A színfalak mögött Barsi József terrorizálta a családját; Juditot és édesanyját, Virovacz Barsi Máriát nemcsak szóban, hanem fizikailag is bántalmazta, sőt barátainak többször is beszélt a feléjük irányuló gyilkos vágyairól, végül 1988-ban József kegyetlenül be is váltotta fenyegetéseit.
Bevándorlók gyerekéből a hollywoodi csillogásig
A kezdetektől fogva úgy tűnt, hogy Judith Eva Barsinak különb életet szán a sors, mint a szüleinek. Ő már a napfényes Los Angelesben, Kaliforniában született 1978. június 6-án, Barsi József és felesége, Virovacz Barsi Mária az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni menekülthullámban érkeztek az Újvilágba – bár csak később, már az Egyesült Államokban ismerkedtek meg egymással. Mindketten házasok voltak korábban (szintén magyarokkal, és a férfinak ebből a kapcsolatból született két gyereke, Barna és Ági), azonban azok a kapcsolatok megszakadtak.
A férfi fiatalon iszákos lett, erőszakosan viselkedett, de amikor kezet emelt Barnára, az első feleség, Klára elhagyta, és New Yorkból Arizonába költözött. József viszont követte, és megpróbált kibékülni a családjával, de végül a nő beadta a válókeresetet, miután a férfi részeg dühében hozzávágott egy öntöttvas serpenyőt. Röviddel a válás kimondása után József Kaliforniába ment, ezzel a döntéssel pedig végleg megpecsételte a sorsát.
Barsi József azt mondta a barátainak, hogy nem volt se anyja, se apja Magyarországon. Ismerőseik szerint, amikor később Máriával veszekedtek, a nő gyakran emlegette ezt fel neki, fattyúnak nevezve őt. Valójában József soha nem ismerte meg az apját, de az anyját igen, viszont rá élete végéig haragudott amiért „hagyta”, hogy az apja elhagyja őket, és minden nőt szajhának tartott.
Magyar barátaik szerint a pár egy Los Angeles-i étteremben ismerkedett meg egymással, amely a bevándorlók ismert találkozóhelyének számított, és ahol a leendő feleség pincérnőként dolgozott. A sötét hajú, köpcös Joe Barsi a bárpultnál üldögélt lehajtott fejjel az italai fölött, amelyekért 100 dolláros bankjegyekkel fizetett.
Mária le volt nyűgözve, mert a merengő férfiban, akit egykori lakóhelye után csak „Arizona Joe”-nak becéztek, olyasvalakit látott, aki biztonságot nyújthat számára.
Eleinte minden szépen is alakult, hiszen József sármos és szórakoztató tudott lenni, főleg nagyobb társaságban, de nem kellett sokat várni arra, hogy a barátságos álarcon átüssön a férfi valódi személyisége.
Mária, akit elkápráztattak a közeli Hollywood sztárjai, eltökélte, hogy közös lányukat a színészi karrier felé tereli. Ezért saját maga tanítgatta Juditot többek között a szép beszédre, és arra, hogyan tartsa magát.
„Azt mondtam neki, hogy csak az idejét vesztegeti – idézte fel Mária Barsi bátyja, Joseph Weldon a tragédia után a Los Angeles Timesnak. – Azt mondtam neki, hogy egy a tízezerhez az esélye, hogy sikerülni fog neki”. De valaminek, talán Hollywood kiszámíthatatlan mágiájának köszönhetően Mária mégis sikerrel járt. Ahogy az Los Angelesben – ahol mindig forog valamilyen produkció – gyakran előfordul, a korcsolyázó Barsi Judithot kiszúrta egy éppen a jégpályán dolgozó stáb. Elbűvölte őket a jégen könnyedén sikló, törékeny, szőke lány, és meghívták, hogy vegyen részt a reklámfilmjükben.
Így indult be a kis Judith színésznői karrierje. Onnantól kezdve reklámok tucatjaiban szerepelt, olyan népszerű tévéműsorokban tűnt fel, mint a Cheers, és olyan filmekben kapott szerepet, mint a Cápa negyedik része, és szinkronizált a Minden kutya a mennybe megy és az Őslények országa című rajzfilmekben. Kísérteties módon Judith első nagyobb szerepe egy apja által meggyilkolt lány volt az 1984-es Fatal Vision című minisorozatban.
A koránál sokkal fiatalabbnak tűnő Judith olyan kicsi volt, hogy hormoninjekciókat kapott, hogy segítsék a növekedését, de a szereposztók és a rendezők el voltak ragadtatva a kis termetétől, mivel így jóval fiatalabb karaktereket is eljátszhatott.
„Tízévesen még mindig hét-nyolc évesnek tűnt” – magyarázta ügynöke, Ruth Hansen, aki Judithot „boldog, cserfes kislányként” jellemezte.
Judith sikerei jól jöttek a családi kasszába, és segítettek a családnak előrébb jutni. Évente körülbelül 100 000 dollárt keresett, amiből a szülei egy három hálószobás házat vásároltak a Michale Street-en az elegánsnak számító Canoga Park negyedben, a San Fernando Valley nyugati szélén. Úgy tűnt, hogy Mária legnagyobb álmai valóra válnak, és Judith sikerre van ítélve. A kislány apja, Barsi József azonban sötét árnyékot vetett a gondtalan gyerekkorára és a sikereire.
A gyilkos apai kéz
Miközben Barsi Judit csillaga egyre fényesebben ragyogott, az otthoni élete egyre sötétebbé vált. A reflektorfényen kívül a kislányt és Máriát folyamatosan bántalmazta József, akinek keze gyakran járt el.
Az erősen iszákos és gyorsan dühbe guruló férfi rendszeresen a feleségére és Judith-ra zúdította minden haragját, amit a saját sikertelensége, kisebbségi komplexusa és démonai miatt érzett. Többször nyilvánosan is azzal fenyegetőzött, hogy megöli Máriát, sőt Judith-ot is, csak hogy Máriának ezzel is szenvedést okozzon. Egy Peter Kivlen nevű barátja úgy emlékezett vissza a korabeli cikkekben, hogy József több százszor mondta neki, hogy meg akarja ölni a feleségét.c
„Megpróbáltam megnyugtatni, észt mondanám neki: »Ha megölöd őt, mi lesz a kislányoddal?«” – mondta Kivlen. József válasza dermesztő volt. Kivlen szerint ezt válaszolta: – Akkor őt is meg kell ölnöm.”
A férfi többször is bántalmazta a kislányt, akár nyilvánosan is. Egyik alkalommal Judith egy papírsárkánnyal játszott a kertben, amit József kivett a kezéből. A kislány aggódott, hogy összetöri, mire József „elkényeztetett kölyöknek” nevezte, aki nem tud osztozkodni, majd a szeme láttára darabokra törte a játékot. Az egyik legsúlyosabb bántalmazás akkor történt, amikor Judith és az anyja a Bahamákra készült repülni a Cápa 4. forgatására. A kislány izgatottan pakolta be a bőröndjét, és a ruhákat és a játékokat válogatta, amiket majd magával visz a hosszú útra (pontos forgatási időt nem tudtak, csak annyit, hogy több hét, de akár hónap is lehet), mikor József, aki egy ideje már érezte, hogy agresszív viselkedése miatt a felesége elhagyni készült őt,
idegesen berontott a gyerekszobába, és kést szorított a tízéves kislánya torkához, majd megfenyegette a megszeppent Judith-ot. „Ha úgy döntesz, hogy nem jössz vissza, elvágom a torkodat” – sziszegte.
Weldon emlékezett arra, hogy nem sokkal később kihallgatott egy telefonbeszélgetést apa és lánya között, amikor Judith és Maria meglátogatta őt New Yorkban. Barsi József azt mondta: „Ne feledd, mit mondtam neked, mielőtt elmentél”, mire Judith könnyekben tört ki.
Hamarosan Judith otthoni bántalmazása kezdte megmutatni a hatását a kislány mindennapi életében is: például kitépte az összes szempilláját és a macskája bajuszát is. Judith nem tartotta magában apja agresszív viselkedését, és elmondta a barátainak, hogy fél hazamenni. „Apám minden nap részeg, és tudom, hogy meg akarja ölni anyámat.” Nem sokkal egy 1988. májusi meghallgatás előtt pedig hisztérikus rohamot kapott, és vigasztalhatatlanul sírni kezdett, ami megijesztette az ügynökét.
„Ekkor jöttem rá, milyen rosszul van Judith – emlékezett vissza Hansen. – Hisztérikusan sírt, nem tudott beszélni.”
Bár Hansen ragaszkodott ahhoz, hogy Judith Barsi gyermekpszichiáterhez menjen, aki jelentette az esetet a Los Angeles Megyei Gyermek- és Családügyi Minisztériumnak, semmi sem változott.
A hatóságok pedig mindvégig semmit sem tettek – később vizsgálat indult az ügyben, de az – érdemi büntetés kiszabása nélkül – lezárult.
Ray La Motte, a gyerekvédelem szóvivője azt mondta a gyilkosságot taglaló cikkekben, hogy Mária nem akarta, hogy a hatóságok beavatkozzanak, mert neki már volt terve a menekülésre. „Azt hiszem, ezt magamnak kell megoldanom” – mondta nekik. Egyik szociális munkás szerint a költségvetésben volt pénz arra, hogy a kislányt eltávolítsák az otthonából, de ez elválasztotta volna az anyát és a lányát egymástól, azt pedig – elmondásuk szerint – Mária nem engedte.
De Mária habozott elhagyni a házat és a férjét, mert féltette az anyagi biztonságát, és nem akarta feladni az életét, amit felépített. „Nem tehetem, mert utánunk jön és megöl minket. Megfenyegetett, hogy felgyújtja a házat” – panaszkodott az egyik szomszédnak. Azonban néhány óvatos lépést mégis tett, hogy elmeneküljön férje bántalmazása elől. Elkezdte mérlegelni, hogy elválik-e Józseftől, és még egy lakást is kibérelt Panorama Cityben, közelebb a filmstúdiókhoz, ahová Judith-tal el tudtak menekülni a forgatások idejére. De az, hogy nem lépett addig, amíg tudott, hamarosan végzetesnek bizonyult.
A végzetes nap
1988. július 27-én reggel fél kilenc körül Barsiék egyik szomszédja robbanást hallott. „Az első gondolatom, amikor rohantam, hogy hívjam a 911-et, az volt: »Megtette. Megölte őket, és tüzet gyújtott a házban, ahogy ígérte” – mondta a Los Angeles Timesnak.
Barsi József pontosan ezt tette. A vizsgálat szerint néhány nappal korábban, valószínűleg július 25-én ölte meg Juditot és Máriát. A rendőrség Barsi Judith-ot az ágyában találta meg, Virovacz Barsi Mária teste pedig az előszobában feküdt. Mindkettőjüket lelőtték és benzinnel leöntötték, amit József nem sokkal azelőtt gyújtott meg, hogy öngyilkos lett a garázsban.
Judithot 1988. július 25-én, hétfőn reggel látták utoljára, amikor az utcájukban biciklizett.
A rendőrség szerint még aznap este József fejbe lőtte Judithot, miközben a kislány a szobájában aludt. Mária a lövést hallva kirohant a folyosóra, ahol Józseffel találta szembe magát, mire a férfi őt is lelőtte. A gyilkos a következő két napot azzal töltötte, hogy a házban bolyongott. A tűz estéjén Judith ügynökével folytatott telefonbeszélgetés során azt mondta, hogy végleg el akar költözni, és csak időre van szüksége, hogy „elbúcsúzhasson a kislányától”. Ezután benzint öntött a holttestekre, és felgyújtotta őket, majd bement a garázsba, és egy 32-es kaliberű pisztollyal fejbe lőtte magát.
Barsi Judit maradandó öröksége
Halála után két, azóta is ikonikus animációs film jelent meg, amelyekben ő kölcsönözte a hangját a szereplők egyikéknek: az Őslények országa 1988-ban, a Minden kutya a mennybe megy pedig 1989-ben jött ki.
Előbbiben Judith hangján szólalt meg a vidám dinoszaurusz, Ducky, akinek a rajzfilmben gyakran elhangzott mondása – „yep, yep, yep!” – olvasható a kislány Los Angeles-i Forest Lawn Memorial Parkban található sírkövén.
A Minden kutya a mennybe megy című rajzfilmben Judith Anne-Marie-nak, az állatokkal beszélni tudó árva kislánynak kölcsönözte a hangját. A film a Love Survives című dallal zárul, amit Judith emlékének szenteltek az alkotók.
Míg Judith-ot és Máriát 1988. augusztus 9-én együtt temették el egy közös sírba, addig József nyughelye rejtély, ahogy az is, hogy egyáltalán eltemették-e, vagy elhamvasztották. József első házasságából született fia, Barna krónikus alkoholista lett, és 1995-ben levetette magát egy hídról az arizonai Scottsdale-ben. Első lányának, Áginak látszólag szerencsésebben alakult a sorsa: rádiós talk-show műsorvezető és önsegítő könyvek szerzője lett, de 1997-ben mellrákot állapítottak meg nála, amibe 2008-ban, ötvenévesen belehalt.
Egyesek azt állítják, hogy Judith szelleme továbbra is érzékelhető a házban, ahol az élete véget ért. 2020-ban az egykori Barsi-házat megvásárló család arról számolt be, hogy hideg területeket éreztek az egész épületben, és azt mondták, hogy a garázsajtó mintha magától nyílna és csukódna. Végül a Murder House Flip című műsor keretében, amiben korábbi gyilkosságok helyszínét újítják fel, egy csapat érkezett hozzájuk, hogy kifessék a házat és több természetes fényt engedjenek be, ami az új tulajdonosok szerint javított a helyzeten.
De akárhogy is: bár Barsi Judith 1988 júliusában meghalt, színészi munkássága révén emléke tovább él. Szikrázó tehetségét tovább őrzik a filmek – a szikráét, ami fényesen lángolhatott volna, ha az apja nem oltja ki.
Kiemelt kép: Getty Images