A húsvét a kereszténység legfontosabb ünnepe: Krisztus kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, viszont megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. Emiatt is különösen érdekes, hogy egy ilyen fontos eseménytől hogy jutottunk el a színes csokitojásokig és a tojást tojó nyúlig, ami a Kisjézus és a Mikulás mellett a gyerekek kedvenc láthatatlan barátja lett. 

A megoldást nem Krisztus feltámadásánál, hanem a tavaszi napéjegyenlőséghez köthető ünnepek környékén kell keresni.

Szinte nem volt olyan nép a történelem során, amely ne ünnepelte volna meg valamilyen módon a tavasz beköszöntét az ókori görögöktől kezdve a perzsákon és keltákon át a majákig. A tojás már az ókori Egyiptomban is  a termékenységet és az újjászületést jelképezte, és a kereszténység is már az első században beemelte szimbólumai közé a tojásból újjászülető istent vagy madarat, a főnixet, amelynek feltámadása Krisztus feltámadásának allegóriája is. Így máris kezdünk eljutni tehát a tojásig, amelyet egyébként Jézus is fogyasztott az utolsó vacsorán. (Itt egyébként még más jelentése volt, hiszen az egy széder vacsora volt, amelynek során a főtt tojás, azaz a bécá jelképezi a Szentélyben bemutatott ünnepi áldozatot, de a gyász jelképe is, azé a gyászé, amelyet a zsidók a Szentély lerombolása miatt éreznek.) A tojás pirosra festése is viszonylag korán elterjedt, a piros szín Jézus vérét szimbolizálta a keresztények számára, akik már a középkorban elkezdték azt a szokást, hogy a a böjti időszak után színesre festett tojásokat csemegéztek.

A nyuszik társas lények (Fotó: Lorna Ladril/Unsplash)

De honnan a nyúl?

Tavasszal a természet ébredezésével kéz a kézben jár a földeken ugrabugráló vadnyulak képe, de előbújnak az őzek, szarvasok, és a kistestű, színes énekesmadarak is. Olyan szempontból nem is szorulna mindez különösebb magyarázatra, hogy húsvét idején, azaz tavasszal, a természet és minden benne élő teremtmény általánosan megnövekedett termékenységi szintjével megegyező módon a nyuszik is szaporább kedvükben vannak. Mindez rájuk olyannyira feltűnően jellemző, hogy hétköznapi nyelvhasználatunkban még mindig őrizzük ennek lenyomatait – valakik valamit csinálnak „mint a nyulak”. Valamint a popkultúra szintén telis-tele van a buja tapsifüles képével – például a Playboy első művészeti vezetője, Art Paul választása is az ikonikus logó megalkotásakor amiatt esett a nyúlra, mert az „humoros asszociációkat kelt a szexualitással kapcsolatban”. Mindennek tetejében pedig ott van az a tudományos tény is, miszerint a nőstény nyulak orgazmusa elengedhetetlen a faj fenntartásának szempontjából, mivel annak hiányában nem történik meg a petesejt kilökődése a petefészekből – tehát nincs megtermékenyülés.

A nyúl tehát a termékenységet szimbolizálja, már az ókorban is Erósz és Aphrodité szent állataként tisztelték, és egyértelműen összekapcsolódik a tavaszünnepek jellegével. Szent Béda angol szerzetes 8. századi feljegyzéseiben lehet először találkozni azzal az elképzeléssel, amely szerint az angol easter és a német Ostern szó gyökere Eostre vagy Ostara pogány istennő nevéből eredne. Hozzá különféle termékenységi szertartások kötődtek, ami magyarázatot adhat a nyúl húsvéthoz kapcsolódására.

Ez a színes metszet 1850 körül készült. (Fotó:Fototeca Gilardi/Getty Images)

Népszerű magyarázat az is, miszerint a tizenhatodik században, a mostani Németország területén jelent meg először a folklórban a húsvéti nyúl alakja – tévedésből. Ezen területek lakói ugyanis hagyományosan gyöngytyúkkal és annak tojásaival kedveskedtek egymásnak – a gyöngytyúk német megnevezése, a Haselhuhn, röviden Hasel, pedig könnyen összetéveszthető a nyúl német megnevezésével, ami a Hase. Egyes vélekedések szerint ennek a félrehallásnak köszönhetően indulhatott a húsvéti nyúl és tojásainak alakja és hagyománya globális hódító útjára.

További zavarodottságra adhatott okot, hogy a nyugati, vallási kultúrákban legtöbbször ábrázolt nyulak általában nem az üregi, hanem a Lepus faj képviselői – amely típusnak jellegzetes ismertetője (a megszokottnál nagyobb test- és fülméretén túl), hogy lázadó módon, rokonaival ellenben ő valóban fészket rak – bár tojást még ő sem helyez bele, pláne nem pirosra festettet.

A bizonyítékok szerint a húsvéti nyúl szókapcsolat először a német Georg Franck von Franckenaunál (ő orvos- és botanikus volt) jelent meg először 1722-ben. Ő ekkor úgy írt a húsvéti tojásokról című esszéjében (a De Ovis Paschalibusban az élet és a termékenység ősi pogány szimbólumait vizsgálta, és azt, hogy ezek hogyan kapcsolódtak a vallási szokásokhoz), hogy a gyerekeket áltatták ezzel az egyszerű magyarázattal, hogy a húsvéti nyúl színes tojásokat rak a kertben, amelyeket ők megtalálhatnak. Ez pedig már elég volt a kereskedelmi sikerhez, a képeslapipar gyorsan le is csapott a cuki nyulas képekre. Egy kicsit tovább, a 19. századig kellett várni arra, hogy a német csokoládégyárak is meglássák a dologban az üzleti rést: jöhettek a csokitojások, amelyek aztán meghódították az egész világot.

Húsvéti üdvözlőlap a 19. század végéről. (Fotó: Getty Images)

Magyarországon a 19. század óta örvend töretlen népszerűségnek a húsvéti nyuszi, bizonyos háztartásokat élő, szuszogó, érző, simogatható változata is meglátogat (ami nem feltétlenül jó ötlet, erről, és hogy miért nem az, írtunk már korábban a nőklapja.hu-n). Viszont akár hoz tojást, akár nem, és bármekkora, puha, bolyhos fülei is vannak – tartózkodjunk attól, hogy hirtelen felindulástól vezérelve házikedvencünkké fogadjuk! A kisállattartás nagy felelősség, amelyet csak akkor vállaljunk, ha valóban hajlandóak vagyunk szem előtt tartani az új családtag igényeit és neki megfelelő életkörülményeket tudunk kialakítani.

Forrás: Wikipedia, Te Ara, abc.net.au, National Geographic, Kiemelt kép: Bee Felten-Leidel/Unsplash