– Egyre-másra kaptam akkoriban az olvasói leveleket tanult, helyes nőktől, akik elmesélték, sehogy sem találnak párt, a rendes férfi és a jó párkapcsolat ritka, mint a fehér holló – meséli munkatársunk, V. Kulcsár Ildikó. – Egy baráti vacsorán, 2016 nyarán Csopakon erről beszéltem a többieknek, majd az ott jelen lévő Zimányi Zsófiával, a Rózsavölgyi Szalon alapítójával és dr. Szűcs Andreával, a Magyar Ügyvédnők Egyesületének létrehozójával megállapítottuk, nekünk ezzel szemben szeretni való férjeink vannak. Arra gondoltunk, meg kellene keresni a hozzájuk hasonlókat, és megmutatni, hogy igenis van remény! Egyesületet alapítottunk, majd a Nők Lapjában és még néhány fontos női közösségben meghirdettük, hogy szeretnénk elismerni férfiakat, akik nemcsak részt vesznek az olyan mindennapi feladatokban, mint, mondjuk, a pelenkázás, a főzés vagy a takarítás, hanem tudatosan olyan körülményeket teremtenek a nő köré, hogy az ő tehetsége a bibliai parancs szerint ki tudjon bontakozni, és ne kelljen lemondania a vágyairól.

Az olvasóktól már az első évben rengeteg levél érkezett, jelöltjeik között akadt sofőr, akadémikus és tehetős cégvezető, férfiak harminctól hetvenig, a legkülönfélébb élettörténetekkel. Az Ádám-díjat évente hárman kapják meg – erkölcsi elismerés, nincs anyagi vonzata! Feleségük, élettársuk olvassa fel a laudációt ünnepélyes keretek között, és bizony nemegyszer előfordul, hogy meglett férfiak sírnak a meghatottságtól.

Egyszer különdíjat is adott a zsűri, mert késve érkezett egy jelölés, de olyan szép és különös volt a történet, hogy nem hagyhatták szó nélkül. Egy ügyvédnő írt, hogy érdemesnek tartja a férjét a díjra. Mindketten családosok voltak már, amikor egymásba bolondultak, de nem hagyták el a családjukat, tisztességgel felneveltek két-két gyereket. Amikor a gyerekeik már huszonévesek voltak, véletlenül újra összefutottak egy benzinkúton, és megint ugyanazt a hatást váltották ki egymásból. Megmaradt a szerelem, és ezúttal összekötötték az életüket. Csakhogy jöttek a hétköznapok, és ők észrevették, a munkájuk miatt alig látják egymást. Úgy gondolták, túl sok idő telt már el az életből egymás nélkül, úgyhogy gondolkodni kezdtek, mit tehetnének, hogy napközben is együtt lehessenek. Ügyvédből és műszaki szakemberből kamionossá képezték át magukat! Beiratkoztak tanfolyamra, éjszakánként gyakoroltak, azután évekig rótták együtt az európai utakat közös kamionban. Négy esztendő után a gyerekeik miatt abbahagyták, de már keresik, mi lehet a következő közös tevékenység, mert több időt már nem akarnak egymás nélkül tölteni.