Nagyon kedveljük a muskátlit, de az az érzésünk, hogy az utóbbi évtizedekben minden mást kiszorított a balkonvirágok piacáról. Pedig bőven van miből válogatni, bebizonyítjuk, sőt, gondozási kisokossal is szolgálunk a versenytársakhoz.

Verbéna, nem csak vámpírok ellen

Fotó: Unsplash

A vasfű vagy másik nevén verbéna ismerős lehet a vámpírkultusz rajongóinak, ugyanis, ha hinni lehet a filmeknek, távol tartja a vérszívókat, akárcsak a fokhagyma. Viccet félretéve a verbéna egy színpompás virág, melynek létezik bokros, illetve futó verziója is – utóbbi, csüngő száraival nagyon jól mutat magasabb erkélyekről lógva is. Gondozásukban nem különböznek, mindkét faj a napos vagy maximum félárnyékos helyeket kedveli, nedves, de jó vízáteresztő képességű és kéthetente tápoldatozott talajjal. Érdemes néhány nagyobb követ tenni a virágláda aljába mikor a növényt elültetitek, így a felesleges nedvesség könnyedén el tud folyni.

Futó porcsinrózsa, a napos oldal sztárja

Fotó: Flickr

Egynyári növény a futó porcsinrózsa, ami pozsgás leveleinek és szárának köszönhetően kifejezetten kedveli a napos balkonokat. Praktikus azok számára, akik nem tudnak minden nap időt áldozni a virággondozásra, de szeretnének színes erkélyt. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy semmi tennivaló nincs vele, de egy szárazságtűrő növényről beszélünk, amit elég három-négynaponta is megöntözni, tápoldatozni pedig nem is nagyon szükséges. A virág érdekessége, hogy bár folyamatosan nyílik, borús időben és estefelé összecsukja a szirmait, mintha álomra hajtaná a fejét, csak nappali fényben dicsekszik színpompás virágaival.

Lobélia, a kócos szépség

Fotó: Flickr

A lobélia mellett nem lehet álmélkodás nélkül elmenni, kék, rózsaszín vagy olykor fehér virágai vonzzák a tekintetet. Bár a legtöbben csak kiegészítő színfoltként használják a muskátlitengerben, önmagában is csodásan mutat, hiszen tavasztól egészen őszig folyamatosan virágzik. A lobélia kedveli a napos helyeket, cserébe viszont folyamatos locsolást igényel, heti egy tápoldatozással kísérve – ez biztosítja az újabb és újabb szirmok megjelenését. Ha balkonládába vagy virágtartóba ültetitek, akkor a nyár folyamán – szigorúan naplemente után – érdemes visszavágni a töveket, mert így megelőzhető az elöregedés és a virágvesztés.

Mézvirág, a bogárkedvenc

Fotó: Getty Images

A mézvirág nevét onnan kapta, hogy szirmai a mézhez hasonló illatot árasztanak, ami első hallásra nagyon jól hangzik, de a pillangókat és a méheket is csábítja, aminek nem mindenki örül. A növény a napos helyeket kedveli, sőt, még a tűző napot is elviseli, ám ebben az esetben fokozott öntözést kíván, hiszen amúgy is jó vízellátású talajban érzi jól magát. A lobéliához hasonlóan a mézvirág egy nagy, bozontos futó növény, ami néhány hónap alatt szinte az egész balkont képes elárasztani virágaival, de ezt is érdemes egy-két alkalommal visszavágni a nyáron, nehogy megritkuljanak.

Futó petúnia, az odafigyelést igénylő

Fotó: Flickr

Petúniát csak akkor válasszatok, ha megadjátok neki a kellő törődést, másképp néhány hét után ledobja a szirmait és nehezen tudjátok majd ismét virágzásra bírni. A futó petúnia a napos, meleg helyeket kedveli, ahol elég napsütés éri, de nincs kitéve az égető fénynek, sem a szélnek. Reggel, illetve este is vizet kíván, és nem is akármilyet, a legjobban az összegyűjtött esővizet szereti, amihez heti kétszer érdemes tápoldatot keverni, máskülönben nem fog virágozni. Mivel a hajtások könnyen megnyúlnak, hetente-kéthetente visszavágást igényel, ami azért is praktikus, mert ezzel fokozható a növény bokrosodása.

Büdöske, a szúnyogriasztó

Fotó: Flickr

A büdöskének is csúfolt bársonyvirág nem annyira illatos, mint a mézvirág, cserébe a szúnyogok nem kedvelik – már csak ezért is érdemes néhány tővel ültetni. Emellett érdemes fejben tartani, mennyire igénytelen növény: szinte bármilyen fényviszonyok között és bármilyen talajban jól érzi magát, amit minden esetben színes virágokkal hálál meg. Ez azt jelenti, hogy elég minden második, harmadik nap locsolni, illetve hetente egyszer tápoldatot adni neki, hogy egy kis kényeztetést is kapjon.

Balkon aranya, az üde színfolt

Fotó: Flickr

Sárgán világító virágaival és édes illatával a balkon aranya feltűnő jelenség az emberek és a méhek számára egyaránt. Gondozása viszonylag egyszerű, a kicsit napos vagy még inkább félárnyékos helyeket kedveli, méghozzá állandó öntözés mellett, nagyon fontos, hogy rendszeresen locsoljátok, másképp virágai elhervadnak. Apropó hervadás, az elnyílt virágokat nem kell leszedni a szárakról, a balkon aranya ledobja magáról ezeket, hogy helyükbe újat hozzon – ezt érdemes heti egy tápoldatozással megtámogatni.

Fukszia, kezdő kertészeknek

Fotó: Flickr

Árnyékos, hűvös erkélyek… Végre egy virág, ami kifejezetten ilyen körülmények között érzi jól magát, az erős napsugárzásban akár egyetlen hét alatt is teljesen kiéghet. A fukszia szereti, ha a földje folyamatosan nedves, de nem pangó, ezért ha nem is locsoljátok minden nap, muszáj esténként leellenőrizni. A fukszia nagyon sok tápanyagot használ fel a virágzásához, ezért a tápoldatozása elengedhetetlen, hetente egyszer fontos pótolni az elhasznált anyagokat, ásványi sókat. A balkon aranyával ellentétben nála manuálisan kell eltávolítani a szirmokat, különben nem hoz újabb hajtásokat.

Nebáncsvirág, a harcos

Fotó: Getty Images

Nevével ellentétben a nebáncsvirág vagy más néven pistike egy jóformán kiirthatatlan virágfajta. Jól érzi magát árnyékos és napos helyen is, sőt, ha van ideje hozzászokni a környezetéhez, akkor a tűző napon is megmarad. Ami a vízigényét illeti, fontos, hogy mindig nedves legyen a földje, de ne tocsogjon a víztől. Ha félárnyékos helyre ültetitek, akkor elég minden másnap ellenőrizni a talaját, azonban ha napra teszitek, akkor érdemes akár minden este, naplemente után megöntözni.

Nyári viola, az erkély parfümje

Fotó: Flickr

A nyári viola gondoskodik arról, hogy a balkonon mindig kellemes illat legyen, fürtjei ugyanis szinte parfümfelhőbe vonják a környező négyzetmétereket. Egyébként egy viszonylag igénytelen növényről van szó, ami a napos helyeket kedveli, de nincs szüksége túl sok gondoskodásra, vízigénye is minimális, két-háromnaponta bőven elég locsolni. Az egyetlen, amire kényes, az a vízáteresztő talaj: ültetés előtt érdemes a virágládájába, cserepébe nagyobb köveket tenni, hogy a nedvesség könnyen átfolyjon a földön, és ne rekedjen meg a gyökereinél.