Az Astoria jelentette budapesti életem kezdeti időszakának biztos pontját a város szövevényes közúti hálózatában. Az egyetem felé tartva minden nap áthaladtam rajta. Ide szerveztem a találkozókat az új és régi ismerőseimmel, hiszen az Astoriát mindenki ismeri, mindenki tudja, hogy hol van. Nem emlékszem, hogy ki volt az, aki a kocsi ablakán át vagy egy céltalan körúti lődörgés közben rámutatott a kereszteződésre, és a tudtomra adta, hogy ez a forgalmas, füstös és zajos, de a fővárosban élők szívében különleges helyet birtokló csomópont az Astoria, abban viszont biztos vagyok, hogy az elmúlt tíz év alatt egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy megkeressem a térképen vagy bepötyögjem a nevét az egyik navigációs alkalmazásba – különben nem találtam volna semmit, az Astoria, mint köztér, hivatalosan nem létezik. Valaha a Hotel Astoria jelentette a pezsgő belvárosi élet nulla kilométerkövét, a 20. század elején olyan jelentős intézménnyé nőtte ki magát, hogy a köznyelv róla nevezte el a mellette található kereszteződést. A rejtélyre Merker Dávid, a Hosszúlépés társalapítója segített fényt deríteni, aki még több titkot árult el a száznyolc éve megnyílt szállodáról.

Kovácsműhely, várkapu, fogadó, szálloda

Az Unger-család jókor volt jó helyen. Unger Benedek a 18. században a mai Kossuth Lajos utca és Múzeum körút sarkán, a Hatvani kapu tőszomszédságában nyitotta meg kovácsműhelyét. Miután 1808-ban lebontották a kaput és vele együtt a várfal egy részét, Ungerék terjeszkedni kezdtek, a megüresedett telekre kávéházat, fogadót, kocsiszínt és istállót építtettek. A Zrínyi Kávéház és Vendégfogadó művészek és politikusok sokaságát vonzotta, a szárnyra kapó pesti irodalmi élet egyik középpontjává vált, ahol Petőfi Sándor is szívesen időzött. Nem mellesleg a költő a fogadó melletti házban élt, és dolgozott a János vitéz egy szakaszán.

Ahogy közeledett a 20. század, úgy növekedett, fejlődött Budapest is, a turizmus fellendülésével egyre többen utaztak Magyarországra, hogy csodájára járjanak a nyüzsgő fővárosnak. Ekkor megfogalmazódott az igény a színvonalas szállodák építésére.

Az Astoria 1903-ban, még a névadó szálloda nélkül (Forrás: Fortepan / Saly Noémi)

Ungerék ezúttal is haladtak a korral. Összefogtak a szomszédos telkek tulajdonosaival (az Elek- és a Takács-családdal), és szállodát építtettek. Mivel nem tudtak megegyezni abban, hogy kit bízzanak meg a munkálatokkal, két tervezőt, béreltek fel: Hikisch Rezsőt és Ágoston Emilt. A hotel vezetésére Gellér Mihályt kérték fel, aki Amerikából utazott haza, hogy egy olyan színvonalú intézményt hozzon létre, amilyen a New York-i Waldorf Astoria. Gellér maga is dolgozott a manhattani luxushotelben, ezért határozott elképzelésekkel érkezett – mindenekelőtt azzal, hogy mi legyen a Budapest szívében nyíló hotel neve. Az Astoria Szálló két évig tartó munkálatok után, 1914-ben nyitotta meg kapuit.

Első vendégei között volt Krúdy Gyula. „A háború kitöréséig itt laktam” – írta. „Vadonatúj volt minden a hotelben. Szőnyegek, rézágyak, telefonok. Sok lámpás mindenütt. Körbefutó folyosók, amelyekről nem talált ki a vidéki. Meredek, keskeny lépcsők. A szobák kicsinyek, mint egy babavárban. Ha karmolta a tollam a papirost, a harmadik szobában is hallatszott. Ha nászutasok érkeztek a gőzhajóval, az egész folyosó ébren volt.” A panaszáradat ellenére a bohéméletű író állítólag azért kedvelte a Astoriát, mert reggelente csendben takarítottak, és ő zavartalanul átaludhatta a délelőttöt.

Kárpitozott harctér

Több mint száz év távlatából nem nehéz megállapítani, hogy könnyelműség volt 1914-ben fejest ugrani a szállodabizniszbe, de a kor békeidőkhöz szokott társadalma – és főként azok, akik komoly összegeket fektettek a hotelbe –, nem így látta. Az emberek hittek II. Vilmos császárnak, aki határozottan állította, hogy mire lehullanak a falevelek, a frontra küldött katonák hazatérnek a háborúból. Az Astoria patinás előcsarnoka tehát derűlátó vendégekkel telt meg, akik csak apránként maradoztak el, de a hiánygazdaság és turizmus felszámolódása közel fél évtizedre lakatott tett a szállodára, és a négy évig tartó totális háború elnapolta a hotel aranykorát.

Előtte azonban az Astoria még szemtanúja lehetett az őszirózsás forradalomnak. Gróf Károlyi Mihály az épület erkélyéről szólt az odasereglett tömeghez. A miniszterelnök feleségével együtt egy negyedik emeleti lakosztályba költözött, a Magyar Nemzeti Tanács irodái pedig az első emeleten működtek.

Bevonuló hadkötelesek az Astorián a hotel megnyitásának évében (Forrás: Fortepan / Országos Széchényi Könyvtár)

A 20-as és 30-as évek elhozták a budapesti szállodák fénykorát, az első világháború puskaporos évei után felragyogott az Astoria szerencsecsillaga. Kérészéletű virágzásának a német megszállás vetett véget, ezúttal a Gestapo parancsnoksága foglalta el. A vendégeknek két órát adtak, hogy összepakolják a holmijaikat, és elhagyják a szállodát. Foglyaikat, akiket sárga autóval szállítottak ide a városon keresztül, a mulató alagsori termében tartották fogva.

Budapest ostroma alatt bombatalálatok és lövések érték az épületet, a német hadsereggel együtt a drága bútorok és berendezési tárgyak is eltűntek,

a kifosztott Astoria az akkori tulajdonosnak, Dr. Unger Ödönnek hála 1946 decemberében mégis újra üzemelt, egy időre amerikai katonák költöztek be. Unger a családi ékszerek árán mentette meg a szállót, és igyekezett jó kapcsolatot ápolni az aktuális hatalommal, de hiába – 1948-ban államosították az Astoriát, őt és a családját pedig az utcára tették. Az anekdota szerint két pezsgőspoharat vihetett magával. Ungerék Angliában kezdtek új életet.

A besúgóktól A besúgóig

Tévedünk, ha azt hisszük, hogy az Astoria a század második felére maga mögött hagyhatta rossz sorsát. Az 1956-os forradalom újabb sebeket ejtett rajta, de ahogyan azelőtt már olyan sokszor, ezúttal is újjáéledt hamvaiból. A 60-as évekre helyreállították, és kibővült a Magyar utcai szárnnyal. Ismét a város legszínvonalasabb szállodáinak egyikeként tartották számon.

A szocializmus évei alatt a kádári titkosszolgálat előszeretettel figyelte meg a hotelbe ékező vendégeket:

lehallgatták a szállodában bonyolított telefonhívásokat, speciális sótartók segítségével füleltek le beszélgetéseket és beépületek az alagsori mulató mesteremberekből álló célközönsége közé.

A 60-as évektől a szállodából közvetítették a Ki nyer ma? – Játék és muzsika tíz percben című komolyzenei vetélkedő rádióadásait, ilyenkor az Astoria stúdióként funkcionáló halljának üvegablaka előtt tömegek tolongtak, hogy élőben követhessék a játékot.

A Hotel Astoria 505-ös szobája (Forrás: Noguchi & Peters)

Az új évezred közeledtével a filmipar is felfedezte magának a szállodát. A miniszter félrekép ikonikus mondatai az 505-ös szobában hangzottak el, a hotelben forgatták a Csodálatos Júliát, a Perlascát, a Rokonokat, és a HBO új sorozatában, A besúgóban is feltűnik a hotel.

Az elmúlt években a szálloda többször esett át felújításon, legutóbb a Magyar utcai szárny született újjá. Az idei évtől pedig nemcsak azon barangolhatják be a hotelt, akik szobát foglaltak, az Astoria fordulatokban bővelkedő száznyolc évének kulisszatitkait a Hosszú lépés sétáin is megismerhetjük.

Kiemelt fotó: Noguchi & Peters