A változásokhoz való alkalmazkodás sokszor azt igényli tőlünk, hogy az alapokig romboljuk le mindazt, ami addig volt, hogy valami teljesen újat építhessünk helyette. A hullámvölgyek a legnagyobb tanítómestereink. Mikor a legutóbbi után felálltam, és leporoltam magam, rájöttem, hogy a határaimat én húzom meg. Hogy nem mindenkinek a véleménye számít. Hogy a múlt elmúlt. Hogy élni jobb, mint túlélni. Hogy ha a szabadság az öledbe hullik, azt élvezni kell. kell. Hogy időnként ki kell várni, mi bontakozik ki a fájdalomból. Hogy a szavak csak szavak, a tettek bizonyítanak igazán. Hogy mindenki megérdemel egy második esélyt. Hogy a türelmetlenség, bár időnként előrehajt, legalább olyan felesleges érzés, mint a megbánás. Hogy a hitünk hegyeket mozgathat. Hogy a lelki béke ott kezdődik, hogy amikor valaki megbánt, te megérteni próbálod. Hogy a dolgok folyamatosan változnak, ezért a legbiztosabb pontokat önmagadban találhatod. Hogy ha nem kockáztatsz, nem fogsz sérülni, de élményekkel és tapasztalatokkal sem gazdagodhatsz. Hogy amikor a leginkább padlón vagy, akkor is tele van az életed tartalommal. Hogy ha a lelked új erőre kap, a tested meggyógyul. Hogy a legtöbb, amit megtehetsz saját magadért hogy megbecsülöd önmagad. Az önmagunkba vetett hit nélkül ott rekedünk a mókuskerékben, és kimerültem, motiválatlanul tekerjük tovább.

Szívbéli energia kell!

Életünk bizonyos szakaszaiban nem is olyan rossz a mókuskerékkel járó aktivitás és állandóság, inkább az a fontos, hogy időben felismerjük, mikor van szükségünk változásra – pihenésre, töltekezésre, új célokra.

…

A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2017/1. számában találjátok.

Szöveg: Bakos Zsuzsi

Fotó: Thinkstock