig varrattunk magunknak egyforma zöld ruhát, rókafejet formázó bőrrátéttel. Ugyanis rókaimádók vagyunk. Bakonykútiban rendszeresen bejártak a kertünkbe a rókák, az egyiket etettük is.