A hatvanas évek elején az osztályban csak Kakuk Jutkáéknak volt autójuk, az a szappanosdoboz formájú Trabant. Nekem jobban tetszett a Wartburg, a kocka autóknál modernebbnek találtam, és odavoltam a fényes, ágaskodó szarvasért a Volgák motorháztetőjén. Láttam Velorexet, azt a denevérszerű szörnyecskét – kedvenc, mozgássérült magyartanárom is azzal járt az iskolába. A szenet és a jeget még lovas kocsik hozták a Sas-hegy alatti házba, ahol az ötvenes-hatvanas években laktunk. Később az én fenekemet is megsuhintotta összecsavart újságjával Füttyös Gyuri (a kor közismert városi figurája –a szerk.), a Rákóczi út árkádjai alatt. Az Astoriánál magas talapzaton még állt a forgalomirányító kalitka, benne a fehér tányérsapkás rendőrrel, habár már a lámpák is működtek.
Tujázás az ütközőn
Esténként, előadások után színházi buszok várták a nagyérdeműt, az 1-es, 5-ös, 12-es buszok vonalán. Igen, járt még a 12-es, méghozzá körbe a városban, a Déli pályaudvar felé a Nagykörúton és vissza. A Rákóczi úton végigcsörömpölt a 67-es és a 68-as villamos Zuglóig.
Állandó volt a tömeg, megszokottnak számított, hogy a villamos lépcsőjén lógnak a férfiak, sőt, egyesek az ütközőkbe kapaszkodva utaztak – akkori szóval: tujáztak. Sajnos sokan kerültek közülük a kerekek alá. Hogy a zsúfoltságot enyhítsék, először pótkocsis autóbuszokkal kísérleteztek, majd, 1960-tól, csuklós buszokat állítottak forgalomba. A potyautasokat a szocialista erkölcs is megvetéssel sújtotta: „Kártékony elem ez, aki meglopja a kalauzt, a viteldíjat becsületesen megfizető utast, a dolgozó társadalmat, tehát közellenség” – írták 1951-ben.
Hétvégenként kirándultak az emberek, a legtöbben a Hűvösvölgybe – a Moszkva téren, az 56-os villamos végállomásán kígyóztak a sorok –, vagy Zugligetbe az 58-assal. A Moszkva tér közepén állt a Gomba, egy virágszirom alaprajzú épület, utasváróval, büfével-eszpresszóval, sörözővel, újságossal. Emlékszem a sötétkék egyenruhás kalauzokra, bár lehet, hogy csak filmélményeim alapján, az viszont biztos, hogy nagyon szerettem volna egy jegylyukasztót, amit akkoriban játékboltban is lehetett kapni. Később a kalauzok kis „trónusra” ültek a busz hátsó részében, ott ellenőrizték a jegyeket.
