Ó, aranyom, a boldog békeidőkben a kutya se foglalkozott a frissítő lehelettel, vagy hogy szilikont gyömöszöltessen a mellébe, vagy hogy hideg vasakat emelgethessen méregdrágán egy teremben. Még minden jobb volt, forró vasakat emelgettek a munkások sűrű füstben, éhbérért, és ha nem volt szerencséjük, megrokkantak, de nem az ambulanciára kerültek, hanem beleszédültek az izzó fémfolyamba, fekete korommá változtak.
A boldog békeidőkben nem volt háború, csak békeharc a gyűléseken, a láthatatlan ellenség ármánykodását kellett legyőzni, önkényuralmi jelképek a címeres mezeken, a kerítésen és a fákon lógtak a szurkolók, a focisták kicsi, szürke, mókás figurák módjára ugrabugráltak bokáig érő gatyákban, és nem csuláztak bele a színes, szélesvásznú képernyőbe, mint szupersztárok, nem nézegettük mobilon pucsító kedvesüket, mert se wifi, se internet, a telefon is falhoz drótozott, böhöm bakelitdoboz.
A boldog békeidőkben hírét se hallottuk ránctalanító krémnek, narancsos kézműves sörnek, paleo-vegán mandulalisztes tortának, sem „zabáld tele magad öt dollárért”-akciós ajánlatoknak. Arról se volt halvány fogalmunk, hogy a gumitalpú cipők súrlódása elektromosságot kelthet, csak akkor pattogtak szikrák az ujjunk hegyén, ha a műszálas pulóverünk reakcióba lépett a hajunkkal, amelynek még nem volt szüksége kondicionálóra vagy balzsamra, bolondnak néztük volna, aki mindennap mossa.
A boldog békeidőkben mindenki nagyon vigyázott lomha, nehéz, fanyelű esernyőjére, meg se fordult a fejünkben, hogy esős, szeles időben vonagló, eldobható, kínai esernyőszobrokkal lesz tele a város. Nem beszélő, nem vásárló guminők meg pixelmacák sem léteztek akkoriban, így a férfiak kezüket-lábukat törték, hogy imponáljanak a valódi, hús-vér lányoknak és asszonyoknak. Ismeretlen dolog volt a protézis, az öregek szájából valódi fogak potyogtak kapálás közben, mosolyuk egyre szellősebbé vált, míg el nem jött a nyammogás és az összemosódó beszéd ideje.
A boldog békeidőkben dehogy létezett gravitáció, a ledobott tárgyak felröppentek a plafonra, és mivel még a felhajtóerőt sem találták fel, az emberek a föld hátán poroszkáltak, nem fémdobozokba zárva röpdöstek a négy égtáj felé, azon töprengve, hogy alkoholmentes whiskey-t vagy gluténmentes ciabattát fogyasszanak kilencezer méter magasban, a felhők felett, amelyek már régen is ugyanúgy képződtek, mint manapság, semmi modern dizájn nincsen bennük sok ezer éve, konzervatív kövületek, vagyis párállatok, és kész.
A boldog békeidőkben ismeretlen volt az intimkehely és az eldobható emberi kapcsolat, ismerős viszont a nőket erőszakoló tatár, török, orosz, igaz, erről egy szót se, így öröklődtek titkos sebek anyáról leányra, nem tartjuk a kapcsolatot Béluskával, akinek fogantatása homályba vész.
