Körülnézett a konyhában. A kalács kel, a hús bepácolva, a sós rudak már a fémdobozban. Leereszkedett az asztal mellé, átolvasta a listát, kihúzott néhány tételt, és eltűnődött, nem felejtett-e el valamit. Levestészta, szószostál, abroszvasalás…?
A feltámadt széltől ágak ütődtek az ablaknak, akkor vette észre, milyen későre jár. Holnap húsvétvasárnap. Szagos húsvét reggele, szavalta este Vince fürdetéskor. Milyen jó, hogy hagyományőrző óvodába jár. Hagyományéltető, javította ki magát rögtön, ahogy a beiratkozáskor nyomta meg a szót az óvoda vezetője. Igaza volt. A hagyományt éltetni kell, nem óvni. Ő is ezt teszi. Olyan húsvétot csinálni a megmaradt családnak, amilyet megszoktak. Elborult az arca. Nagyi, Papus, Bella néniék, Józsiék már nem ülnek az ünnepi asztalnál, de anya és apa ott lesz, jön a testvére is, családostól. Vincének lesz kit meglocsolni, és a tojásokat… A tojások! Ó, te jó ég, azokat még el kell rejteni a bokrok alá. Hányra is húzza az órát?
– Anya! – Vince kiabált ki a szobájából, mintha az előbb is őt hallotta volna.
– Miért nem alszol? – nyitott be hozzá, megcsapta a babaillat. Vajon meddig marad ilyen finom kis tejszagú? – Pisilni kell?
– Nem, csak azt akarom, hogy legyél itt egy kicsit.
– Édesem, még annyi dolgom van. Tudod, holnap jön a nyuszi!
– Tudom, de…. – Esdeklő tekintet a szürke szemekből. Az apja szeme. Az apjáé, aki most Melbourne-ben ünnepli a húsvétot, ha ünnepli egyáltalán. Talán küld majd valami ajándékot. Vincének talán eszébe sem jut, hiszen itt lesznek a nagyszülők, a rokonok, a többiek. Bár olyan húsvétot adhatna neki, amilyen neki jutott! Tulajdonképpen mindent ezért csinál. Hogy a gyerek élete ne a hiányról szóljon. Ez a legfontosabb.
– Feküdj ide! – Vince felhajtotta a paplant, és a fal felé csúszott.
– Na, jó, de csak két percre. Utána kimegyek.
Lerúgta a papucsát, befeküdt a gyerek mellé. Félkönyökre támaszkodott, a lába ugrásra készen lógott le az ágyról. Nem beszéltek, csak nézték egymást. Régi játék volt ez köztük, hogy csak néznek, és felváltva szuszognak. Az egyik beszív, a másik kifúj. Hányszor aludtak el így együtt. Most erről szó sem lehet, kint vár a kalácstészta, át kell mosni a poharakat, felmosni az előteret, elrejteni a tojásokat.