A napokban valamelyik csatorna ismét vetítette első filmjét, a Karambolt. Én pedig azt vettem észre, hogy ugyanolyan rajongással, odaadással figyelem, mint akkoriban, a hatvanas évek elején, ezt az addig soha nem látott, fura, nagydarab, szemüveges, mindenhonnan kilógó, mindenbe beleakadó, puszta lényében deviáns huszonvalahány éves laklit. Nyers volt még a filmben, kócos, darabos, minden gesztusáról lerítt, hogy amatőr, de átsütött rajta valami különös dolog. Valami kihívó dac, valami mélységes hit, a célokban, az igazságban, a dolgok változtathatóságában. Valami szikrázó őserő, valami szemérmesen viselt vad férfiasság, valami bumfordi báj, valami megközelíthetetlen öntörvényűség, romantikus csontosság, szentimentális keménység.

Egyszeriben ő lett számunkra, generációnk számára a mítosz, egy korszak idolja, egy átláthatatlannak tűnő, beletörődött, illúzióját vesztett világban az eleven tiltakozás, a megalkuvást nem ismerő tisztaság. Igen, később felszedett jó néhány kilót, szakállat növesztett, haja megritkult, mozdulatai puhábbak, vonásai is engesztelőbbek lettek, de tekintetében ugyanaz a dac, eltökéltség, szilajság, ugyanaz a tűz lobogott. Fura egy ember, fura személyiség, fura életpálya, fura sors. Íme néhány Bujtor-töredék.

Édes élet

Anno, a pécsi színházban játszott, amikor előadás után betért egy bárba, hogy megigyon egy pohár pezsgőt, ám kiderült, hogy ott csak egy üveggel lehet kapni. Miért fizessen egy üvegnyit, ha csak egy pohárral iszik? Beült az autójába, és éjféltájt felutazott onnan Pozsonyba. Az egyik luxusszálló bárjában megitta – tízszeres áron – a maga pohár pezsgőjét, aztán szobát bérelt – hússzoros áron -, hogy mégse vezessen ittasan, majd másnap hajnalban visszaindult, hogy a 10 órakor kezdődő próbán ott legyen. Egyetlen dolog bosszantotta, hogy rossz helyen parkolt, és emiatt megbüntették öt forintra.                       

Ágytól, tévétől…

Egyetlen ágy és egy tévékészülék volt első lakásukban akkori barátnőjével. A kapcsolat néhány hónap múlva megromlott, de annyira szűkösen álltak, hogy szó sem lehetett szétköltözésről, viszont, hogy demonstrálják különállásukat, aki éppen nem nézte a televízió műsorát, az a maga térfelén egy törölközővel letakarta. Az ő részét ne élvezze a másik…

Micsoda csapat!

A nagyapja Gundel Károly volt, a magyar gasztronómia meghatározó egyénisége. Édesanyja Gundel Katinka, az első magyar női teniszbajnok. Féltestvére Latinovits Zoltán, a „színészkirály”. Öccse Frenreisz Károly, a magyar beatnemzedék egyik legkarakteresebb egyénisége. Ő maga édesapja példájára orvos akart lenni, de nem vették fel az egyetemre, ezért a következő évben a közgazdaságira felvételezett, hogy ne kelljen katonának mennie. Imádta a sportot, együtt focizott Albert Flóriánnal, kosárlabdában pedig az ifjúsági válogatottságig vitte – a későbbi birkózó olimpiai bajnokkal, Kozma Istvánnal. Eszébe sem jutott a színészet, ám amikor bátyját elkísérte egy forgatásra, kiderült, hogy pont egy ilyen figurára lenne szükség, és rátukmálták a szerepet. Így indult csodálatos karrierje.

Barátok közt

Olaszországban egy társaságban összebarátkozott Marcello Mastroiannival. Amikor egyszer Pestre jött a világsztár, Bujtor ment ki érte a repülőtérre. Befelé jövet egy pirosnál átnézett a mellettük álló autó vezetője, és látta, hogy Bujtor ül a szomszéd kocsiban mellette. Döbbenten maga elé meredt, majd hitetlenkedve visszanézett. Bujtor közben hátradőlt, és a szomszédos sofőr Mastroiannit látta maga mellett. Amint zöldre váltott a lámpa, szegény egyenesen az utat szegélyező szalagkorlátnak vezetett.