– Több mint négy évtizede, kezdő újságíróként, Bécs egyik külvárosának szélén, egy közös barátunknál egy nyolc négyzetméternyi szobában pár napig együtt laktam egy nagyon különös, markáns, morc fiatal kenussal, aki esténként egészen furcsa, fantazmagóriának beillő álmaival, ötleteivel traktált. Olyanokról mesélt nagy vehemenciával, mint magányos hajózás, óceán, végtelenség, lázadás, szabadság. Csodálkoztam is, miket beszél ez a dacos fiú? Én örültem, hogy egyáltalán Bécsig eljutottam vonaton, ő meg azt mondja, hogy a világot akarja meghódítani, nekivágni az óceánnak?!

– Ez voltam én?