Újra megismétlődött a borzalom. A borzalom, ami gyakorlatilag bármikor újra és újra megtörténhet (és megtörténik) az Amerikai Egyesült Államokban (egyébként tíz nappal a keddi tragédiát megelőzően tízen haltak meg egy másik fegyveres támadásban a New York állambeli Buffalóban, a keddi ámokfutás pedig a 212. tömeglövöldözés volt idén az országban).

Magyarországtól az ehhez hasonló gyilkosságok távol esnek: a magyar kriminalisztika történetében egy olyan eset volt eddig, amelynek során tanintézményben fegyveres támadást hajtottak végre. A 2009 novemberében, a Pécsi Tudományegyetemen történt ámokfutás során az elsőéves gyilkos négy embert lőtt meg, egyikük, a 19 éves Dékány Miklós hallgató a helyszínen életét vesztette. Egy másik hallgatót súlyosan megsebesített, valamint rálőtt az oktatóra, aki könnyebben sérült. Ezután kiment a tanteremből és egy takarítónőre adott le lövést.

De az, hogy  régiónkban nem igazán történnek ilyen esetek, még nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül kell hagynunk a miértjeit – mert ha ebben a formában nem is, támogatás és segítségnyújtás hiányában áldozatból elkövető itthon is válhat bárkiből. Felismerés nélkül pedig nincs megelőzés. Mirk Zsófia iskolapszichológussal beszélgettünk.

Kollektív felelősség

Ha egy erőszakos helyzetet nézünk, akkor látjuk, hogy kik az elkövetők, a közvetlen és közvetett áldozatok. „A kollektív trauma egyfajta kollektív felelősséget is rejt magában. Aki bántalmazó, az valahol áldozata is volt valaminek, amit nem tudott egyedül feldolgozni, aminek más felelősei is lehetnek – a média felelősségéről pedig nem is beszélve, hiszen a széles körben bemutatott erőszak láttán ihletet meríthetnek azok, akik inkább az elkövetővel képesek azonosulni. Ez egy olyan negatív körforgás, amelyben a bántalmazó, a bántalmazott és a szemtanúk szerepei folyamatosan váltakozhatnak egymás között” – mondja Mirk Zsófia.

Áldozatokra emlékeznek a Robb Általános Iskola előtt a Texas állambeli Uvalde városában 2022. május 25-én (Fotó: Yasin Ozturk / Getty Images)

Kapcsolódó

Kik és miért pont az iskolában lövöldöznek?

Lami Juli

Egy kutatás tíz iskolai lövöldözés elkövetőjét vizsgálta meg, az eredmények alapján pedig az derült ki, hogy a szélsőséges cselekedetek elkövetőinek közös vonása, hogy külső okok hatására egyikőjüknek sem sikerült elsajátítani az életvezetéshez elengedhetetlen, alapvető tulajdonságokat. A szakértő elmondta: „Nincs olyan egységes kutatási eredmény, ami azt mondaná, hogy a bántalmazók nagy százaléka pszichopata lenne, és az sem feltétlenül igaz, hogy minden esetben hátrányos helyzetű családban nevelkednének. Az elkövetők többsége viszont egészen biztos, hogy pszichés zavarokkal és függőségekkel küszködik.”

A 18 éves uvaldei elkövetőről, Salvador Rolando Ramosról idáig annyit lehet tudni, hogy magányos, szociálisan elszigetelt életet élt, beszédhibája miatt csúfolták, és sok időt töltött a közösségi médiában – ahol egyébként előre jelezte kegyetlen szándékát is, mielőtt meglőtte volna saját nagymamáját, és végzett volna 21 ártatlan emberrel a helyi általános iskolában.

„Ebbe menekült valami elől, és nagyon fontos lenne megnézni, hogy mi elől menekült oda, és miért a virtuális világot választotta a saját valóságának.

Ha a gyerek valamilyen gyermekkori trauma miatt megakad a személyiségfejlődésben, az az idegrendszerére is kihat, és akár impulzuskontroll-zavart is eredményezhet, ami annyit tesz, hogy az egyén nem képes szabályozni az indulatait, tehát az agyban sem kapcsol be az idegrendszeri tiltásért felelős terület. Ez a kamaszokra átmenetileg egyébként az egészséges személyiségfejlődés esetében is jellemző lehet. Kutatások szerint a videojátékok túlzott használata és a virtuális terekben történő aktív részvét kapcsolatban állnak az impulzuskontroll-zavarral kamaszkorban. Oda-vissza kapcsolat van közöttük. A fejlődésben lévő homloklebenyre nemcsak a képernyőből áradó fény, de egyúttal a látottak is erős hatással lehetnek” – mondja Zsófia.

A tinédzserkori agresszióra utaló előjelek:

• alkohol-és kábítószer fogyasztása
• médiafüggőség
• céltalanság, irreális elképzelések és vágyálmok
• kitartás és önfegyelem hiánya
• fegyverek iránti élénk érdeklődés
• gyakori dühkitörések, krónikus harag és elutasítás
• erőszakos viselkedéssel történő pozíciószerzés
• depresszió, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok
• paranoia

Ha a pozitív belső motivációs képességek valamilyen külső oknál fogva megakadnak a fejlődésben, komoly gondok léphetnek fel a személyiségfejlődésben, ami, ha elfojtott agresszióval párosul, annak nemcsak az egyénre, de a környezetre nézve is végzetes hatásai lehetnek – pláne egy olyan országban, ahol tinédzserek is játszi könnyedséggel juthatnak lőfegyverekhez. Zsófia szerint

a mentális egészségügyi problémák önmagukban azonban nem felelnek az ehhez hasonló tragédiákért, de kockázati tényezőként mindenképp szerepet játszanak a kialakulásukban.

A tanulmányok pedig kimutatták, hogy a legtöbb iskolai lövöldöző előélete különösen stresszesnek bizonyult: a legtöbben gyermekkori traumák, fizikai és érzelmi bántalmazás elszenvedői otthon és/vagy az iskolában. Az okokat és összefüggéseket felgöngyölíteni pedig nagyon nehéz, de az biztos, hogy nemcsak egyetlen egyén felelős az ilyen és ehhez hasonló esetekért.

Kiemelt kép: Getty Images