A világpolgár és az ő hétköznapjai – Varnus Xavér

Bach és az orgona szerelmese, negyvenöt éve – tizenhárom évesen – kezdett koncertezni. Aztán eltelt újabb tizenhárom év, és a sármos, rendkívül elegáns, kiemelkedően tehetséges fiatal orgonaművész járni kezdte az országot, apró falvak kicsiny templomaiban is megismerték. Népszerűsége a kilencvenes évektől töretlen. És aki eddig több mint háromezer hangversenyt adott, azzal van miről beszélgetni. Varnus Xavér volt a vendégem.

Hogy telt az ötvennyolcadik születésnapja?

Nagy koncertet adtam a Varnus Hallban, II. Erzsébet királynő képviseletében eljött Arthur LeBlanc alkormányzó is, és kitüntetett a királynő jubileumi medáljával. A koncert után Vass-Salazar Mária kanadai magyar nagykövet asszony adott fogadást a tiszteletemre.

Sok magyar él Kanadában, de ez keveseknek adatik meg. Elárulja, hogy kerül egy művész Torontóból egy eldugott új-skóciai településre?

A járvány kezdetekor egy gyönyörű torontói lakásban éltem. Majd lezárták a világot, és egyszer csak egy luxusbörtönben találtam magam, hiszen az utcára nem lehetett kimenni, a ház uszodája és edzőterme bezárt, és egy olyan kis erkélyen sétáltam órákat, amelynél még a Csillag börtön sétatere is nagyobb. Elhatároztam, hogy kertes házat veszek.

Az ingatlanos weboldal úgy működött, hogy miután kijelöltem a térképet, megjelent az adott területen fellelhető összes eladó ingatlan. Eközben kezemet a számítógép egerén tartottam, és rászállt egy szúnyog. Bal kezemmel nagyot csaptam a jobb kezemre, kivégeztem ugyan a bestiát, ám megmozdítottam az egeret, így egyszerre áthúzódott a kurzor Új-Skóciára, ahol a lista tetején ott volt ez a gyönyörű, 19. század közepi templom.

Tényleg véletlen. Egyébként hisz a véletlenekben?

Churchill azt mondta: “Sokan állítják, hogy személyesen ismerik a walesi herceget, s a legtöbben hazudnak. De vajon levonhatjuk-e azt a tanulságot e hazugságok okán, hogy a walesi herceg nem is létezik?” Tökéletesen igaz ez a sorsra is. Sok kókler, madárjós és ostoba rajongó hiszi, hogy a sors kifürkészhető. Ez hazugság. Ám a világunkat lezáró ködfalon túl ott sejlik a másik világ, amelynek van rendszere, még ha nem is az emberi logika szerint való.

Családomban apám betegségével kezdődött el a hét szűk esztendő, 2013-ban, és e hét évben csakis rossz történt velünk. Ám a Biblia tapasztalata nyomán tudtam, hogy ennek 2020-ban véget kell érnie. Amikor rábukkantam a templomomra, az ingatlanügynök telefonja tíz percig foglaltat jelzett. E percekben megálmodtam a jövőmet, hogy odaköltözöm az óceán partjára, koncerttermet nyitok a templomban, és nemzetközi fesztivált hozok létre. Aztán hívott az ügynök, és leforrázott: az épületet már eladták. Magamba zuhantam, hisz régi álmom illant el.

Korán elaludtam. Hajnalban hatalmas vihar sújtott le Torontóra, és egy őrült erejű villám az ablakom elé csapott. Tudtam, hogy ez a villámcsapás volt a hét szűk esztendő búcsúja. A telefonomon már várt az ügynök üzenete: “A vevő visszalépett, öné a templom.” Július 28-a volt, Bach halálának évfordulója. Kiírtam a jó hírt a Facebookra. Az első gratulációk egyike Fischer Ivántól érkezett. Kételkedhetek-e ezek után a sors létezésében?

Milyen település Brooklyn?

Kanada sírni valóan szép virágoskertje, az Atlanti-óceán partján, viktoriánus házakkal, Miss Marple világát idéző, idős hölgyekkel, kalapjukon búzavirággal.

Luther után és Bach előtt a franciák érkeztek ide először, és létrehozták Acadia tartományt, erről az ódon temetők sírjai mesélnek. Sok művész, író és muzsikus bújik ide a világ elől, a közelben van háza Donald Sutherlandnak is. Itt áll a maga hatszáz négyzetméterével a Varnus Hall és a hozzá tartozó rezidencia.

Rögtön elkezdtük a koncerteket, 2020 karácsonyán hat nap alatt tizenkilenc koncertet adtam. Aztán megvásároltam egy gyönyörű, viktoriánus szállodát is. Gyermekként ilyenben laktunk Angliában, és azt terveztem, hogy kiérdemesült muzsikus koromban selyem házikabátban, keretes újságot olvasva pletykálkodom majd a reggelizőszobába érkező vendégekkel.

Hát ön üzletembernek sem utolsó.

Az egyetlen alaptőke, amellyel családunk ifjabb tagjai el tudták kezdeni az életüket, nagyapám mondata volt, amikor hazaért az este államosított áruházából: “Az áruházamat elvehetik, de az agyamat, amellyel létrehoztam, nem!”

1990-ben koncertet adtam a Kálvin téri templomban, háromezren voltak jelen. Utána egy százhúsz literes szemeteszsákot húztak oda hozzám, amely tömve volt piros százforintossal. Alig tudtam elvonszolni a zsákszörnyet a kocsihoz. Másnap ezen ültem a szobámban, amikor anyám benyitott, és így szólt: Ne éld fel ezt a pénzt. Fektesd be! Így aznap megvettem egy vidéki birtokot. És ez lett a gyakorlat az életemben. Soha nem volt ínyemre a luxus, nem voltak álmatlan éjszakáim, amiért nincsen palotám a Rózsadombon. De jól gazdálkodtam, soha nem herdáltam, így ismét megszereztem azt, amit családunktól egykor elvettek. Egyébként, aki látta a harminc évvel ezelőtti életemet, az bizonyára nem irigyel.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .