– Nagyon nehéz belépni azon az ajtón – mondja Sándor-Lenkei Aida, az Ökumenikus Segélyszervezet miskolci krízisambulanciájának szakmai vezetője –, mert aki belép, annak szembe kell néznie önmagával is, azzal a gondolattal, hogy annak idején rosszul választott társat. Ez legtöbbször szégyenérzettel társul, önhibáztatással. Sokan azzal jönnek, igaz, amit a férjük hajtogat, hogy ők nem érnek semmit, hiszen nincs munkájuk, nem kellenek senkinek. Ilyenkor mindig megmagyarázzuk, nem arról van szó, hogy ők nem akartak dolgozni, hanem arról, hogy a bántalmazó nem engedte.

Kilépés

Aida 2018 óta vezeti a krízisambulanciát, akkor jött létre ez az eddig hiánypótló ellátási forma. Az intézményt felkeresők megőrizhetik anonimitásukat. Ők sokszor olyan középosztálybeli, fiatal, magasan képzett nők, akik nem biztos, hogy belépnének a szociális ellátásba. Bántalmazott férfiak is megjelennek olykor, arányuk hét-tíz százalékos, és a problémáik nagyon hasonlóak a nőkéihez. Nem valamiféle felsőbbrendűségi érzésből ódzkodnak az állami szociális rendszertől, hanem azért, mert úgy érzik, igazi csapdahelyzetbe kerülnének. Ha ugyanis a családsegítőben értesülnek valamelyik családtag bántalmazásáról, akkor a szakemberek kötelesek védelembe venni a gyereket, és bizonyos idő múlva, ha a bántalmazott nem tud biztonságos otthont teremteni, a legrosszabb forgatókönyv léphet életbe, a kiskorút kiemelhetik a családból. Vagyis a bántalmazottak félnek, nem csak a bántalmazójuktól, hanem attól is, hogy segítséget kérjenek, mert a végén még a gyerekeiket is elveszíthetik. A rendszer ugyanis csak a bántalmazás bizonyítása esetén bünteti meg azt, aki az erőszakot elköveti. De magas a látencia aránya, a bizonyíték pedig kevés.  

A krízisambulancián komplex szociális, jogi és pszichológiai segítséget kapnak a hozzájuk fordulók az úgynevezett „előkészített kilépéshez”. Azt azonban az áldozatok is megfontolják, egyáltalán tegyenek-e feljelentést, mert nem mindig éri meg így cselekedni. Bizonyítékok hiányában ugyanis az eljárást megszüntetik, az elkövetőt felmentik. Ha jogi szempontból nem minősül súlyosnak az elkövetett cselekmény, vagy az elkövető büntetlen előéletű, gyakran hosszú eljárás után is csak felfüggesztett büntetést kaphat.