Amikor a lányom az érettségi után nem az egyetemet választotta, hanem előtte még egy erőpróbát fontolgatott, jó időzítéssel érkezett a rokonok felajánlása: töltsön egy évet náluk Svájcban. A meghívást örömmel elfogadtuk, és október elején Eszti két hatalmas bőrönddel, kicsit megszeppenve szállt fel a Keleti pályaudvaron a Zürichbe tartó vonatra. Amint lehetőségem adódott, én is megragadtam az alkalmat, hogy néhány napra kiutazzak hozzá, és együtt barangolhassunk.

A bérlet, ami élményt ígér

A Svájcban élő rokonság miatt már sokféle járművel utaztam Budapestről Zürichbe. Autóval a legegyszerűbb a sok pogygyász és a tetszőleges indulási időpont miatt, de az autópályadíjak és az üzemanyagárak miatt igen költséges is. A legkényelmesebb repülővel utazni: Budapestről naponta többször is indulnak Zürichbe, Bázelbe és Genfbe járatok. De érdemes megfontolni előre, hova is szeretnénk eljutni, mert bár kicsi a távolság a városok közt, ám például a Zürich–Baselvonatjegy ugyanannyiba kerülhet, mint a fapados repjegy odavissza Budapestről. Mivel Svájc Európa egyik legdrágább országa, a tömegközlekedés is nagyon sokba kerül. Ám a Swiss Travel Pass bérlettel – amit a helyiek nagy bánatára csak turisták vásárolhatnak meg – jóval olcsóbban fedezhetjük fel a szépséges tájakat. Vonatozhatunk, buszozhatunk, hajózhatunk szerte az országban, és sok múzeumot is ingyen látogathatunk vele. A vonatozás pedig igenis lehet életre szóló élmény. Az itthoni tapasztalataim alapján ezt nehezen hittem el, de amikor az első panorámavonatra felszálltunk, be kellett látnom, hogy mégis lehetséges. Az út egy ilyen vonattal nem a gyorsaságról szól, a speciális kocsik ablakából elénk táruló látvány bőven kárpótol a pluszidőért. Az Alpokat átszelő vasútvonalak mesés vidékeken és elvarázsolt kisvárosokon vezetnek át, ezért érdemes akár többször is megszakítani az utazást és megismerni a helyi látnivalókat. Ezt tettük mi is.

Éjszaka a varázshegyen

Ha alpesi országjárásra készül az ember, tavasszal sem árt az óvatosság. Szerencsére készültünk meleg ruhával, ami már első este jól is jött, ugyanis szállásunk a 2132 méter magas Pilátus-hegyen épült, ahol farkasordító hideg volt. A hotelt két felvonóval lehetett megközelíteni, mi a legújabbat, a Dragon Ride-ot használtuk. A fräkmünteggi felvonóval pedig nemcsak a szállodát, hanem a kalandparkot, a kötél- és nyári csúszdapályát is meg lehet közelíteni. Ez nagy változásokat hozott az itteniek életébe, a hó ugyanis egyre kevesebb, és a síelőkből már nem lehet úgy megélni, mint régen. A tavasz ellenére a hotel földszinti ablakain nem lehetett kilátni, olyan magasra ért a hó. A szállodát körülölelő kilátó pedig annyira jeges volt, hogy korcsolyázni könnyebb lett volna rajta, mint járni, mégis kimerészkedünk megnézni a naplementét. Ezt a látványt egyszer mindenkinek át kellene élnie, ugyanis azóta sem hiszi el senki, hogy az ott készített fotóinkat nem dobtuk fel utólag semmilyen effekttel. A szállodába egyébként a felvonón kívül semmilyen más járművel nem lehet feljutni. Felvonóval járnak munkába az alkalmazottak, és azzal érkezik minden élelmiszer is, ezért ha az esti sokadik vodka-szódánál elfogy a lime, a pincér nem tud kiszaladni a kisboltba érte.

Jungfrau – ahol jégvilág várt ránk

Másnap különleges élményben volt részünk, fogaskerekűvel egy igazi fantáziavilágba „repültünk”. A Berni-Alpok legmagasabb hegye, a Jungfrau nem mindennapi látnivalót tartogatott számunkra. A végállomáshoz közeledve a fogaskerekű begurult a hegy gyomrába, és percekig szinte vaksötétben haladtunk egyre feljebb.

…

Svájc tele van további izgalmas meglepetésekkel. A cikk folytatását keressétek a Nők Lapja Psziché 2017/02. számában!

Fotó: 123RF