Amikor Annis Waugh beleegyezett, hogy egy iskolában hajfonó tanfolyamot tartson apukák számára, el sem hitte, hogy minden jegy elkelt előre, sőt, még várólista is alakult – számolt be a BBC a káros nemi sztereotípiákkal leszámoló, nagyon népszerűnek bizonyuló workshopról.
Annis Waugh a St Albans-i székhelyű Braid Maidens alapítója, már gyerekkora óta foglalkozik hajfonással, tavaly pedig elkezdett tanfolyamokat is tartani. Bár a férfiakat mindig szívesen látta a foglalkozásain, korábban még egy sem jelentkezett be hozzá. Így történt, hogy külön férfi és női csoportokat szervezett egy helyi általános iskola szülői munkaközösségének adománygyűjtés céljából, és ő lepődött meg a legjobban, amikor a férfi csoportra minden jegy elkelt, miközben a női estére még mindig volt szabad hely.
„A férfiak közös tanulása mögött az a gondolat áll, hogy mindannyian egy csónakban eveznek – mondja. – Nagyon boldoggá tett, hogy lelkesek voltak, és így álltak hozzá. Nem hiszem, hogy 20-30 évvel ezelőtt ugyanígy lett volna. Mégis csak 2022 van, a párok manapság sokkal egyenlőbben osztják fel a dolgokat. Ráadásul a bezárások után a tanítási idő is megváltozott, az apukák pedig sokkal többet vannak otthon reggelente, és ha meg tudják csinálni a kislányuk haját, az sokat segít” – tette hozzá.
Elmondta, hogy sok nő árulta el neki, hogy a legszebb emlékeik közé tartozik, amikor az apukájuk csinálta meg a frizurájukat. „Azt mondták, hogy mindig büszkék voltak, ha az apjuk készítette aznap a copfjukat, ami nagyon megható – mondja. – Tehát ez olyasmi, amit az apák megoszthatnak a lányaikkal – és a fiaikkal, ha hosszú a hajuk.”
Waugh hozzáteszi, hogy a férfiak esetében az alapokkal kezdte, azaz a haj lófarokba fogásával és a hajgumik használatának megtanulásával, ehhez pedig hosszú hajú babafejeket használtak. „A női órákon erre nincs szükségem , mert még ha nem is fontak korábban copfot, abban már tapasztaltak, hogy lófarokba rakják a saját hajukat.”
Azonban sok apuka csalódott volt, hogy ennyire az alapoknál kellett kezdeniük, és a workshop végére nem tanulták meg mondjuk a holland fonást. „Azt gondoltam, hogy ez túl sok lenne egy első ülésen, pedig meg tudták volna oldani” – árulta el Annis.
Nagyobb a versenyszellem
Egyébként nem nagyon vett észre különbséget a női és férfi résztvevők ügyessége között a tapasztalat hiányán kívül, azaz csak egy dolgot: „Azt mondanám, hogy az egyetlen különbség, ami szembetűnő volt, az volt, hogy a férfiak jobban versenyeztek önmagukkal, hogy jól csinálják, és keményebbek voltak magukkal szemben. Láttam, hogy tökéletesen jó fonatokat fésültek ki és kezdték újra. Amikor megkérdeztem, hogy miért, azt mondták, hogy azért, mert nem volt elég feszes. De a legnagyobb öröm számomra az volt, hogy mindannyian ott akartak lenni, és tényleg beleadtak mindent.”
Waugh azt mondja, hogy azért szeret felnőtteknek órákat adni, mert szereti látni, hogyan tanulnak az emberek ilyen idős korukban. „Szeretem látni az örömüket, amikor sikerül.” A másik motiváció számára az volt, hogy átadja a tudását, ami a fonást illeti, mivel ezt az örökségének tekinti, és nem szeretné, ha kihalna ez a „tudomány”.
Természetesnek kellene lennie
Az egyik résztvevőnek, John Hardernnek négy lánya is van, és amikor először hallott az apáknak szóló különleges eseményről, azt gondolta, hogy fura, és nem akart részt venni benne. De aztán elmerengett azon, hogy miért gondolja így, és inkább bejelentkezett a tanfolyamra, amit végül „ragyogó meglepetésnek” talált. „Arra gondoltam, hogy végülis miért lenne furcsa ez, négy lányom van, miért érzem úgy, hogy nem kellene elmennem?”
A nyugdíjtanácsadóként dolgozó férfi azt mondja, hogy munkája során folyamatosan arra ösztönzik, hogy a sokszínűségről és a rugalmas munkavégzésről gondolkodjon, ezért megdöbbentette az, hogy önkéntelenül is ennyire előítéletes. „Elgondolkodtatott, hogy társadalomként még milyen hosszú út áll előttünk, és amikor tudatosítottam magamban a gondolataimat, akkor elhatároztam magam, hogy biztosan részt veszek rajta.”
Hozzáteszi, hogy ennek a készségnek a megtanulása azt is megmutatta a gyermekeinek, hogy az emberek „nemtől függetlenül bármit megtehetnek, amit csak akarnak.
Nem akarom, hogy a lányaim olyan világban nőjenek fel, ahol az az ódivatú nézet él bennük, miszerint az egyik nem az egyik dolgot csinálja, a másik meg a másikat”
– mesélte.
Szerinte ez a gondolkozásmód csak leszűkíti a lehetőségek körét, amelyekről a gyerekek azt gondolják, hogy lehetségesek számukra az életben. Azt is megjegyzi, hogy a másik motivációja az volt, hogy nem szerette volna, ha az iskolában a tanárok azt hitták volna róla, azért csapzottak a lányai, mert ő túl béna elkészíteni a frizurájukat.
Hardern azt mondja, hogy a lányai „nem igazán zavartatják magukat” amiatt, hogy ő fonja a hajukat. „Néha azt mondják, hogy anya jobban csinálja, ami igazság szerint teljesen igaz, de nekik tényleg mindegy, hogy melyik szülő csinálja.”
Igazi apa-lánya program
Tim Angove, egy másik apuka azt mesélte, hogy kilencéves lánya már egészen fiatalon megtanulta, hogyan kell fonni, és nem engedett mást a haja közelébe: „Nagyon frusztráló volt, ezért amikor megláttam, hogy jön ez a tanfolyam, azonnal jelentkeztem. Azt gondoltam, ha azt mondom neki, »tudom, hogyan kell ezt csinálni«, akkor nagyobb az esélye, hogy meg fogja engedni nekem. Szerintem több apának kellene ezt csinálnia” – tette hozzá.
Az egygyermekes apuka azt mondja, úgy gondolja, akkor is elvégezte volna az osztályt, ha nem vált volna el a gyermeke anyukájától. „Mindig is nagyon természetesnek éreztem, hogy a lányommal együtt csinálok dolgokat, így amikor láttam, hogy meghirdették, nem gondoltam azt, hogy ez egy férfi kontra nő dolog volna – magyarázza. – Ez csak valami, amit a lányommal csinálhatok, és nem számít a nem.”
„Túl sok a sztereotípia. Elég ijesztő, amikor az ember azt látja, hogy a férfiak csak a fiaikkal, a nők pedig a lányaikkal csinálják ezeket a dolgokat. A lányok számára 100%-ban fontos, hogy lássák, hogy a férfiak is képes ezekre a dolgokra.”
Forrás: bbc.co.uk; Kiemelt kép: Getty Images