Hogyan sikerült ma átjutnia a határon?

Könnyen. Amikor Csapnál átléptük a határt, az ukrán oldalon csak néhány személyautó állt, a magyar oldalon egy kicsit több, de a fél tucatot ott sem haladta meg a számuk. Autóbuszból viszont harminckettő várt arra, hogy beléphessen Magyarországra. A háború kitörését követő napokban iszonyú sorok kígyóztak a határok előtt. Érdekes, hogy néhány nappal az orosz támadást megelőzően a szupergazdagok már elrepültek.

Ezek szerint ők már tudták…

Úgy látszik. Közvetlenül a háború kitörése után jöttek a tehetősebbek, ezt lehetett látni a drága autóikon. Őket követték azok, akik rendelkeztek autóval. Ez a tömeg is lement néhány nap alatt. Akik mostanában érik el a határt, azok a szegényebbek, Kelet-Ukrajnából jönnek vonattal, és sokszor oroszul beszélnek. Mesélték nekem, hogy jött az orosz kiskatona fegyverrel a kezében, és megállították a civilek, akik oroszul mondták neki, hogy hát kit akarsz te megölni, mi is oroszok vagyunk! És a kiskatona ott állt zavarodottan, mert a távoli, láthatatlan ellenségre tud lőni, de közelről a testvéreire nem. A legszegényebbek viszont még utazni sem tudnak, ők otthon maradtak. De akik elindultak, azok közül sem mindenki megy a határra. Tömegek érkeztek egész Ukrajnából Kárpátaljára, mert hála istennek ez még a béke szigete.

Van rá esély, hogy meg is maradjon annak?

Van. Ha kívülről nem avatkoznak be, akkor megmaradhat. A Kárpátalján élők már nagyon régóta, merem mondani, már II. Rákóczi Ferenc kora óta barátságban és békében élnek.

Idén harminchárom éve, hogy Kárpátalján szolgál. Hogyan került oda?

A szentendrei Ferences Gimnáziumban tanítottam 1989-ben, amikor szólt nekem az igazgató, Hegedűs Kolos atya, hogy Paskai László bíboros úrnak az a kérése, néhány pap menjen Kárpátaljára segíteni az ott dolgozó nyolc idős atyának, akik már akkor jórészt nyolcvan év fölöttiek voltak.

1989-ben még állt a Szovjetunió.

Igen. Nem sokkal korábban jött meg Moszkvából az engedély, hogy most már lehet Kárpátaljára menni, és Paskai bíboros úr nyomban el is látogatott oda. Visszatérve azt mondta, ez volt élete legszebb hete. Olyan mély élménye volt ez, hogy még idős korában is arról beszélt, egész életében ezen a kárpátaljai úton ragadta meg legjobban az emberek Isten iránti ínsége. Bárhova ment, mindenhol azt kérték tőle, küldjön magyar papokat. Végül hárman ferencesek, valamint két egyházmegyés pap vállaltuk a felkérését, és jöttünk ki Kárpátaljára. Mi voltunk az elsők, aztán érkeztek Szlovákiából, Lengyelországból és Erdélyből is. A híveink nyolcvan százaléka magyar, tíz százaléka szlovák és tíz német volt.