Anyák napján jelent meg az új albumod, a ZSUZS. Miért ezt az időpontot választottad?
Anyák napján szerettem volna megajándékozni saját magamat saját magammal, és emiatt jött az ötlet, hogy ez egy jó alkalom. Önmagamat ajándékozom, hogy „tessék dolgozz vele: ez vagy te. Ismerd meg, változtasd, fogadd el és szeresd.” Nekem ez már win. Ugyanakkor nagyon fontos üzenet az anyukák számára: minden gyermek hozzájuk születik, az ő saját identitásukhoz, tehát a gyermekeink azért választanak minket, mert olyanok vagyunk, amilyenek, és igazából az anyaságból is ezt a személyiséget kell kikristályosítani. Az lenne az ideális, ha ez sikerülne, és nem akarnánk másmilyenek lenni.
Szerintem nagyon fontos, hogy az édesanyák tartsák meg a személyiségüket, maradjanak önmaguk, attól függetlenül, hogy édesanyává váltak.
Attól még, hogy valaki anya, nagyon fontos, hogy önmaga maradjon – ezt az üzenetet szerettem volna közvetíteni az albummal.
Te mennyire tudtad megőrizni önmagadat a gyerekek után? Téged nem változtatott meg azt anyaság?
Persze, nagyon sokat változunk, és ez egy nagyon jó és pozitív változás. Ne féljünk a változástól, hanem inkább menjünk bele, de a számunkra fontos dolgokat próbáljuk meg priorizálni. A nők ne az utolsó helyre tegyék magukat minden tekintetben a család fontossági ranglétráján. Ne az legyen a legutolsó, hogy én mikor csinálhatom meg a dolgaimat, és hogy áldozzak fel mindent a család és a gyerekek oltárán. Hiszen manapság egyre jobban látjuk, hogy a gyerekvállalás egy közös ügy a férfiakkal, és ugyanolyan jog illeti meg mind a két felet, hogy a gyermekneveléssel együtt is hogyan tervezi és viszi tovább mind a két fél a saját életét.
Jó is, hogy mondod, hogy közös feladat, mert általában a gyerek születése után mindig a nőktől kérdezik meg azt, hogyan tudja a karrierjét és a munkáját összeegyeztetni a gyerekneveléssel. De azért a realitások talaján maradva mégiscsak háromgyermekes édesanya vagy, aki most jelentkezett egy új albummal. Hogy sikerült kilogisztikázni a stúdióban eltöltött időt, és megőrizni a művészi oldaladat a hétköznapokban anyaként?
Szerencsére a művészi oldalam az mindig is egy őszinte, kis kristály volt, és nem vagyok egy dívásodó alkat. Tehát ha csilliárdos zenész lennék, akkor is ugyanígy öltöznék, ugyanazt venném fel, mint most: szakadt farmerban jártam az anyaság előtt, és most is, mert ezt szeretem. Amilyen vagyok a hétköznapokban, azt képviselem a zenémben is. Általában magamban hordozom a gondolataimat, érzéseimet, és rágom magamban, és pont a család körüli teendők kifejezetten meditatívan hatnak rám, amikor elmerülhetek a gondolataimban. Talán butaságnak hangzik, de a mosogatás vagy főzés ugyanolyan művészet, mint a zene, vagy akár az, hogy én esztétikailag hogyan teremtem meg az étkezésünket, a tárgyakat. Egyébként nagy mestere vagyok a részleteknek, szeretek bennük kibontakozni, mint ahogy a reményeim szerint ez a zenémben is hallatszódik.
Fotó: Marge
A lemez úgy készült el, hogy én nagyon szeretek mozogni, szerdánként mindig nordic walkingoztam, de tavaly tavasszal, amikor lekerültek rólunk a maszkok, nagyon erős lett a pollenallergiám, ezért nem tudtam a természetbe menni sportolni, így elmaradt az a nagy tavaszi energiabomba. Mivel kiestek ezek a szerda délután-esték, ezeknek a helyére illesztettem be a stúdió sessionöket. Szerintem az nagyon fontos, hogy ha az ember elhatároz valami változást az életében, akkor annak megteremtse a lehetőségét, ne csak várjon rá, hogy magától megtörténjen. Például hogy szeretnék énekelni, de nem teszek érte… Mi megteremtettük annak a lehetőségét, hogy én szerdánként bemehessek a stúdióba, és ha esett, ha fújt, én kocsiba pattantam, és elmentem oda, és az a férjem délutánja és estéje volt a gyerekekkel. Nemcsak az anyáknak és az apáknak, hanem a most gyereket tervezőknek is fontos üzenet, hogy
nagyon fontos, hogy ha valamilyen célt kitűzünk magunk elé, akkor úgy alakítsuk a körülményeinket, hogy el tudjuk érni, és ne tántorítson el semmi sem tőle.
Nekem is voltak olyan időszakaim, amikor szerdánként szívesebben maradtam volna a családommal, de tudtam, hogy ez az az időpont, amikor az éneklésről szólhat az életem, és akkor is elmentem. Sőt, volt, hogy haza sem akartam jönni a stúdióból! Szóval ez a time-management nagyon fontos. De nem akarok álszenteskedni: ez borzasztóan nehéz, és állandó küzdelem, de ez ilyen.
Amikor még nem voltak meg a gyerekek, akkor is ennyire tudatosan terveztél?
Á, dehogy. Ahogy szoktam mondani, az első gyerekemnél születtem meg, addig egy nagy kamasz voltam. Rám a gyerekek nagyon jó hatással vannak. Nagyon sokat tanulok tőlük és nagyon jó irányba változtatták meg a személyiségemet minden szempontból. Sokat köszönhetek nekik.
Az album címe Zsuzs, ezen a néven énekeltél régen, még jóval a gyerekek előtt. Miben különbözik egymástól Zsuzs és Marge? Miben más Zsuzs, mint te most?
Zuzs a nevem, így hívnak, és amikor elkezdtem annak idején énekelni, akkor egyértelmű, hogy ez lesz a nevem, nem is gondolkoztam művésznéven. Tehát Zsuzs én vagyok. Marge pedig sokkal inkább artisztikusabb, egy projekt, hogy úgy mondjam, és egy projektbe a brandtől elkezdve sok minden beletartozik. Zsuzsként azért énekeltem, mert szerettem. Amikor abbahagytam a Marge-oskodást, és visszavonultam, akkor nagyon sok időnek kellett eltelnie, hogy újra énekelni kezdjek, mert Marge-ként nem a legjobb, legszerethetőbb énem jött elő, ez pedig nagyon zavart. Hogy újra elkezdjek, próbáltam visszatekinteni magamra, hogy mi volt az a pont, amikor az éneklés már egy komoly dologgá, akár pénzkereseti forrássá formálódott, és átvette az uralmat az életem felett, és oda kanyarodtam vissza, hogy Zsuzsként olyan boldog voltam, amikor az emeletes ágyak alján felvettünk dalokat, aztán kiírtuk cd-re és azokat hallgattuk. Igazából ezt az esszenciát szerettem volna visszahozni. Egészen addig, ameddig az járt a fejemben, amikor belekezdtem egy dal írásába, hogy na, ez pont jó lenne A Dalba, vagy Eurovízióra, addig semmit sem akartam megjelentetni.
Minden korlátot, muszáj, és minden egyéb dolgot, ami valahova bekategorizálja azt, amit csinálok, szerettem volna elengedni,
és ezektől teljesen mentes dolgot készíteni, ami tényleg csak az én érzéseimről és gondolataimról szól, olyanokról, amiket szeretnék továbbadni másoknak is, és ezekkel esetleg mások életét is jobbá tenni, segíteni őket, és éreztetni velük, hogy nincsenek egyedül.
Olyan, mintha most állt volna ez a két éned egy egésszé, most teljesedtél volna ki.
Igen, most ért össze. Ez olyan, amikor az a fiatalok kinézik a Pinterestről, hogy na, ilyen hajat akarok, meg így szeretnék kinézni, vagy olyan menyasszonyi ruhát szeretnék. És Marge-ként – bár az is én voltam – de elhatárolódtam attól, hogy a hétköznapi énem testesüljön csak meg. Például én nagyon szeretem a hologramos dolgokat, és tudtam, hogy a színpadon így szeretném magamat látni, azt szeretném, ha a dolgok így meg úgy jelenjenek meg rólam. Tehát az is én vagyok, de egy sokkal artisztikusabb formában. De most már nincs erre már időm, hogy kitalálgassam ezeket. Másrészt szeretnék is már elhatárolódni ettől, mert ezt már csináltam; most arra vagyok kíváncsi, hogy én magam no make-up-make-up-ban és a saját ruhatárammal mire vagyok képes. Például a lemezborító fotózására is a saját cuccaimat vittem magammal, nem volt styling, vagy bármi olyan dolog, ami engem valahova pozícionál. Sőt, csináltunk egy olyan fotósorozatot is, ami csak second hand ruhák felhasználásával készült. Az is benne van, hogy az az út, amit Marge-ként próbáltam kitaposni, feszegetni, most már egyértelmű. Például az említett használt ruhás fotósorozat akkor nagy dolog volt, amikor arról beszéltem, hogy én használt darabokat is beépítek a fotózásba, most már ez tök menővé vált, amit picit magaménak érzem, mert talán én is segítettem kitaposni ezt az utat.
Most, hogy levetkőzted az imázsodhoz tartozó kellékeket, ez az album őszintébbre sikerült?
Igazából én mindig ugyanilyen őszinte voltam, de ha valaki mindig díváskodik vagy jelmezekben lép fel, akkor valamit takargat, és valami mást mutat. Én úgy érzem, hogy nekem már erre nincsen kapacitásom. Nem zárkózom el attól, hogy a jövőben belemenjek artisztikus produkciókba, amik nagyon izgalmasak, viszont az én esetemben nagyon fontos volt, hogy amikor ennyi idő után visszatérek, és ennyi minden történt velem, akkor ezeket elmeséljem. Ezeket nem lehet jelmezbe bújva elmondani. Teljesen egyszerűen, őszintén szerettem volna beszélni arról, hogy mik voltak a problémák, milyen fejlődésen mentem keresztül, hogy változott meg az életem ettől. Szeretném a mostani élethelyzetemben, bázisomban a jobbik énemet megmutatni. Számomra fontos, hogy amikor visszagondolok a színpadon töltött időre, akkor ne azt érezzem, hogy az engem rettenetesen leszívott, kisemmizett, hogy engem iszonyúan kihasználtak. A színpadon imádtam lenni, és a rajongóim csodálatosak, csodálatos emberek követnek, és rengeteg dolgot kaptam tőlük, és kapok a mai napig, de nem csak ez az oldala van az énekesnői létnek, és meg szeretném próbálni most úgy csinálni, hogy sokat adjon, és ne kudarcként gondoljak vissza arra az időre, amikor én énekes voltam. Persze, én is hibáztam, én is bántottam meg sok mindenkit, engem is bántottak meg sokan, de most szeretném ezt jól csinálni, és úgy emlékezni vissza öreg koromban, hogy igen, volt egy ilyen időszak is, de aztán mégis lehetett ezt jobban is csinálni.
Melyik a kedvenc dalod az albumról?
Több kedvencem is van… mindegyik! (Nevet) Nagyon szeretem az Ádámot, mert nagyon szeretem, hogy a szeretet ide vezetett, és oda kerültem arra a helyre, amiről az Ádám című dal szól. De a Se nem tudtam című dal is a szívemhez nőtt, ezt készítettük el legelőször az albumhoz. Fontos megjegyeznem, hogy a dalok nem lettek agyonkeverve, az éneksávok sem lettek fifikázva, az adott pillanat fluiditását, esetlenségét szerettem volna megtartani, és nem egy mesterkélt éneket szerettem volna ehhez. És ehhez úgy énekeltem el, ahogy akkor amilyen érzelmeket kiváltott belőlem, nem pedig úgy, ahogy én egyébként el tudtam volna énekelni.
Emiatt lerövidült az elkészítési idő?
Nem lett rövidebb, csak átalakult. Ugyanannyi időt vett igénybe a készítés, mert maradt másra az idő, vagy zenéltünk, vagy beszélgettünk egy jót, ami szintén hozzátett a végeredményhez.
Mik inspirálták a dalaidat?
A dalszövegek tekintetében fontosak nekem az aktuális társadalmi helyzetek adta témákat feszegetni. Milyen hatással volt ránk a pandémia, a háborús helyzet, és rám az első kislányom érkezése. Utólag úgy érzem, ő adta nekem az erőt és a reményt, hogy újra énekelni kezdjek, és meg merjem mutatni azt, aki lettem a gyökereimbe kapaszkodva, így ő is szerepet kap a lemezen. Nagyon sok változáson mentem keresztül az elmúlt években, és ezek kellettek ahhoz, hogy most itt legyek, és az, aki. Tudom, hogy most jobban tudom már csinálni. De nem hagyhattam szó nélkül a hibáimat sem. A ZSUZS egy vallomás, és egy ajándék magamnak. Őszinte, nyers, van benne szorongás, fájdalom, elengedés, befogadás, elfogadás, küzdelem és sok-sok szeretet. Olyan mint amilyen én vagyok. Akinek fontos, hogy „ki voltam” és „ki lettem”, és ki lehetnék még ha jó úton maradok. Most szeretném jól csinálni.
Kiemelt kép: Marge Music
