Vámos Miklós kérdése:
Kedves Ádám, az imént töltötted be a hetvenötöt. Őrület. Ideje volna, hogy elnevezzenek rólad egy könyvesboltot. Egy pályaudvart. Sőt inkább egy repteret, amennyit röpködsz Budapest—London, tour, retour. Minthogy több időt töltesz kint, mint bent, érdekelne, milyennek találod Angliát most, amikor a Brexit végleg és visszavonhatatlanul lezárult. Sokan bánták meg? A mindennapi életben melyek az érezhető változások? Minderről csak Ali Smith két regényében olvastam, de az mégiscsak fikció. Pótkérdés: érzed-e, hogy angol nyelvi környezeted rányomná a bélyegét újabb verseidre?
Nádasdy Adám válasza:
Bizony, sokan megbánták, egyre többen látják, hogy nagy ostobaság volt a Brexit. Sokan indulatból szavaztak rá, mások meg téves számításból. Persze ismételgetik, hogy ők nem egy kontinensből akartak kilépni, hanem egy szervezetből – de ugye földrajzilag amúgy sincsenek a kontinensen. Ne felejtsük el, hogy ennek az országnak a tenger a határa, nem Franciaország, nem Németország. És mivel tengerből csak egy van, Nagy-Britannia határosnak érzi magát Ausztráliával ugyanúgy, mint Tajvannal vagy Máltával. Vagyis innen Angliából nézve Európa csak egy hely a világban, nem a nemzeti sors olyan horgonya, mint nekünk magyaroknak.
Sokan hagyták magukat félrevezetni a „Brexit-lovagoktól”, akik a saját politikai tőkéjüket kívánták hizlalni a demagóg kilépési szólamokkal. A mostani miniszterelnök, Boris Johnson is ilyen volt, bár az ősbűnt az előző kormány feje, David Cameron követte el a népszavazás kiírásával: pedig vannak dolgok, amiket nem szabad népszavazásra bocsátani, mert az emberek nem tudnak józanul ítélni (ilyen például a halálbüntetés: mindenütt igennel szavazna a többség, ha megkérdeznék, hogy visszaállítsák-e). A kilépéspárti propaganda nekem ellenszenves volt, mert én elutasítok minden elzárkózó, idegengyűlölő megnyilvánulást. A legcsúnyább – és utcaszinten a leghatásosabb – szlogenjük az volt: nem azért nyertük meg vérrel és verejtékkel a világháborút, hogy most a német Angela Merkel dirigáljon nekünk!… Az egyik olcsó napilap, a Daily Mail (a példányszáma napi egymillió körül van!) a kilépést támogatta. A népszavazás enyhe többségét valószínűleg a Mailnek köszönhette.
