Mit tehetünk annak érdekében, hogy a munka ne kellemetlenség és a kiégéshez vezető út, hanem a kiteljesedés színtere legyen, és senki ne érezze úgy, hogy csak a két hét nyári szabadság az „igazi élet”?
Klasszikus internetes mémnek számít „már megint hétfő” jeligével szomorkodni: ismét kezdődik egy fárasztó munkahét, amelynek során végig a péntek délutánt várjuk. És ugyanígy „nagyban”: egész évben a jól megérdemelt nyaralásról álmodozunk, abban bízva, hogy egy-két alatt feltölthetjük kimerült testi-lelki energiaraktárainkat, hogy aztán újult erővel vágjunk neki a kihívásoknak.
Mindennapok nyomás alatt
De a tapasztalatok mást mutatnak: a WHO szerint a kiégés (burnout szindróma) globális problémát jelent, és a fejlett országokban belátható időn belül vezető halálokká léphet elő. A fizikai, mentális és érzelmi kimerülést magában foglaló tünetegyüttes ráadásul nem csak az egyén életét teheti tönkre. Egyetlen cégnek sem jó, ha a munkavállalók motiválatlanok, és a munkahelyről leginkább csak szabadulni szeretnének.
„Érdemes rögtön az elején eloszlatni egy tévhitet – kezdi dr. Füredi Júlia szervezetpszichológus, a kiégés szakértője. – Nevezetesen azt, hogy kiégni csak a munkában lehet. A kiégéshez, vagyis a fizikai, mentális és érzelmi kimerültséghez a hosszú időn át fennálló érzelmi stresszhelyzet vezet, és ilyet nem csak a munkában élhetünk át. Olyan élethelyzet is lehetséges, amikor a munka kifejezetten a felüdülés terepe: gondoljunk csak a kisgyerekes anyára, akinek öröm, ha végre felnőttekhez szólhat, vagy a magányosan élő emberre, akinek a szociális élet terepe a munkahely. Tény viszont, hogy kiégéshez vezet, ha a munka miatt nem vagyunk képesek élvezni az élet más területeit. Ehhez pedig a mai, erősen teljesítménycentrikus munkafelfogás komolyan hozzájárul.”
Nem tudunk kikapcsolni
A koronavírus-járvány idején kialakult otthoni munkavégzést követően kérdés, hogy van-e ebből visszaút a hagyományos, munkahelyi jelenlétre épülő szemléletbe, vagy a hibrid munkavégzés (a home office és az irodai munka kombinációja) továbbra is velünk marad. A járvány és a tartósan bizonytalanná váló helyzet pszichésen is megviselte az embereket. Volt, aki elvesztett valakit a járványban, másnak a megélhetés bizonytalansága, vagy épp a bezártság, a családban és a munkában betöltött szerep összemosódása tépázta meg az idegeit. Egyre irreálisabb az az elvárás, hogy a „professzionális magatartás” jegyében a munkahelyre ne kerüljenek be ezek az érzelmek, és biztosítható legyen a folyamatos teljesítés és csúcsforma. Ráadásul az utóbbi évtized technikai fejlődése sok más változást is hozott.
„A mobiltelefonok, laptopok elterjedésével egyre gyakoribbá válik, hogy ha a dolgozó ki is veszi a szabadságát (sajnos az is megtörténik, hogy erre akár évekig nem kerül sor), mentálisan nem tud kikapcsolni a munkából. Folyton elérhető, esetleg a laptopon még a tengerparton is dolgozik, telefonál, válaszol a folyamatosan ömlő üzenetekre. Ez pedig minden, csak nem pihentető. Hiszen a szabadságnak épp az lenne a célja, hogy fizikailag és mentálisan is eltávolodjunk a munkától, új élményeket szerezzünk, kicsit kikapcsoljuk a munkahelyi énünket” – mondja dr. Füredi Júlia.
Ennél sokkal régebb óta ismert jelenség, amikor a szabadság első napjai szinte kiszámíthatóan valamilyen betegséggel telnek. Nem véletlenül: a szervezet is érzi, hogy most jött el az az idő, amikor kicsit le lehet ereszteni, el lehet engedni a gyeplőt. Ha viszont munkaidőben betegszünk meg, akkor – ha betegen nem is járunk be a munkahelyre – nem számít, milyen rosszul érezzük épp magunkat, otthonról akkor is visszük az ügyeinket.
A hivatás és a magánélet egyensúlya
A kiégésveszélyes munkamánia ráadásul nem csak az alkalmazottakra jellemző. A kisvállalkozók, szabadúszók különösen nehéz helyzetben vannak, hiszen ha nem dolgoznak, akkor bevételük sincsen. A szervezetpszichológus szerint az ő életükben plusz bizonytalanságot jelent, hogy nincs fix fizetés, vagyis egy-egy sűrűbb periódusban hajlamosak úszni az árral, mondván, felkészülnek a rosszabb időszakokra. Igen ám, de az ilyen periódusok általában elhúzódnak, a túlvállalás nyomása pedig szinte soha nem enyhül. Különleges helyzet a családosoké is: ismerős helyzet, amikor a napi 24 órát kitölti a munka, az intéznivalók, majd pedig a házimunka és a gyerekekkel való tanulás, jó esetben némi játék – a feltöltődésre már alig marad lehetőség. Ez pedig a gyerekeket is megviseli, ráadásul az új generációnak is továbbadja a túlterheltségről szóló mintát.
Az elmúlt évek azonban pozitív változásokat is hoztak. Az Y és a lassanként munkába álló Z generáció számára nem a munkában nyújtott teljesítmény az első számú prioritás. Sokkal inkább törekednek a munka és a magánélet egyensúlyára, és arra, hogy jól érezzék magukat az életükben. Ennek eléréséért pedig bármikor munkahelyet váltanak, nem ragadnak meg olyan helyen, ahol kizsákmányolva érzik magukat. Ennek egyik eredménye az is, hogy több országban kísérleteznek a szabadidőnek több teret engedő négynapos munkahét bevezetésével.
Szakértőnk szerint az elmúlt két év során nagyon sok ember ébredt öntudatra ezen a téren: a home office elterjedése nyomán sokan teszik fel maguknak a kérdést: minek mindennap órákat ingázni, ha ugyanazt a munkát otthon is el lehet végezni, és közben még a házimunka is halad? Ugyanakkor azt is sokan felismerték, hogy a munkahelyi közösségnek is lehet pozitív hatása a jóllétünkre, vagyis néha tényleg szükség van a kávégép melletti beszélgetésekre.
Lecserélhető csavarok a gépezetben?
Ám a kiégéssel nemcsak az egyén, hanem a szervezet szintjén is érdemes törődni. Ha ugyanis egy vállalat nem foglalkozik az alkalmazottai mentális egészségével, vagy ami még rosszabb, lecserélhető csavaroknak tekinti őket a gépezetben, akkor az előbb-utóbb a cég bevételére is rosszul hat majd. A motiválatlan, kiégett munkatárs ugyanis rosszabbul dolgozik, ha pedig túl nagy a fluktuáció, az az ottmaradókban is csökkenti a cég iránti lojalitást.
Dr. Füredi Júlia szerint ma már nem csak a csapatépítő tréningek vagy a céges sportnapok szolgálják a dolgozók feltöltődését. Egyre több vállalkozás kínál úgynevezett Employee Assistance Programot – ezek keretén belül az alkalmazottak a mentális egészség megőrzésében járatos szakemberek segítségét kérhetik ki, akár anonim formában is.
Sokat számít, hogy a csapat építő tréning jó élmény-e, vagy csak a szabadidőt felemésztő kötelesség. Nem mindegy, hogy a cég azt érzékelteti- e, hogy törődik a munkavállalók lelki egészségével, vagy egyszerűen csak a kezükbe nyom egy telefonszámot. Egyre több vezető jön rá arra is, hogy a beosztottak nem tudják a munkahely kapuin kívül hagyni az érzelmeiket, az egészségügyi problémáikat vagy magánéleti nehézségeiket. A cél egy olyan támogató és őszinte munkahelyi légkör megteremtése, amelyben szabad őszintének lenni, és felvállalni, ha valami miatt egy ideig nem megy úgy a munka, ahogy kellene. Ez még a fizetésemelésnél is nagyobb mértékben növelheti a céghez való ragaszkodást.
A munkahelyi kiégés 4 fázisa
- Mézeshetek szakasza: az újonnan felvett munkavállaló lelkesen merül bele a munkába, szinte mindenre igent mond.
- Kemény munka szakasza: igyekszik elérni a kitűzött célokat, de lassanként elkezdenek megmutatkozni a fizikai és mentális kimerültség jelei.
- Kimerültség szakasza: folyamatos nyomás alatt érzi magát, a kimerültség fizikai tünetekkel is járhat.
- Kiégés szakasza: már nem képes eredményesen kezelni a munkahelyi nyomást, feléli fizikai és lelki tartalékait. Jelentkezhet alvászavar, krónikus fej- és hátfájás, szédülés, magas vérnyomás, szorongás, feszültség, ingerlékenység, depresszió, feledékenység, koncentrációzavar, szétszórtság.
Mit tehetünk a burnout ellen?
Szakértőnk tanácsai, hogy a folyamatos pörgésnek egyszer csak ne összeomlás legyen a vége.
- Kötelező magunkkal törődni! El kell szakadni a teljesítménycentrikus ideáloktól. Tudomásul kell venni, hogy aki kimerült, kiégett, és nem tud maga felé együttérzéssel és törődéssel fordulni, az előbb-utóbb a környezetét is hasonlóan fogja kezelni. A frusztrált, keserű ember akaratlanul is továbbadja a frusztrációját. Aki viszont jól van, az képes kedvesen, nyitottan viszonyulni a többiekhez. Vagyis saját jólétünkkel törődni nemhogy nem önzés, hanem a környezetünk jólétének is egyik biztosítéka.
- A munka csak az egyik fontos területe az életünknek. Meg kell tehát húzni azokat a határokat, amelyek meggátolják, hogy az életünk többi fontos területét, a magánéletet, a hobbikat, a feltöltődést kiszorítsa az időnkből.
- Oda kell figyelnünk a saját alapvető szükségleteinkre (evés, elegendő alvás, mozgás, pihenés, kulturális igények), és arra is, hogy merjük kimondani, amikor szükségünk van egy kis szünetre.
- Segítséget kérni sem szégyen: ha túl sok a munka, vagy úgy érezzük, hogy nem vagyunk képesek mindent egyedül csinálni, meg kell találnunk azokat a pontokat, ahol valaki segíthet.
- Nem csak a munkából kell néha kivenni egy kis szabadságot. A családi kötelezettségek, a házimunka rutinja ugyanúgy ki tud meríteni, mint a hivatali teendők. Kérjünk segítséget a házimunkában!
- Érdemes megvizsgálni, mit kezdünk azzal a helyzettel, ha hirtelen valamivel több lesz a szabadidőnk. Tudunk-e semmit tenni, vagy azonnal valamilyen látszattevékenységbe kezdünk?
- A mindennapokban meg kell találnunk azokat a pontokat, amelyek feltöltenek (pl. egy jó kávé egy napsütötte teraszon, vagy egy séta a parkban). De kereshetünk magunknak új hobbit is, vagy feleleveníthetünk olyan tevékenységet, amit régen szívesen csináltunk.
- Kapcsolódjunk gyakrabban a természethez, szeretteinkhez, barátainkhoz!
Fotó: Westend61 – Getty Images
A cikk eredetileg a Nők Lapja Egészség 2022/5. lapszámában jelent meg.
A magazint keressétek az újságárusoknál, vagy vásároljátok meg digitálisan a https://digitalstand.hu/noklapjaegeszseg oldalon.
