Zafír ragyogás tölti be az eget, a hatalmas kő egy sárkányalakot öltött hajóból emelkedik a magasba. A következő képen smaragd lebeg, színe betölti a teret. A zuglói lakásból lett műteremben vörös, sötétkék, fehér világok váltakoznak a kis papírlapokon, ám itt-ott felbukkan közöttük egy sárga nyakkendős, fekete bajuszos figura is, akit az egész ország ismer: Besenyő Pista bácsi. Laár András, a képek alkotója derűs mosollyal gyertyát gyújt, és gyorsan elsuttog egy mantrát.  

András, annyi mindenről beszélgettünk már, de a kövekről még nem, pedig Kiderülés című könyvedben olvastam, hogy te már a nyolcvanas évek végén kísérleteztél azzal, hogy mágiával ruházd fel őket.
Mindig rendkívüli módon vonzottak a kövek, a bennük rejlő energiák. Fogtam egy fekete és egy fehér követ, és tárhelyként kezdtem használni őket. Amikor negatív érzéssel, gondolattal, történetekkel találkoztam, beleküldtem ezt az energiát a feketébe. A fehérbe meg mindenféle jót küldtem. Egy idő után valóban elkezdtek így működni, és gyógyítani tudtam velük, a fekete elnyelte a rosszat, a fehér pedig kisugározta a jót. Van olyan barátom, aki ma is felemlegeti, hogyan enyhítettem akkoriban a kövekkel az állandó gyomorgörcsét és fejfájását. A mostani képeken színes kövek jelennek meg, és úgy igyekeztem megfesteni őket, hogy az általuk okozott vizuális érvény is érvényes legyen energia szempontjából, vagyis, hogy rájuk nézve érezzük ezeknek a színes ékköveknek az erejét. A zöld kristály közepén például egy reikiszimbólum van, amely az ember szellemét, lelkét gyógyítja.   

„Mi magunk vagyunk a festők, akik megválasztjuk a festmény színeit és formáit – írtad –, és festmény alatt életünk mozgó képgyűjteményéről beszélünk.” Most pedig itt vannak ezek a képek fizikai valójukban! 
Igen, mert ez egy tartozásom. Tudom, hogy még ebben az inkarnációban létre kell hoznom a festői életművemet. Ehhez pedig sok idő és elmélyülés szükséges. Nem dolgom már, hogy állandóan fellépjek és folyton úton legyek. A korlátozások miatt megszoktam, hogy otthon vagyok. Alig volt lehetőség a szereplésre, és ezzel nekem is, mint sok művésztársamnak, kihúzódott a talaj a lábam alól. Nem lehetett tudni, hova esem, így meg kellett ugranom azt a lépést, hogy az egzisztenciámat más alapra helyezem. Online kezdtem asztrológiát, I-csinget, tarot-kártyát oktatni. Ezek a rendszerek mind befelé fordulást igényelnek, az ember sokat ül és gondolkozik, majd igyekszik átadni ezt a tanítványoknak.

De te szeretsz szórakoztatni is, az emberek pedig imádnak hahotázni azon, amit csinálsz. A L’art pour l’art helyett viszont most csak a L’art pour l’art Trió lép fel.   
Nagyon szeretek szórakoztatni, de eljött az idő, hogy inkább egyedül szerepelek.

Kiszálltam a társulatból. Ez nem holmi szeszély, hiszen sokáig felléptem úgy, hogy nem éreztem jól magam az adott helyzetben, mert a magam gondjánál magasabb ügynek tartottam, hogy a társulat működjön.

Viszont van egy pont, amikor fordul a kocka, és bizonyos körülmények miatt az ember megváltoztatja az irányát. Most befelé figyelek. Mindig kérdezgették, hogy jön össze bennem Besenyő, a buddhista tanító, meg a zenész. Most már ezt szeretném megmutatni. Mindegyik igaz a maga útján, és van egy pont, ahol összeérnek. Lehet ez egy előadás, ahol egyszerre meg tudnak jelenni. Elkezdődhet például egy humoros felvezetéssel, amikor mindenki szétröhögi magát, és utána jöhet egy filozófiai rész, amely másik megvilágításba helyezi ugyanazt, és a végén szép zenével le lehet zárni. 

Fotó: Cseke Csilla / MTI

Van valami különös oka, hogy éppen most döntöttél így?
Nagyon nagy a baj, hiszen alig küzdünk meg a járvány egyik hullámával, máris kezdődik a másik, ráadásul háború dúl a szomszédunkban, de sajnos a világ számos másik pontján is. A létezés alapjai rezegnek itt a Földön, ezt egyébként az asztrológiában már 2021 eleje óta tökéletesen lehet látni. Ez a feszültség ott van a természetben, a társadalmakban és magában az emberben is. Mindenhol ég a kanóc. És most át kell mennie annak az üzenetnek, hogy párhuzamosan ezzel a rettenetesen sötét folyamattal zajlik egy világos is. Ez pedig az, hogy az emberiség közelebb kerül ahhoz, hogy felébredjen. Vannak, akiknek a szemét csak kevesebb por fedi, ők tisztábban látnak. Eredetileg nekik szól Buddha tanítása is. Azt gondolom, ebben a korszakban egyre többen vannak ezek a kevesek, mert az embert addig piszkálják álmában, hogy kénytelen felébredni. Ez jó, mert ráébredhetünk a saját igazi belső lényünk erejére. 

Hogyan segít ez minket abban, hogy a körülöttünk lévő kríziseket megállítsuk?
Olyan eszköz nincs a kezünkben, amivel kifelé, a jelenségek világában meg tudnánk állítani a háborút. Ha nekem lenne hadseregem, és oda vezényelném, hogy hagyják abba, abból nem béke lenne, hanem még többen lőnének egymásra.

Én abban hiszek, hogy amit az ember belül csinál, az sugárzik kifelé.

Ha önmagunkban elérjük a nyugalmat, egy kicsit hatalmat szerzünk azok felett az erők felett, amelyek a nyugtalanságot okozzák a világban. Az is hat, ha az emberiség nagy része egységesen, akár tudatilag összefogva akarja, hogy ez megálljon. Ez az a pont, amikor érdemes beállni egy nagy közösség demonstrációjába. Én a tüntetésben kevésbé hiszek, mert a megmozdulás már eleve nem a nyugalom irányába visz, de a szellemi összekapcsolódásban igen, ezért is tartok békemeditációkat minden este 11 órakor, amit meg is hirdettem az oldalamon. 

Rendben, de nem könnyű nyugalmat találni, pont, amikor sorban jönnek a nehézségek.
Igen, csakhogy a sok gond mellett, éppen a szorongatott helyzet miatt, előtérbe kerül az emberi nemesség, a jog, az igazságosság, a kedvesség. Mivel a külvilágban nincs kapaszkodó, megnő a szellemi, lelki késztetés az emberekben, felerősödnek a vallásos érzelmek, és magasabb eszmények felé fordulunk. És így persze másképp is fogunk cselekedni, ami megint csak visszahat a földi eseményekre. Például, aki focimeccsre megy üvöltözni és verekedni, valószínűleg máshogy szól otthon a feleségéhez, mint az, aki koncertre ment és Schumannt hallgatott.  

Karácsonykor láttalak a feleségeddel és a kisfiaddal együtt énekelni, gyönyörű volt! Buda úgy szerepelt ott, mint egy rutinos zenész, egyáltalán nem jött zavarba.
Mind a négy fiammal kísérletet tettem zene ügyben, hároméves korukban mindegyikük kapott tőlem egy gitárt. Buda volt az közülük, aki magától is pengette, én pedig, ezt kihasználva, elkezdtem tanítani, így tízéves korára valóban rutinos zenész lett. Sokat éneklünk, majdnem minden este, főként mantrákat, hármasban. Lélektisztító hatása van. Szükségünk is van rá, hiszen nekünk is sok a feszültség az életünkben, a kapcsolatunkban is. Ezért állandóan meg kell haladnunk önmagunkat. Sokszor elemi dolgokban vannak közöttünk eltérések, de tizennégy éve együtt vagyunk, szeretjük egymást, és tudatosan törekszünk arra, hogy ne legyünk ennyire egymásnak feszülve. Korábban sokat veszekedtünk hangos szóval, de mostanra ezt megfejlődtük. Az alapvető gond az elvárás, hogy a másik pont ugyanúgy gondolkodjon, mint én. Ha ezt el tudjuk engedni, akkor nem bosszúsággal, hanem hálával telve fogunk nézni a párunkra. 

Ez nagyon jól hangzik, de a gyakorlatban nehéz megvalósítani. 
Ami a gyakorlatot illeti, legjobb, ha a probléma gyökerét fogjuk meg, és leülünk légzésfigyelésre. Eltávolodunk a gondolatainktól, érzéseinktől és akaratainktól, egyre mélyebb lesz a légzésünk, és olyan nyugalomrégióba érkezünk, ahonnan minden másképp néz ki. Például, mikor megjön a feleségem a boltból egy nagy szatyorral, és pakol ki belőle, akkor nem jó módszer, ha letolom, hogy miért nincs kefir. Inkább azt mondom: de jó, hogy ennyi minden van! Kefir éppen nincs, de hát eddig sem volt, nem számít!

A veszekedések hátterében az az alapvető félreértés áll, hogy ő az enyém, én az övé vagyok. Pedig ilyen soha nem is volt, és nem is lesz. De milyen jó, hogy önként egymással akarunk lenni!

Ismerek egy párt, negyven éve házasok, és a legszabadabban engedik egymást, még sincs csajozás és pasizás, annyira szeretik egymást. A béke teremtése otthon kezdődik, ezt érdemes megmutatni a gyerekeinknek. 

Hatvanhat évesen mi az, amit sikernek tartasz?
A siker sokféle módon megjelent az életemben, siker, hogy olyan társulatot alapítottunk, ami országosan ismert, és a karakterek nyomot hagytak az emberekben; siker, hogy a KFT-vel megírtuk a Bábu vagy című számot, ami ma is érvényes. De ezek csupán a karrier építőkockái.

Az lesz az igazi siker, ha egyszer összeáll az emberekben, hogy a tudat az elsődleges, nem az anyag.

Magunkban kell keresnünk a megoldást, mert mindannyian a mindent átfogó intelligencia egy-egy kis szegmense vagyunk. Elmélyült meditatív állapotban az ember rádöbben, hogy mindenki ugyanolyan, mint ő, a különbség csak az, honnan nézünk ki. Az ember egy szempont, aki magát énnek hívja. Ugyanaz az én néz ki mindenkinek a szeméből, és ez a mi gyárilag beépített testvériségünk. És minél inkább a valóság talaján áll valaki, annál inkább eltölti a belátás, az együttérzés és a szeretet. Tehát nincs semmi baj, csak látni kell, hogy így van.

Kiemelt kép: Smagpix