Egyszer felvettem egy stoppost az autómmal. Tizenhat éves dán lány volt, balerinának tanult, nagyon jól beszélt angolul, és volt is kedve beszélgetni velem. Elmondta, hogy hatan vannak testvérek, és minden évben Balatonfüreden töltenek két hetet. Sokat mesélt a családjáról, a kisebb testvéreiről, akik már nagyon várták az érkezését, ugyanis a nagylány két napot Budapesten töltött az egyik bátyjával. Csopakon áthajtva a lány felhívta a szüleit, hogy hamarosan érkezik. Amikor bekanyarodtam a szálloda elé, az egész család a bejárat előtt várt minket. Egyetlen pillantás elég volt ahhoz, hogy lássam, mindaz a rengeteg jó dolog, amit ez a lány elmesélt a családjáról, valószínűleg igaz. Nagyon ritkán látok ilyen egyértelműen boldog családot.

Északon a helyzet változatlan

Amikor nyomába eredtem a kérdésnek, hogy a földön vajon hol a legboldogabbak a gyerekek, és kiderült, hogy 2021-ben Dánia ez a hely, azonnal eszembe jutott a stoppos balerina és a családja. Mindabból, amit a lány elmesélt, nemcsak egy szerencsés csillagzat rajzolódott ki, sokkal inkább az volt a benyomásom, hogy rendszerszinten működnek nagyon jól a dolgok. Természetesen abból, hogy együtt töltöttem két és fél órát egy dán kamasz lánnyal, és végighallgattam a történeteit, nem lehet messzemenő következtetést levonni egy egész nemzet gyereknépességének lelkiállapotáról, az azonban tény, hogy a skandináv országok rendre nagyon jól szerepelnek ezeken a listákon, sőt, a top 10-be hosszú évek óta nagyjából ugyanazok az országok kerülnek be. A listákat minden évben úgy állítják össze, hogy a sorrend megállapításához nyolc tényezőt vesznek figyelembe: mennyire törődik az adott ország az emberi jogokkal, mennyire családbarát, megvalósul-e a nemek közötti egyenlőség, biztonságos-e, mennyire fejlett a közoktatás és az egészségügyi ellátó rendszer, kiegyenlítettek-e a fizetések, és boldognak tűnnek-e az emberek.

Ebben az értékelési rendszerben tavaly tehát Dánia végzett az első helyen. Ez az az ország, ahol a legnagyvonalúbb és legrugalmasabb a rendszer a szülési szabadság tekintetében. Dániában a szülők 52 hét fizetett szülési szabadságot kapnak, és az anyák a szülés előtt négy héttel megkezdhetik ezt a szabadságot.

A legboldogabb gyerekek országai között második helyen Svédország áll. Itt 480 nap fizetett szülési szabadság áll a szülők rendelkezésére, amelyből 90 napot mindenképp az apának kell igénybe vennie. Ez a szabály biztosítja, hogy a babák mindkét szülőjükkel szoros kapcsolatot alakítsanak ki, és hogy gondozásuknak és nevelésüknek az apák is ugyanolyan részesei legyenek, mint az anyák.

A harmadik helyen szereplő Norvégia szintén nagyvonalú, ami a szülési szabadságot illeti. A norvég anyák 46 hétig teljes fizetésüket, vagy 56 hétig fizetésük 80 százalékát kapják, és közben a feleségük fizetésétől függően az apák is akár tíz hét szabadságot kaphatnak, amikor gyerekük születik.

Hollandia tavaly a negyedik helyet szerezte meg magának ezen a listán. Itt ugyan nem olyan nagyvonalú a rendszer a szülési szabadsággal, mint a skandináv országokban, viszont a családok jelentős, a gyerekekre fordítandó állami támogatást kapnak.

Kanadában, amely az ötödik helyen áll a rangsorban, a rendszer lehetővé teszi, hogy az újszülött vagy újonnan örökbe fogadott gyerekkel akár mindkét szülő egyszerre maradhasson otthon. A tízes lista további részén Finnország, Svájc, Új-Zéland, Ausztrália és Ausztria szerepel. Ezek azok az országok, amelyekben a fentebb említett tényezők tükrében elvileg a világ legboldogabb gyerekei élnek.

Mit mondanak a gyerekek?

De vajon biztos, hogy a boldogság abból fakad, hogy egy ország jól teljesít egy bizonyos szempontrendszer szerint? Tényleg elég megfelelni a legfontosabbnak tartott követelményeknek, és a szülők nyugodtan hajthatják párnára a fejüket esténként, hogy a gyerekük boldog gyerekkora biztosítva van?

Az UNICEF minden évben nagyszabású felmérésben kutatja a gyerekek jóllétét a világban[i]. A legutóbbi felmérésben 41 ország vett részt. Három fő kategória szerint vizsgálták ezeket az országokat. Az első kategória a gyerekek mentális jólléte, saját életükkel való elégedettségük és az öngyilkossági mutatók. A második a fizikai egészség, különösen figyelembe véve az elhízást és a gyerekhalandóságot. A harmadik pedig a gyerekek tanulási és szociális képességei. Míg a gyerekek fizikai egészségének és színvonalas képzésének tükrében a fentebb említett országok továbbra is kiemelkedő eredményeket érnek el, ugyanez nem feltétlenül mondható el a mentális jóllétükkel és az életükkel való elégedettséggel kapcsolatban.

Önmagában az, hogy valaki gazdag országban nő fel, nem garantálja, hogy boldog gyerekkora lesz. Az említett kutatás rámutat, hogy számos gazdag országnak van még mit fejlődnie a gyerekei valódi jóllétének növelésében. Tény, hogy a lista élén szereplő skandináv országokban a legmagasabb a gyerekek jólléti mutatója, de ha azt a kérdést tesszük fel, mely nemzetek gyerekei a legelégedettebbek az életükkel, Hollandia után Mexikó, harmadik helyen pedig Románia szerepel a listán (4.: Finnország, 5.: Horvátország, 6.: Svájc, 7.: Spanyolország, 8.: Litvánia, 9.: Izland, 10.: Franciaország.). Hollandiában a megkérdezett gyerekek 90, Mexikóban 86, Romániában 85 százaléka elégedett az életével. Ezen a listán Magyarország egyébként a 14. helyen szerepel holtversenyben Ausztriával és Szlovákiával, az itt megkérdezett 15 évesek 77 százaléka igennel válaszolt arra a kérdésre, elégedett-e az életével.

Azokban az országokban, ahol erre a kérdésre kevesebb gyerek válaszolt igennel, az elégedetlenség oka sok esetben a támogató háló hiánya volt, de a testképpel kapcsolatos problémák is az elégedettséget gátló tényezők között szerepelnek. Az UNICEF riportja úgy értékeli, bár nagyon jó látni, hogy gyerekek milliói elégedettek az életükkel, nem szabad elfelejteni, hogy rengetegen vannak olyanok is, akiknek a gyerekkor egyet jelent a szenvedéssel. A vizsgált 41 országból 12 olyan van, amelyben a gyerekek több mint egynegyede boldogtalannak érzi a gyerekkorát. Ezek a gyerekek rendszerint napi szinten szenvednek az otthoni konfliktusoktól, ki vannak téve társaik bántalmazásának, és egy részük valószínűleg az iskolába sem jár be szívesen. Összehasonlítva azokkal, akik elégedettek az életükkel, ezek a gyerekek sokszor gondolják úgy, hogy nem támogatja őket senki. Majdnem a negyedük azt is elmondta, hogy nem érzi magát biztonságban még otthon sem. Boldogtalannak lenni nagyjából mindenhol ugyanazt jelenti.