A könyvet elolvastam, de az ötletadó műsort, az Álarcos énekest nem láttam. Mert, ugye, abból indult minden?

Nagy Ervin: Igen, azzal kezdődött, hogy meghívtak a műsorba, ahol ismert emberek mókás karakterekbe bújva elváltoztatott hangon énekelnek, és hétpecsétes titok, melyik jelmez kit rejt. Azt, hogy én vagyok a robot, csak a feleségem tudta, meg kellett mondanom, hová megyek szombat esténként… A robot a gyerekek nagy kedvence lett, amikor második lettem, síró kissrácokkal találkoztam. Olyan nagy volt a lelkesedés, hogy elkezdtem törni a fejem, mit lehetne ezzel kezdeni, ha már a gyerekek ennyire szeretik. Lehetne belőle mese, gondoltam, és Gergőt kerestem meg az ötlettel. Éppen akkoriban vált izmosabbá a barátságunk.

Nyilván, mert a műsor rajongója volt…

Péterfy Gergely: Nem egészen, bár a családtagjaim figyelték. Én körülbelül olyan gyakorisággal nézek televíziót, ahogyan a kérdezőről sejtem. Amikor Ervin elkezdett sündörögni a könyv ötletével, éppen egy nagy munkában voltam, de ajánlottam neki két jó szerzőt. Neki is láttak együtt gondolkodni, de nem tudtak egymásra hangolódni. Van ilyen. És ahogy elkenődve üldögélt, kezében vörösborral, lógatta az orrát, majdnem sírt, rájöttem, hogy ez a huncut Ervin engem akar bepalizni erre a dologra. Attól kezdve nem volt megállás. Ervinről tudni kell, hogy a kütyük és az online világában neandervölgyinek mondta magát, ám a Covid idején szeretett volna felzárkózni, használni az adódó felületeket. Akkor futott fel a Facebook oldala is, én meg a közös ötletelés után hetente-kéthetente szállítottam neki a mese új epizódjait, és ezeket ő élőben felolvasta. Berobbant a dolog, egyszerre volt mese, előadás, közönségtalálkozó. Mi meg egyre jobban megszerettük.

N. E.: Tudni kell, hogy míg én a nagy felzárkózás után is csak egyszerű felhasználó vagyok, Geri nagyon ismeri ezt a világot, a szakszavait, mindent.