A szerb–horvát zseninek, Nikola Teslának sok száz, ma is mindennap használt vívmányt köszönhetünk. Néhány különösen izgalmas ötlete azonban mindörökre tervasztalon maradt, mint például a spirifon vagy dimenziofon, amellyel az elhunytakkal lehetett volna kommunikálni. Avagy mégis elkészült, csak a CIA rátette a kezét?
Mint minden igazi lángelme, Tesla is megelőzte korát. Nem érdekelte, hogy akkortájt, a 19–20. század fordulóján elvárás lett, hogy a tudósok materialisták legyenek: ő spirituális szemléletű volt. Ennek megfelelően pedig sok találmánya is az élet-halál misztériumaival kapcsolatos. Tesla maga is komoly paranormális képességekkel bírt, gyerekkora óta látomásai voltak más világokból. Az egyik legmegrázóbb élményt pedig 1901- ben, 45 évesen élte át, amikor egy rádióval kísérletezett. Egyik éjszaka a készülékből furcsa, addig sosem hallott hangok szűrődtek elő: sistergő, elmosódott emberi beszédfoszlányok, mintha sokan suttognának vagy mormognának egyszerre. Tesla az első döbbenet után ezt jegyezte fel naplójába: „Az első észlelés határozottan megrémített. A hangokban volt valami elmondhatatlanul misztikus, mondhatni természetfeletti, és én egyedül voltam a laboratóriumomban azon az éjjel.”
Nikola Tesla
Befogta a fehér zajt, és lefordította
Tesla nem akarta elfogadni, hogy természetfeletti erők jelentek meg rádiójában. Ám 17 évvel később, 1918 egy éjjelén újra meghallotta a sziszegő-suttogó hangot, amelyet a paranormális szakirodalom fehér zajnak hív. Bár nem emberi nyelven szólt, érződött, hogy valamiféle üzenet vagy közlés lehet. A félelmetes sistergés ettől kezdve minden éjszaka megszakította az adást néhány percre. A feltaláló még mindig nem akart szembenézni a vélhető igazsággal, mert így írt: „A hangok, melyeket éjjelente hallok, elsőre emberi hangoknak tűntek, melyek oda-vissza beszélnek egy idegen nyelven. Nem könnyű elképzelni, hogy ezek valóságos hangok emberektől, akik nem ezen a világon tartózkodnak. Kell lennie egy egyszerűbb magyarázatnak, ami eddig elkerült engem…” Tesla azért is volt óvatos, mert irigyeinek nem akart ürügyet adni a gúnyolódásra. Fantasztikus élményét ezért titokban tartotta, ugyanakkor szenvedélyesen kutatta a hátterét. Végül pedig az 1920-as években, már Amerikában, valószínűleg tervezett egy gépet, amely képes volt befogni és emberi nyelvre fordítani a fehér zajt, és viszont: az emberi beszédet a túlvilágra sugározni. 1920-ban egy interjújában így beszélt erről: „Egy ideje egy olyan berendezésen dolgozom, mely lehetővé teheti a kommunikációt olyan személyekkel, akik már elhagyták e Földet.” A sajtó felkapta a szenzációt, és telikürtölte a világot: „a huszadik század Leonardója”, ahogy Teslát hívták, nemsokára elkészíti az első spirifont vagy dimenziofont. „Kolumbusz óta ez lesz az emberiség legnagyobb lépése. Az Újvilág után felfedezzük a túlvilágot!”, lelkendezett a The American Magazin. Csakhogy Thomas A. Edison, aki Tesláéhoz hasonló lángelmével, ám sokkal több üzleti érzékkel volt megáldva, kiszimatolta a korszakalkotó lehetőséget. Hamarosan ő is előrukkolt a túlvilági telefon ötletével, sőt 1925-ben bejelentette, hogy elkészült. „Lehet tárcsázni a holtakat!”, büszkélkedett a sajtónak. Hogy ki plagizált kitől, nem lehet tudni. De valószínűleg Edison Teslától, mert amikor az ifjú emigráns a dúsgazdag amerikai mérnök–üzletember vállalatánál dolgozott, főnöke tőle merítette a legjobb ötleteit, amelyeket aztán saját neve alatt szabadalmaztatott. Nemsokára Tesla kilépett, a két feltaláló pedig ettől kezdve halálosan gyűlölte egymást, és árgus szemmel figyelte egymás kísérleteit. Nagyon valószínű, hogy ezúttal is Tesla volt a kreatívabb, ám Edison az élelmesebb.
