Őseinknek is megakadt a szemük ezen a környéken, nem véletlenül. A Gerecse nyugati lejtőin és az Által-ér lapályán fekvő földek, a tiszta vizű források, vadban gazdag erdők nagyszerű lehetőséget nyújtottak a megélhetésre. Érthető, hogy Tata és környéke bővelkedik őskori emlékekben. 1962-ben Vértesszőlősön bukkantak előemberi település nyomaira, a tatabányai Szelim-barlangban pedig ősemberi közösség pattintott eszközeit, fejlett vadászó életformájuk leleteit, sőt amuletteket is találtak.
A római hódítóknak is tetszett a város, az egyik legnagyobb római táborunk üdülőtelepülése volt.
Az Öreg-tó rejtelmei
Magyarország legősibb mesterséges tavát a honfoglalás előtt, az Által-éren épített völgyzáró gáttal alakították ki. Első fénykorát Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején élte, a király szívesen tartózkodott Tatán. 1409-ben már állt a vár az Öreg-tó partján, itáliai stílusban, nagy pompával építették, a mainál négyszer nagyobb méretben. Megfordult itt a bizánci császár, a lengyel és a dán király, német birodalmi hercegek, pápai követek. Ilyenkor a tavon csónakünnepélyeket, vízi játékokat, a vár alatti parton lovagi tornákat rendeztek.
A vár a magyar Szent Koronának is helyet adott egyszer. Történt, hogy Zsigmond király halála után Habsburg Albert lépett trónra, és nem sokkal később, 1439-ben a Tatához közeli Neszmélyen meghalt. Felesége, Erzsébet királyné biztosra akart menni, ezért a koronát születendő fia számára a visegrádi várból egy udvarhölgyével ellopatta. 1440. február 21-én Komáromban megszületett a fiú, a későbbi V. László. Az év május 14-én a koronázásra készülődő főúri kíséret és a magyar Szent Korona a tatai várban „töltötte az éjszakát”.
