Hányan kerülnek börtönbe ártatlanul?
Leginkább az angolszász országokból vannak adataink. Az Egyesült Államokban az ezredforduló környéki harmincéves időszakban a halálra ítéltek négy százalékáról bizonyították be utólag, hogy ártatlanok voltak. Magyarországról nincsenek hasonló számaink. Azt tudjuk, hogy a magyar költségvetésbe minden évben százhúsz millió forintot terveznek be olyanok kártalanítására, akik szabadságát alaptalanul korlátozták. 2020-ban hatvanöt esetben fizetett a magyar állam ilyen kártalanítást, ami szerintem nem kis szám. Persze nem minden érintett indít kártalanítási pert, és még ha indít is, nem biztos, hogy sikerre viszi az ügyét. Úgyhogy azt szoktam mondani, azoknak a száma, akik ártatlanul ültek börtönben, nemcsak ismeretlen, hanem megismerhetetlen is.
Téged mi vonzott ebben a témában?
Annak idején kacérkodtam a gondolattal, hogy jogra menjek, végül mégis inkább a kommunikáció szakot választottam, és nem bántam meg. De valamiért nagyon érdekelnek a bűnügyek, imádom a krimisorozatokat és a hasonló témájú podcastokat. Kamaszkoromtól Truman Capote volt számomra az atyaúristen. Újságíróként is nagyon régóta foglalkozom bűnügyekkel. Elég komolyan veszem az „őrkutyaszerepet”, vagyis a hatalmon lévők ellenőrzésének feladatát, amit szerintem egy újságírónak el kell látnia. Leginkább az igazságszolgáltatás érdekel, és az esetek pszichológiája is nagyon izgat.
Egyszer egy pszichológus azt tanácsolta, kövessek egy krimisorozatot, mert az, ahogyan ott a nyomozók profiloznak, remekül fejleszti az emberismeretet.
Jó, hogy ezt a szót mondod: emberismeret. Én is hasonlót tapasztaltam, az egészen durva és megrázó ügyek nagyon sokat elárulnak arról, milyenek vagyunk mi, emberek. Szélsőséges és borzalmas helyzetekben ablakok nyílnak arra, milyen működési módok, milyen indulatok, milyen szörnyűségek lakozhatnak bármelyikünkben. Az is megrázó élmény, ha az ember tudósítóként bírósági tárgyalásokra jár, és megtapasztalja, hogy a gyilkosokra nincs ráírva: gonosztevők. A legátlagosabb kinézetű emberről is kiderülhet, hogy képes lelőni egy ötéves kisfiút az apja karjában. És persze egy számomra riasztó külsejű alak is ártatlannak bizonyulhat.