A legjobban az alábbi vicces videóval lehet szemléltetni, milyen egy mizofóniás élete. Az Így jártam anyátokkal című vígjátéksorozatban a baráti társaság tagjai rájönnek, mennyire zavarja őket, hogy Lily iszonyú hangosan ropogtat evés közben. A felfedezés után képtelenek másra figyelni, ahányszor a lány chipset, sós perecet vagy müzlit eszik, megőrülnek a hangtól. A videó 1:26 másodpercnél ráközelít Lily szájára rágás közben, tökéletesen bemutatva, mennyire beszűkülhet egy mizofóniás tudata, amikor a számára elviselhetetlen hangot hallja.

Mit jelent a mizofónia?

A mizofónia a görög misos (gyűlölet) és phonḗ (hang, zaj) szavak összetételéből ered, jelentése a zajok gyűlölete. A kutatók 2001-ben használták először ezt a kifejezést a betegség leírására. Eredeti angol megnevezése a Selective Sound Sensitivity Syndrome, vagyis szelektív hangérzékenység szindróma.

Egy olyan neurofiziológiai állapotról van szó, amelyben az ember extrém módon érzékeny bizonyos hangokra, ezért aránytalanul negatív reakciót produkál azok hallatán.

Itt többről van szó annál, mint hogy valakit zavarnak ezek a hangok: dühöt, szorongást, pánikot is érezhet az illető, ritkább esetben pedig agressziót is kiválthat belőle az elviselhetetlen hanghatás. Ez egy viszonylag új kutatási terület, sok kérdőjellel. Egyes szakértők például úgy vélik, hogy a mizofónia egy önálló állapot, míg mások bizonyos mentális betegségek lehetséges tüneteként kezelik. 

Hétköznapi zajok 

A mizofóniás állapotot teljesen hétköznapi hangok vagy zajok okozhatják, amelyeknek nem is kell hangosnak lenniük. Ezek lehetnek más emberek által kiadott hangok, például rágás, csámcsogás, nyelés, szürcsölés, torokköszörülés, krákogás, szipogás, hangos levegővétel, ujjropogtatás.

Kiválthatják egyéb zajok is, mint a tollkattogtatás, papírzörgés, óraketyegés, gépelés (billentyűzeten), tányéron csikorgó evőeszközök, ajtócsapódás, madarak és rovarok hangjai.

Mindenkinek más van becsípődve, más az úgynevezett triggere, amely a kellemetlen közérzetet okozza. A Conversation által hivatkozott kutatások arra engednek következtetni, hogy a mizofónia már gyermekkorban kialakul, az idő előrehaladtával pedig egyre csak rosszabbodik. A nők súlyosabb tünetekről szoktak beszámolni, mint a férfiak.

Fotó: Getty Images

Változatos reakciók

A Healthline szerint a szenvedő alanyok különféle módokon reagálnak a hangtámadásra. Az „üss vagy fuss”- elv egyesekből azt váltja ki, hogy a hang hallatán azonnal kimeneküljenek a szobából, a fülükre tapasszák mindkét kezüket, vagy egyszerűen azt üvöltsék, hogy „Hagyd ezt abba!”. A reakció attól is függhet, hogy ki és miért adja ki a nyugtalanító hangot. A mizofóniások általában zavaróbbnak érzik a helyzetet, ha a családtagjaik a „ludasak”, így számukra például egy közös családi étkezés felérhet egy rémálommal. A reakció intenzívebb lehet akkor is, ha a mizofóniás személy úgy érzi, hogy a másik direkt az ő bosszantására adja ki az idegesítő hangot. (Más kérdés, hogy ez ténylegesen így van-e.)

A leggyakoribb reakció a düh, amelynek mértéke széles skálán mozoghat. Extrém esetben szóbeli vagy akár fizikai agresszióba is torkollhat a szituáció.

A düh mellett más erős más erős érzelmi válaszok is előfordulhatnak, például szorongás, pánik vagy undor. Ilyen helyzetben megugorhat a vérnyomás, a pulzusszám és a testhőmérséklet is is, valamint mellkasi szorítás is előfordulhat. „A negatív érzések cunamija” – így írja le röviden a jelenséget Dr. Marsha Johnson, az Oregoni Fülzúgás és Túlhallás Gyógyászati Klinika audiológusa, aki húsz éve kutatja a mizofóniát.

Fotó: Getty Images

A kiváltó okokat még kutatják

Jelenleg nincsen kifejezett gyógymód a mizofóniára, mivel egyelőre azt sem tudni, hogy pontosan mi okozza. Annyi bizonyos, hogy gyakrabban előfordul olyanoknál, akiknek más ismert pszichiátriai vagy fizikai betegségük is van, például obszesszív-kompulzív zavar (OCD, kényszerbetegség), szorongásos zavarok, Tourette-szindróma vagy tinnitusz (fülzúgás), de a mizofónia ezekkel való pontos összefüggését még nem sikerült feltárni.

A Current Biology folyóirat egy cikke szerint a mizofóniás betegek agya eltérést mutat az egészséges agyhoz képest. Azt találták, hogy a zavaró hangok hatására a mizofóniás páciens agyának érzelmi folyamatokért felelős részében túlzott mértékben megemelkedik a vér- és az oxigénszint, valamint ez az agyi terület rendellenesen kapcsolódik az érzelmek feldolgozásában és szabályozásában érintett más agyi területekhez. A mizofóniások mintha túl finomra lennének hangolva, sokkal érzékenyebben reagálnak a saját testükből érkező jelzésekre.

Hogy lehet ezzel együtt élni?

Nem feltétlenül jó megoldás, ha a mizofóniás szándékosan kerülni kezdi a számára „veszélyes” szituációkat és embereket. Például, akit az evéssel együtt járó hangok zavarnak, rászokik arra, hogy inkább egyedül eszik és nagy ívben elkerüli az éttermeket, kávézókat és minden olyan helyet, ahol előfordulhat, hogy mások enni kezdenek. Ez ugyanis odáig fajulhat, hogy az egyénnek meglazulnak a baráti, családi kapcsolatai, extrém esetben pedig teljesen elmagányosodhat és akár öngyilkossági gondolatai is támadhatnak.

Azt a tanácsot felejtsük el, hogy a mizofóniától szenvedő alany próbálja meg figyelmen kívül hagyni a zavaró hangokat, mert erre egész egyszerűen nem képes.

Az orvosok arról számoltak be, hogy mizofóniás pácienseiknek segített a zajszűrő fülhallgató használata, vagy a zenehallgatás. A nyugtató hangok (például az eső vagy a természet hangjai) általában hatásosak, ahogyan a fehér zaj is. Ezt konkrétan úgy kell elképzelni, hogy például evés közben zenét hallgat a mizofóniás beteg. Lehet próbálkozni nyugtató mantra mondogatásával is. Természetesen fontos lépés az is, hogy a hangoktól szenvedő alany jelezze a környezetének a problémát, akik megpróbálhatnak változtatni a zavaró szokásaikon. A betegség kezelésében hatékony segítséget nyújthat a kognitív viselkedésterápia is. 

Kiemelt kép: Getty Images