2010. július 14. Chaplin nyomában

Charlie Chaplin élete utolsó húsz évét Svájcban, Vevey-ben töltötte, hatalmas birtokán. A család felajánlotta, hogy alakítsák át a házat múzeummmá, és amikor ott jártam, még tartott a felújítás. Kiírták, ki végzi a munkálatokat. Bekopogtam hozzájuk, meséltem a blogomról, amit akkoriban vezettem, és mondtam, hogy éppen Chaplinről írok, szeretném megnézni a verandát, ahol annyi interjú készült a színésszel. Vártam, hogy majd elhajtanak, erre a férfi azt mondta, van egy lyuk a kerítésen, nyugodtan másszak be, és odaadta a névjegyét, hogy ha bárki jönne, csak hivatkozzak rá. Azt hittem, elsírom magam. Ott lehettem a verandán, ahol még megvoltak az oszlopra feltekeredő rózsabokrok, amik Chaplin fotóin szerepeltek.

2010. október 31. Angyal és tündér

Első kutyám, Christopher, tizennégy és fél évesen ment el. Borzasztó időszak volt. Fél évvel később egyszer csak azt mondtam magamnak, kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes. Biztos voltam benne, hogy ha menhelyről fogadok örökbe, abba Christopher is beleegyezne. És amikor az Árvácska menhely weboldalán megláttam Honey fotóját, azt éreztem, ő az én kutyám. Sugárzott róla, hogy áldott jó lélek, de volt valami kis pimaszság benne. Azt szoktam mondani, angyal és tündér keveréke. Fogalmam sincs, milyen fajta lehet, olyan, mintha a huskyt őzzel vagy rókával keresztezték volna. Nekem a világ legszebb kutyája.