Romantikus lenne ezt a történetet úgy kezdeni, hogy egyszer volt, hol nem volt Oleg, a művészfiú, aki Ukrajnában élt, és Magyarországra jött szerencsét próbálni. De tulajdonképpen ez az igazság, azzal a kiegészítéssel, hogy a szerencséjéhez Viktor Taranenko is kellett; ő képviseli a racionalitást a munkakapcsolatukban. Viktor 1999 óta él hazánkban, otthon orosz-ukrán iskolát végzett, de beszélt magyarul is.

–Anyukámmal csak magyarul, apukámmal kizárólag oroszul, nagymamámmal ukránul beszéltem, ez így ment hároméves korom óta. Ültem a családi asztalnál, és nem kevertem a nyelveket – idézi fel. – Ebbe születtem bele, mindenkivel a saját anyanyelvén kommunikáltam.

Viktor első alkalommal azért jött Magyarországra, hogy felvételizzen a jogi karra, sikerült is neki, de végül csak egy évet végzett el, mert ráébredt, hogy ez nem az ő útja. Ekkor tanulmányait egy marketingiskolában folytatta, majd felvették egy magazinhoz; először hirdetésszervezéssel foglalkozott. Munkája során fél évet Kijevben töltött, onnan is tartotta a kapcsolatot az ügyfelekkel, és amikor visszajött, már pénzügyi igazgatói pozíciót kapott, olyan jó bevételeket hozott. Ezekben az időkben, 2006-ban találkozott először Oleggel, akit egy kijevi fotózáson ismert meg.

Bábeli zűrzavar

Oleg huszonegy évesen költözött Magyarországra, rögtön azután, hogy Ukrajnában elvégezte az egyetemet technológia és dizájn szakon. Életében először járt külföldön. Nem is a karrier lebegett a szeme előtt, inkább a komfortzónából való kitörés volt a célja, egy nagy lépés a felnőtt életbe.

–Eleinte egyáltalán nem tudtam magyarul. Másfél évig csak hallgattam, mit beszélnek körülöttem, és szép lassan összeraktam a fejemben. Muszáj volt nagyon figyelnem, mert minimálisan sem voltam képes kommunikálni – meséli.

Oleg kezdetben rengeteg időt töltött Viktor egy erdélyi barátnőjével; kézzel-lábbal próbálták megérteni egymást. Sokat tanult magyarul a lánytól, és csak később tűnt fel neki, hogy rá is átragadt az erdélyi dialektus. Most már nagyon jól beszéli a nyelvünket, amit annak is köszönhet, hogy Viktor fáradhatatlanul javítgatta a ragozási tévedéseit. Néha ejt ugyan hibákat, volt például, hogy egy fotózáson a modelljelölt lánynak „légy szíves, szedd össze magad” helyett „szégyelld magad”-ot mondott, de nem kellett sok idő, és tökéletesen megtanult magyarul.

–Bár először nem a munka miatt jöttem ide, úgy alakult, hogy sokat kezdtem dolgozni, megszerettem az embereket, megtanultam a nyelvet, és itt vagyok tizenhárom éve. Majdnem a fél életemet itt töltöttem, ez a második otthonom.