„Tisztelt Tanár Úr! Kilencéves gyermekünk arcán mindenféle rángások jelentek meg. Semmi különös nem történt vele, nem ijesztették meg, nem tudunk róla, hogy bántották volna. Rászóljunk, vagy csak figyelmeztessük? Lehet ezt kezelni valamivel? Tanácstalanok vagyunk. Mit tegyünk, hogy segítsünk rajta?”

Több aggódó levél érkezik a szem, szem körüli, esetleg száj, száj körüli, vagy többször a fél arcon is megfigyelhető, netán az egész arcot bevonó arcizmok hirtelen megjelenő rángásáról, az úgynevezett tikkről érdeklődve. Neurológiai rendelésünkre is gyakran hoznak tikkelő gyereket. 

Ezek a jelenségek nem hozhatók kapcsolatba külső eseményekkel, tikkelés nem az ijedősség vagy érzékenység következtében alakul ki. S bár szervi vagy neurológiai eredetűnek tűnik, el kell fogadni, hogy 99 százalékban a gyerekben hosszabb-rövidebb ideje dúló belső feszültség jele.

A tünetek megjelenése meglehetősen ellentmondásos. Van olyan gyerek, akinél, ha nagyon figyel és koncentrál valamire, teljesen eltűnik. Innen ered a téves vélekedés, hogy: „Ha egy kicsit megpróbálna uralkodni magán, nem csinálná ezt az egészet!” Más gyerek akkor tikkel, amikor lelazul. Kedvenc filmjét nézi, mesét hallgat – eközben jelenik meg a zavaró tünet. Más esetben a szülők azt veszik észre, hogy a kimondottan stresszes iskolai hónapok alatt nem, vagy alig tikkel a gyerek. S amikor végre nyugi van, mondjuk, vakáció – akkor emelkedik meg ijesztően a rángások száma.