Kitart-e még hónapokkal később is az emberek segítő kedve, mi jelenti a menekültek számára a legnagyobb segítséget, és hogyan boldogulnak egy idegen országban a nálunk letelepedett ukránok? Szilaj Péterné Csillával, a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének önkéntesével beszélgettünk.
Osztottál már meleg ételt a pályaudvaron, segítettél ukrán családok elszállásolásában, szállítottál élelmiszert a határon túlra. Hogy látod, most milyen jellegű támogatásra van a legnagyobb szükség?
Sok önkéntes kimerült, a teendő viszont nem csökken. Hosszú távon tehát felértékelődik a segélyszervezetek kitartó munkája. A legcélravezetőbb segítség az, ha az emberek bizalmat szavaznak egy-egy szervezetnek, és pénzadománnyal vagy az adójuk 1%-ával segítik őket. Ezt a fajta támogatást tudják a leghatékonyabban felhasználni.
Még mindig sokan menekülnek hozzánk Ukrajnából. Vannak, akik egyből továbbutaztak, mások viszont úgy döntöttek, itt maradnak, amíg tart a háború. Ők hogyan boldogulnak az új környezetben?
