Nagy a csend ön körül, régen mesélt magáról.
Valóban, régen nyilatkoztam, utoljára talán fél éve, amikor vége lett annak a vetélkedésnek, melyben az Ország Legjobb férfi Konyhafőnöke címet kaptam. Viszont a színpadon folyamatosan ott vagyok, és a közelmúltig, hosszú hónapokon át naponta láthattak a nézők a Keresztanyuban Bárány Jóskaként.

De a színész hiú ember.
Való igaz, de én az utóbbi időben jobban szeretek csak akkor beszélni, ha van mit mondanom. Igyekszem az élet értékes dolgaira koncentrálni.

Mint például?
Család és munka. Csodás szerelemben élek. Zita fantasztikus feleség, édesanya, aki társ és szövetséges is egyben. És ott a két fiam, Lóci lassan kész férfi, Levente pedig két és fél éves, szépen beszél, jól kifejezi magát, sokat nevetünk rajta.

Hogyan szólítja magukat?
Alapesetben apa és anya a megszólítás. Ez egyébként érdekes, mert hosszú időn át mindent értett, de csak babanyelven gügyögött, mígnem egy nap megszólalt. Viszont most, hogy már szépen beszél, gyakran másolja, amit hall.

Zita és Kristóf?
Dehogy! Kimegyek az erkélyre és kiabál: hol vagy szívem, apa? Ha Zitát hívja, azt mondja: gyere ide szerelmem anya.

Különös a gyerekszáj. Emlékszik, mi volt Levi első szava?
Azt nem lehet elfelejteni! Lócival ültünk a kanapén, az öccse szokás szerint babanyelven mondta a magáét, majd váratlanul, tisztán, érthetően azt mondta: Gálvölgyi János. Összenéztünk Lócival, kérdeztük egymást: te is hallottad? Majd kértük mondja újra, amit mondott. És Levi ismét kimondta. Sokat hallja János nevét, de erre nem számítottunk, és perceken át kacagtunk.

Elmesélte ezt Gálvölgyi Jánosnak?
Persze, rögtön megírtam neki sms-ben. Mire János a maga sajátos humorával azonnal válaszolt.

Mit írt?
Azt, hogy: „Elhiszem!” Egyébként milyen furcsa a világ, a családi legendárium szerint az én első szavam az volt: Németh Kristóf.

De ne csak a kicsi fiáról, a nagyról is meséljen.
Lóci tizennégy éves, és óriási öröm a családnak, hogy a remek eredményei alapján fölvették abba a középiskolába, amelyik hozzásegíti az álmai eléréséhez.

Melyik iskola ez, és miféle álmokat dédelget a nagy fia?
A Gyermekek Házába megy ősztől, és az első évet az angol tanulásának szenteli. Mellette természetesen intenzíven foglakozik a sporttal is, Lóci golfversenyző. Az álma, hogy két-három év múlva pályázattal elnyerjen egy ösztöndíjat az Államokba. Apaként úgy érzem, erre minden esélye megvan.

Nem fél elengedni?
Ezzel úgy vagyok, hogy a gyermek nem a szülő tulajdona, csak egy időre kölcsön kapja Istentől. Nincs bennem félsz, a legjobbat akarom neki, és tudom, ez olyan alapokat ad, amit másutt nem tud megszerezni. Ha valakinek megadatik, hogy külföldön, jó iskolába járhat, jó egyetemen tanulhat, tagja lehet egy elit klubnak, azt egy szülőnek sem szabad gátolnia. A külföldi egyetem új dimenziókat nyit, megváltoztatja az életét, a szellemiséget, tartást ad, kapcsolatok épülnek, kinyílik a világ.

Az édesanyja is így gondolja?
Igen, sokat beszélgettünk erről Nikivel (Németh Kristóf első felesége, Lóci édesanyja – a szerk.), és a párom is támogatja. Nagyon drukkolunk Lócinak.

Jól emlékszem, hogy maga is versenyszerűen sportolt?
Jól. Háromszoros országos bajnok sportlövő voltam, és tizennégy évesen, szinte gyerekként kellett dönteni, merre tovább.

Hogy sportlövészet vagy színészet?
Igen, ugyanis addigra már gyerekszínészként működtem, nyolcadiktól magántanuló voltam. Akkor forgattuk Szántó Erika Gaudiopolis című filmjét, ami Sztehlo Gábornak állított emléket, aki gyerekeket mentett a II. világháborúban és utána. Főszerepet kaptam, tehát együtt nem ment a kettő, dönteni kellett.

Gondolom egy pillanatra megremegett a ravaszon a keze.
Hát, talán egy pillanatra, de a színészetet választottam, arról szóltak a következő hónapok, és jól döntöttem.

Többen nézik, mintha lőne.
Az biztos.

Lóci nem kacsintgat a színészmesterség felé?
Nem. És pillanatnyilag az édesanyja hivatása felé sem, aki sikeres háziorvos.

Mit gondol, külföldön fog élni?
Nem, ez nincs a tervei közt, bár az már kiderült, hogy kiugróan tehetséges, pedig amikor kezdte, tízévesen azt mondták: öreg. Haza fog jönni, szereti Magyarországot.

Aki budai gyerekként nő föl, az is képes új helyen gyökeret ereszteni?
Igen, és ez engem is meglepett. Tavaly Szentendrére költöztünk, csodálatos élettérbe, ahol nyugodtabb kisvárosi tempóval élünk. Nem szeretnék idegen tollakkal ékeskedni, amikor szentendrei házról beszélek, hiszen azt Zita kapta az apukájától. Mellettünk él Zsuzsi, a testvére a családjával, és ezzel Zita gyermekkori álma teljesült. Gyakran emlegeti, hogy a mai kertünk a nagymama gyümölcsöse volt, hogy gyalog jártak oda. Egyébként sose gondoltam, hogy tősgyökeres budaiként megszokom. Édesanyám ma is a Városmajorban él, gyakran járok hozzá, tehát hű maradok a helyhez. Bennünk fölmerült, hogy édesanyám is költözzön Szentendrére, de nem akart. Ő éli a végtelenül boldog nyugdíjas éveit, élvezi a nagymamaságot. Aktív, harmonikus, jó kedélyű, rója a napi kis útjait. Több mint tizenöt éve stroke-ja volt, sérült a beszédközpontja, de kommunikál, sokat beszélget a barátnőivel. Hála a gondviselésnek, nála pozitív szemléletváltozást hozott a betegség, nyugodt, elfogadó, tudom segíteni, nincsenek anyagi problémái. Köszöni, jól van a budai otthonában.

Abban az otthonban, ahonnan a fia elindult a világot jelentő deszkák felé.
Az otthonnak volt szerepe, a lírai rész édesanyámtól jött, aki szerette a zenét, a verseket. Apám jogász, közgazdász, bankszakemberként kereste a kenyerét, de üres óráiban nagy tehetséggel festett. Ma az ő képei is ott vannak a falon. Műkedvelőként azt tanácsolta, inkább vegyek egy rossz kortárs festményt, mint egy jó posztert. Időnként veszek is. De a megtakarításainkat nem erre szánjuk, inkább élményeket gyűjtünk. Visszatérve a kérdésére, a színészi pályám indulása tényleg a Városmajornak köszönhető.

Nehogy azt mondja, a Városmajor fái közt fedezte föl valaki.
Ott bringáztam, és összeütköztem egy sráccal, szerencsére nem lett nagy bajunk. Dumáltunk, összehaverkodtunk, később összejártunk, és kiderült, a nagymamája Komlós Juci, az anyukája pedig Földesi Margit, akinek a stúdiójában lettem növendék. Mi voltunk az első nagy generáció. Haumann Petra, Horváth Lili, Litkai Gergely, Kolovratnik Krisztián, de nevelődött ott nagykövet is.

Tényleg nagy generáció. A nézőnek úgy tűnik, Németh Kristóf azóta folyamatosan dolgozik.
Igen, sokat dolgozom, de ma már megtehetem, hogy csak azt, amit akarok, és csak azokkal, akiket szeretek.

Ez óriási luxus. Ahogy egy saját színház is.
A Fórum Színház valóban saját vállalkozás, de ott csupán egy darabban, A hűtlenség árában játszom, ott a kollégáknak adok több megnyilvánulási lehetőséget. Nem a sajátomban akarom a nagy karriert befutni. A Fórum Színház tart előadást a Hatszín Teátrumban, de a Szentendrei Teátrummal is dolgozunk együtt, az új produkciónkat ott fogják bemutatni. Augusztusban lesz a legújabb premierünk, egy fergeteges vígjáték, igazi sztárszereposztással. Címe: A felség negyvennél kezdődik! És nyitunk a Dunakanyar, Visegrád, Esztergom felé.

A hűtlenség ára című darabban Pikali Gerdával és Nagy Sándorral (Fotó: Fórum Színház)

És játszik a Bánfalvy Stúdióban is.
Dolgozom velük, Ágit imádom, remek kolléga. A Bánfalvy Stúdióban A miniszter félrelépben, a legendás Gesztesi Károly szerepét vettem át, hosszas vívódás után. Minden előadásban igyekszem méltó lenni Karcsihoz, és a tapsrendben kihagyjuk magunk közt az ő helyét. Bánfalvyéknál most készült egy darab, amit ősszel mutatunk be, amit nekem írtak, rézben rólam szól, és enyém a főszerep.

Nocsak! Ez izgalmasan hangzik.
Különös és megtisztelő, hogy Benedek Miklós egykori osztályfőnököm, atyai jó barátom fia, Benedek Albert – író, dramaturg – és Ági férje, Horváth Csaba rendező, nekem, rólam ír. Azt hiszem ez beérkezettség szakmailag.

Akkor új terv már nem is lesz?
Azt nem mondtam. Új kezdeményezés az első Hotelszínház életre hívása, ami hétvégi akciós csomagok része lesz bizonyos szállodákban. Elmegyünk játszani Erdélybe, a nagy sikerű Rosszfiúk című stand up estünket pedig az országos turnézás után, ősszel elvisszük a londoni, a manchesteri magyaroknak is, már aláírtam a szerződést. Ott leszünk a Szentendrei Nyár eseményein egy vígjátékkal, és ősszel bemutatjuk az én rendezésemben Spiró György Szappanopera című darabját. Nosztalgia ez, és emlékállítás Andai Györgyinek, hiszen nekem anno ez volt az első színpadi főszerepem, és a fiatalembert ma már nem tudnám eljátszani. És lesz új stand up előadás, amerikai mintára, az a változat, amikor a néző egyik percben a térdét csapkodva nevet, a másikban elsírja magát. Elmesélem a saját életemet, a saját sztorijaim, természetesen kellő színpadi érzékenységgel megformálva. Ez stílusteremtő show lesz, ami úgy vélem, elfér a piacon.

Ez jó sok feladatnak tűnik, de a színházszerető közönség nyilván tele lesz várakozással.
A színház és versszeretőkre, sőt a tanárokra és diákokra is gondoltunk a járvány alatt, amikor elkészítettük a Verskommandó projektünket. Ez azt jelenti, hogy hatvan magyar színész előadásában több mint háromszáz verset vettünk föl, amit közkinccsé teszünk, a YouTube csatornán, így bárki meghallgathatja.

Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz című hangos könyvével a kisgyerekeseket is meghódította. Készül újabb hangos?
Igen, Bán Mór magyar őstörténeti mondáit vesszük föl, az első, A Csillagösvény lovasai már megjelent.

És ott a tévés sorozat.
Megkérdezte a producer Hámori Barbara, mit szólnék, ha írna nekem egy szerepet a Keresztanyuban. Így született Bárány Jóska.

Aki véres késsel a kezében vezényli le a disznóvágást. Testhez álló szerep ez egy vegetáriánusnak?
Szerep, és jó szerep! Szeretem. Az más kérdés, hogy húst tizenhárom éves korom óta nem eszem.

Hogy lesz valaki gyerekként vega?
Úgy, hogy az orosz nyelvet korrepetáló Somlai Angyalka tanárnője mesél neki a bicsérdistákról. A nyolcvanas évek végén az akkori vegák egyike volt Angyalka néni. Nála értettem meg, nem beteges dolog az, ha valaki nem szereti a húst. Én kicsi koromtól elpiszkáltam a rizses húsból, és nem rajongtam a rántott szeletért sem. Egy korrepetálás után hazamentem, és közöltem a szüleimmel: mától nem fogok húst enni. Ők legyintettek, azt hitték ez gyerekes hóbort, de én azóta sem eszem húst.

Akkor egy disznóvágás nyilván kiborítja.
Nem, dolgozni szeretek a hússal, főzöm is a családnak, gyakran grillezünk. Disznóvágáson egyszer voltam a Nyírségben, és csomagolni akartak mindenfélét, én meg tiltakoztam. A drága Zsuzsi néni erre azt mondta: jó, jó, húst nem eszel, de legalább egy kis vért vigyél… A Keresztanyu Jóska figurája fikció, a színész pedig eljátssza, ha húst kell enni, azt is.

Folytatják? Lesznek új részek?
Már Forgatjuk a legújabb Keresztanyu évadot és Hámori Barbarával vannak új közös terveink is, de köt a titoktartás.

Jut valami a feleségének is magából?
Amennyi időt lehet, együtt tölt a család. Zita tudja, a nyár a forgatásoké, a fölkészülésé és nem a pihenésé. Mi ősszel és télen nyaralunk, az én drágáimmal, akikért bármikor tűzbe mennék. A feleségemet Visegrádon ismertem meg, amikor Lócival abba a szállodába jártunk hétvégéken, ahol Zita dolgozott. Törzsvendégként kezelt, de éveken át ott volt köztünk a szikra. Amikor hat évvel később megkérdeztem a fiamat, mit szólna, ha elhívnám egy randira Zitát, azt válaszolta: Ó apa, az szuper lenne! Az első találkozásunk hármasban történt, jót fagyiztunk. A második randi volt az igazi első, ami romantikában, kettesben telt.

Mi akkor megfogtuk egymás kezét, és azóta nem engedtük el.

Öt éve élünk együtt boldogan, négy éve házasságban.

Levi fia két és fél éves. Felesége tervezi, hogy visszamegy a szállodaiparba dolgozni?
Tudja, úgy van ez, hogy ember tervez, Isten végez. Zita fiatal, és nagyon örülnénk további gyermekáldásnak. Ma mesébe illő minden, de előtte megrágott az élet rendesen. Mondta is a református lelkész keresztapám, hogy az Úr azokat próbálja meg, akik elbírják. Ez a múlt, de már jó ideje úgy érzem, az Isten a tenyerén hordoz.

Németh Kristóf fiaival és Zitával (fotó: Forgács Bea)

Az első házassága fölbomlását kudarcként élte meg?
Meglepetésként ért, nagyon megviselt, ugyanis az én világképemben nem volt benne a válás. A volt nejem, Niki telefonon közölte: mi elválunk. Máig emlékszem, mennyire megrökönyödtem. Aztán évek alatt mindent megbeszéltünk, és Lóci érdekében együttműködtünk, ma is jó a kapcsolatunk, mindet meg tudunk beszélni. A válás után nehéz évek következtek, de a jellemünk fejlődéséhez, emberi átalakulásunkhoz sokat hozzátett, hogy őszintén tudtunk beszélni. Rövid házasság volt, amibe hűbelebalázsként ugrottunk bele, nem próbáltuk ki, működik-e a közös élet. Niki még egyetemista volt, számára nagy váltást jelentett Debrecen után Budapest, és az is, hogy kialakult egzisztenciám volt, ismert közszereplőként éltem.

Nagyon szépen beszél a volt feleségéről.
Ez a kötelességem. Engem a feleségeimmel a református lelkész keresztapám adott össze, és csodálatos, hogy amit megfogadtam, a válás után sem szegem meg. Azt ígértem: a feleségem hűséges gondviselője leszek! Ezt az esküt nem kell megszegni azért, mert elváltam. Amit fogadtam, tartható, ha nem élünk együtt akkor is.

Néha pletykálnak magáról. Kiborul, ha rosszat mondanak, esetleg valótlan jelenik meg?
Csöppet sem. Hidegen hagynak a pletykák. Rólam röppentek föl furcsa és durva hírek is, de nem érdekel, nem készítenek ki.

Hogy milyen apa, azt sokak szemében bizonyította, hiszen a válása után Lóci zömmel önnél volt. De az érdekelne, milyen főnök Németh Kristóf?
Következetes, nagy elvárásokkal és nagy bónuszokkal.

És milyen beosztott?
Odaadó, lojális, maximálisan professzionális módon dolgozó.

Azt érzem, a színészi mestersége mellett az üzleti vénája is jó.
Több vállalkozásom van, és gyakran eszembe jutnak anyám szavai, aki propagandista volt a KHV-nál, ami Caola lett. Ma ezt úgy hívják PR-es, marketinges. Ő azt mondta: két propagandistát elküldenek az afrikai sivatagba cipőt eladni. Egyik visszajön kétségbeesve, hogy ez lehetetlen, döglött piac, itt senki nem hord cipőt. A másik meg azzal tér vissza boldogan, ez jó üzlet lesz, nagyon jó hely, mert itt senki nem hord cipőt. Én az utóbbi vagyok…

Kiemelt kép: Forgács Bea