Olyan, mintha csoportterápiát tartanék, csak egyetlen ember ül velem szemben” – fogalmazta meg frappánsan Michael Fraser amerikai hipnoterapeuta a multiplex személyiséggel való munka kihívását. A beteg szempontjából valójában már az is hatalmas eredmény, ha eljut a helyes diagnózisig és a célzott terápiáig. Felmérések szerint ugyanis hét évbe kerül, míg egy többnyire egészen más panaszokkal, például fejfájással, emlékezetkieséssel, szexuális problémákkal, alvászavarral orvoshoz forduló személyről kiderül, hogy tünetei a multiplex személyiségzavarnak vagy más néven disszociatív identitászavarnak (DID) a következményei. A Kínával foglalkozó professzor, Robert Oxnam például már egy éve járt alkoholizmusa miatt szakemberhez, amikor egy alkalommal egy tizenéves dühös fiú, Tommy szólalt meg helyette, aki abba akarta hagyni a terápiát. A folytatásban 11 különböző karakter nyilatkozott meg a pszichiátere előtt.

Pokoli gyermekkor

„A disszociatív identitászavar rendkívül ritka, a népesség körülbelül egy százalékánál fordul elő, kilencszer több közöttük a nő – magyarázza dr. SzemánNagy Anita klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. – Az érintettek szinte mindig gyermek- vagy serdülőkori traumák elszenvedői, rendszeres szexuális erőszak, rituális fizikai kegyetlenkedés, szélsőséges bántalmazás, érzelmi elhanyagolás áldozatai, mely elől éppen gyermeki mivoltuk miatt nem volt lehetőségük elmenekülni. Az elméjük azonban próbált védekezni (már csak azért is, mert legtöbbször olyan személy a bántalmazó, akihez kötődik és akitől a biztonságot reméli a gyerek), mégpedig úgy, hogy a traumatikus élmény disszociálódik, vagyis nem épül be normál módon a tudatba. Nem lesz az én része, nem lesznek róla emlékek, nem kötődnek hozzá asszociációk, hanem leválasztódik, és a tudatalattiban mélyen elfojtva, betokozódva őrzi a traumát. Az elfojtás azonban nem tud tökéletes lenni: a traumára emlékeztető illatok, hangok, érzések, gondolatok valamiféle rossz érzés formájában felidézik a traumatikus élményt, előhozzák a levált szemé- lyiségrészt, és ilyenkor az áldozat visszaesik a gyerekkori szituációba, és úgy is kezd el viselkedni, beszélni, mint az akkori gyerek. Ez a gyerek lesz az első, traumát őrző alszemélyiség, más néven alter.”

Éretlen, de fejlődő alteregók

„Ha a gyerek életében később is adódnak nehéz élethelyzetek, súlyos problémák, melyekre valahogyan reagálnia kell, akkor éretlensége révén ez az elhárító mechanizmus működik tovább, és a problémákhoz való alkalmazkodásként újabb, különböző negatív érzelmekkel kapcsolatos személyiségrészek hasadnak le a tudatból, melyek később szintén egy-egy alterként jelenhetnek meg. Az altereknek különbözhet a nemük, saját emlékeik, öltözködési stílusuk van, mások a képességeik, szokásaik, fóbiáik. Előfordul, hogy csak az egyikük tud autót vezetni, egy másik zongorázni, és a harmadik beszél idegen nyelvet. Különbözhetnek a jobb- és balkezességben, más az intelligenciaszintjük, kézírásuk” – mondja a pszichológus.

…

A cikk folytatásában nemcsak további érdekességeket tudhattok meg a multiplex személyiségről, hanem olyan alkotásokról is olvashattok – filmekről, illetve könyvekről -, amelyek multiplex személyekről szólnak. Keressétek a Nők Lapja Psziché 2017/02. számát!

Fotó: Thinkstock