Soós Lajos, miután elvégezte az iskola ötödik osztályát, csavarogni, verekedni és lopni kezdett. Először tizenhét évesen ítélték el, 1960-ban. Élete következő tizenkilenc évéből összesen tízet töltött különböző börtönökben, ahol két későbbi bűntársával is megismerkedett. Először Varga Lászlóval kezdtek gondolkodni egy lehetséges „nagy balhéról”, posta vagy OTP-fiók kirablásáról. Arra jutottak, hogy ehhez először fegyvert kellene szerezniük. Varga ismerősét, egy fiatal pénzügyőrt környékezték meg, elkezdtek inni vele, pontosabban mindent elkövettek, hogy a férfi minél többet igyon. Felmentek a lakására is – a feleség várandósan éppen kórházban volt –, ahol megtudták, hol tartja a fegyverét, majd innen együtt mentek ki Soóshoz Vecsésre, ahol a leendő áldozatuk egy idő után már nem tudott magáról. Soós a férfi lakáskulcsaival visszament a pisztolyért, de úgy döntöttek, ha a férfi felébred, tudni fogja, kik vitték el a fegyverét, ezért muszáj megölniük. Baltával ölték meg, majd kivitték a kertbe elásni, és mert az ásott gödör rövidnek bizonyult, mielőbb beletették volna, még levágták a fejét. Mindez 1968. májusában történt.
A pisztoly sorsa ismeretlen, a nagy balhé helyett is csupán a szokásos lopások folytatódtak. Egészen 1972-ig, amikor Soós a saját anyósa kirablására készült. Ebben már új társa volt, a sopronkőhidai börtönben megismert György József. Mivel a kiszemelt áldozat az adott napon nem hagyta el a törökbálinti lakást, a szintén egyedül élő szomszédasszonyhoz csöngettek be. Az asszony ajtót nyitott, ők benyomultak, Soós előbb piszkavassal ütötte, majd elvágta a csuklóján az ereket. Mindezt a lakásban talált összesen ötszáz forintért és egy kis zsebrádióért.
A következő gyilkosságig megint eltelt néhány év: ez azt jelzi,

Soós esetében a cél nem a gyilkolás volt, de ha úgy látta jobbnak, habozás nélkül megtette.

Mint valami járulékos szükségletet. Úgymond, a biztonság kedvéért ölt, hogy ne maradjon tanúja a betörésnek, a lopásnak, rablásnak. Ez olyan határ, amelyet a legtöbb bűnöző nem képes vagy nem akar átlépni, de Soós és bűntársai kifejezetten érzéketlen, hidegvérű gazemberek voltak.

Autó Steinmetz kapitány szobránál

1979. nyarán Soós és bandája két gyilkosságot is elkövetett. Júniusban egy olyan férfit itattak le, aki épp a harmadik gyereke születését ünnepelte, majd felajánlották, hogy Vecsésről hazaviszik Üllőre. Útközben fuvardíjat követeltek tőle, elvették az óráját, de mert attól tartottak, hogy a szerencsétlen ember esetleg felismeri az autójuk rendszámát, őt is megölték. Soós teperte le, késsel elvágta a torkát, és nemrég megismert új bűntársa, Németh István szúrta szíven a háromgyerekes apát.
Júliusban megint a fegyverszerzés volt a cél, ezúttal egy rendőrt szemeltek ki, mert neki biztosan van szolgálati fegyvere. Ezért álltak le autóval, műszaki hibát tettetve a Ferihegy felé vezető úton, Steinmetz kapitány szobra mellett, ahol a rendőrbódéban Gyulai Károly főtörzsőrmester teljesített szolgálatot. A rendőr segíteni akart nekik, odament hozzájuk, még az elemlámpáját is elhozta a bódéból, mert Soós, Németh és György azt színlelték, hogy nem találják az izzókat a csomagtartóban. A lehajló rendőrt egy előre odakészített Wartburg féltengellyel verték fejbe, majd betuszkolták a csomagtartóba. György a bódéba ment a géppisztolyért és a pisztolyért, de idegességében csak az utóbbit találta meg, azt magukkal is vitték. Vecsés felé indultak, de mert áldozatuk még nyöszörgött, megálltak, és Soós újra fejbe ütötte a férfit. Gyulai Károly, akit felesége és három kisfia várt haza, még akkor is élt, amikor a kukoricáshoz értek, ahol el akarták ásni. Ezért Soós a rendőr nyaki ereit zsebkéssel elvágta, majd együtt elásták a testet.
Az eltűnt rendőr után hatalmas erőkkel kezdtek nyomozni, és miután a nyomok alapján viszonylag gyorsan kihantolták a testét, még komolyabb, országos szintű hajtóvadászat kezdődött. A Gyulai Károly ruházatából előkerült szemcsék és a féltengely alapján tizennégyezer autót néztek át rövid idő alatt, és a nyilvánosság minden eszközét igénybe vették a tettesek kézre kerítésére.

Ez volt az első bűnügy Magyarországon, ahol a keletkezett hatalmas mennyiségű adat feldolgozása számítógéppel történt.

Soós elfogásában egy tanú segített, azt állította, hogy a férfi eldicsekedett neki a tettével. Miután elfogták, Soós egy darabig gyenge elméjűnek tettette magát, de mert ez nem vált be, nem alakoskodott tovább.

A Legfelsőbb Bíróság szeptember 10-én végzéssel határozott Soós Lajos és társai bűnügyében, és helyben hagyta az első fokon eljárt Fővárosi Bíróság ítéletét. Soós Lajos és György József halálbüntetést kapott, Németh Istvánt életfogytig tartó, Varga Lászlót tizenöt évi szabadságvesztésre ítélték. A képen: Soós Lajos az ítélethirdetésen. MTI Fotó: Tormai Andor, Budapest, 1980. 

Fölényes, cinikus, morálisan nehezen minősíthető ember képe bontakozott ki a nyomozók, a bíróság és a közvélemény előtt, az ítélet nem is lehetett kérdéses. Ráadásul ekkor derült ki, hogy az eddigi négy gyilkosság előtt Soós és Varga elkövettek még egyet, 1963. augusztusában. Alkalmai bűntársat találtak egy betöréshez, de nem bíztak az illetőben, ezért a betörés után kivitték a Duna partra, és azzal heccelték a fiatal férfit, hogy biztosan nem mer megfürödni a Dunába. A fiú végül klottnadrágra vetkőzött, és nem messze a Szabadság-hídtól vízbe ereszkedett. Csakhogy Soós és Varga kijönni már nem engedte, valószínűleg a fejét is ütötték, míg végleg alá nem merült. A holttestet nem sokkal később meg is találták, de nem volt feje, azonosítani nem tudták. A hiányzó fejre hiteles magyarázat nem érkezett, de tekintve a banda módszereit, az is elképzelhető, hogy ők vágták, le hiszen ezt később máskor is megtették.

Legalább lesz fejfája…

A tárgyalást hatalmas érdeklődés övezte, az ítéleteket mindenki biztosra vette. Soós Lajost és György Józsefet halálra ítélték, Németh Istvánt azonban nem, mert még nem volt húsz éves. Az akkori törvények – talán az ötvenhatos felháborító halálos ítéletek miatt – ehhez, nem a nagykorúsághoz kötötték a legsúlyosabb ítélet kiszabását. Így Németh büntetése életfogytig tartó szabadságvesztés lett, a történetben szereplő Varga Lászlóé pedig tizenöt év.
Mindez a későbbiek fényében különösen fontos, de azért is, mert Soós és György egyértelműen Németh-et tartották hármójuk közül a legkegyetlenebbnek. Olyasmi is elhangzott, hogy „Az a fiú élvezettel öl…!” Állításuk szerint amikor a rendőr testét elásták, majd megpróbálták fölé visszahelyezni a kukoricaszárakat, Németh még azt a megjegyzést is megengedte magának, hogy „Legalább lesz fejfája!”

Németh István budapesti gépkocsivezetőt rendőrök kísérik a kihallgatásra. MTI Fotó: Friedmann Endre, Budapest, 1980. február 25.

Németh István nem ült élete végéig börtönben, 2000-ben feltételes kedvezménnyel szabadlábra került. Még tévéinterjú is készült vele, abban mély meggyőződéssel vallotta, hogy soha többé nem követ el bűncselekményt. A börtönben latinul és orgonálni tanult, és azt mondta, hívővé vált. Úgy tűnt, ő lesz a jó útra tért bűnöző, aki él a társadalom bizalmával. Nem így lett. Miután több munkahelyről is elküldték, hajléktalan lett, és egy vita után felgyújtotta hajléktalantársát. A szerencsétlen ember iszonyú kínok között halt meg. És még nincs vége… A börtönből kikerülve megismerkedett egy nővel, együtt nevelték az asszony kislányát, és közös kisfiukat. Már ha a nevelés szó illik ide… Ugyanis Németh rendszeresen szexuálisan bántalmazta a kilenc éves kislányt és a hét éves kisfiút. Ezekért kell most felelnie a bíróság előtt.

Németh István a Kékfény 2007-es adásában.

Mindezek felvetnek néhány kérdést az ítélkezéssel kapcsolatban. Vajon milyen szempontok, vizsgálatok és támogatás mellett kerülhet szabadlábra valaki, aki egyszer már elkövetett egy kegyetlen gyilkosságot?
Soós Lajost és György Józsefet 1980. októberében akasztották fel, sorozatunk szakértője, aki hosszas és alapos kutatást végzett ebben az ügyben is, nemrég megtalálta a két gyilkos sírját. Németh pedig újra ítéletre vár.

Lehet-e egyáltalán ilyen súlyos bűnözők, ilyen hidegvérű gyilkosságok esetén emberi érzésekről beszélni?
Dulai Péter kriminalista, sorozatunk szakértője, az Élet elleni bűncselekmények blog és Facebook-oldal szerzője: Soós Lajos iskolázatlan, rendkívül primitív ember volt, és mint látjuk, kegyetlen gyilkos mivolta ellenére nem volt igazán profi. Nem kell ahhoz részletesen végigmenni a bűnlajstromán, hogy azt feltételezzük, bármi kitelt volna tőle. Mégis milyen ember képes átvágni egy idős asszony csuklóját, majd a testet leönteni a konyhában talált felmosóvízzel? Soós Lajosnak azonban ettől még voltak érzései, bár, ha ezekre példát akarunk hozni, az általa elkövetett bűncselekmények fényében talán még érthetetlenebbé válik a személyisége. A beszámolók alapján tudta, mi a betyárbecsület, mert elfogásuk után nem vallott rögtön a bűntársaira. A tárgyaláson aztán csalódnia kellett a többiekben, akik viszont a kezdetektől mentették az irhájukat. Pedig Lajos egyikük miatt még több bűncselekményt is bevállalt, miután anno együtt ültek Sopronkőhidán, és a társ adott neki egy paradicsomot a börtönben. A gátlástalan gyilkosnak ennyi tehát elég lehetett ahhoz, hogy hosszú évekkel később falazzon valakinek, de amikor megtudta, hogy bűntársa ezt fordítva nem tette meg, rettenetesen haragudott és csalódott volt. Ha tehette volna, minden bizonnyal az első adandó alkalommal meg is öli. Ilyen ember volt Soós Lajos.

Alább a Kékfény 2007 novemberi adása, amelyben felelevenítik a rendőrgyilkosságot, és a hozzátartozókkal is beszélgetnek. A műsor Gyulai Károly emlékére készült, amikor a tiszteletére emléktáblát is avatott a rendőrség.

Gyilkosok nyomában című sorozatunk előző részei itt olvashatók.

Kiemelt képünk illusztráció, forrás: Getty Images