Brigi kedves, figyelmes ember, de érezni rajta, hogy rendkívül fegyelmezett és tudatos. Vezetőként dolgozik a közigazgatásban, huszonéves kora óta. Mesterápolói, szociálpolitikusi diplomája van, éppen kormányzás és vezetés mesterszakra jár, és tanít. Negyvenhét éves, tíz éves kisfiát nevelik informatikai biztonsági szakértő férjével. Felületes szemlélőként akár hihetjük is, hogy neki könnyű: tehetős gazdálkodócsaládból, nagy ambíciókkal érkezett Békéscsabáról Budapestre – a kisborjaktól az ENSZ-ig, ahogyan ő mondja. Irigyelhetnénk is karrierjét, de vajon vállalnánk- e mindent, amin keresztülment?
Mintacsalád, mintagazdaság
Brigi kisgyerekként már hozzászokott a kemény munkához, ezt látta a szüleitől, és ez volt felé az elvárás is.
A Békéscsabán élő, szlovák nemzetiségi család feje tehetséges ember volt. – Édesapám mindig kétszáz fokon égett – jellemzi Brigi. – Mérnöknek készült, de az ötvenes években nem mehetett egyetemre.
Családi mintagazdaságot működtettek, teheneket, libákat, bikákat tartottak. A mintagazdaság szó igazából azt takarja, hogy az ember mintaszerűen, nonstop dolgozik. A két gyereket, Brigit és öccsét is hamar befogták, a fiú tizennégy évesen már tonnákat mozgatott meg, amikor a takarmányt kellett betakarítani. Briginek a kisborjak társasága jutott, a tej begyűjtése, és eladása része volt a család összehangolt munkájának. Ám tőle elsősorban a kiváló iskolai teljesítményt várták el.
– Magas is voltam, szemüveges is, stréber is – meséli –, a suliban nem voltam menő, de az utcánkban klassz gyerektársaság jött össze, jókat bandáztunk.
Édesanyjának a két gyerek nevelése és az állatok ellátása elég munkát adott. – Jól éltünk, mindenünk megvolt – mondja Brigi. És a kemény hétköznapok mellett előfordult, hogy „kihajtottak”. Édesapja meglepte Brigit és testvérét egy pónival, vasárnap befogták a sárga-feketére festett lőcsös kocsi elé, és végighajtottak az utcán…