Szakmák tűnnek el és új mesterségek születnek évről évre – nem csoda, ha az állások megpályázásának menetében is vannak változások. Lehet, hogy az önéletrajzon, amivel néhány évvel ezelőtt még simán leköröztünk minden más pályázót, ma már csak jót kuncognának a HR-esek. Egy régimódi, idejét múlt CV-vel nem éppen azt sugalljuk, hogy naprakész, ideális jelöltek vagyunk az adott állásra. Ha hosszú évek óta nem frissítettük az önéletrajzunkat, de most éppen munkakeresésben vagyunk (esteleg pályát módosítunk), ezeket a sorokat érdemes rögtön törölni:

Mindent, ami evidens

Beletenni egy „képességeim és készségeim” részt az önéletrajzunkba remek ötlet, itt ugyanis tömören, röviden fel tudjuk sorolni mindazokat a képességeket és készségeket, amelyek fontosak és relevánsak lehetnek a betölteni kívánt pozíció szempontjából. Bár késztetést érezhetünk rá, hogy minden ismeretünket és tudásunkat feltüntessük ebben a szekcióban, az alapvető dolgokra inkább ne fecséreljük a karaktereket, javasolja a FlexJobs.com álláskereső portál. Tudjuk használni a Microsoft Wordöt? Remek, de teljesen evidens. Jó a problémamegoldó képességünk és a kommunikációs készségünk? Hát ezek is mind alapelvárások. A CV-nek ebbe a részébe inkább olyan információk kerüljenek rólunk, amelyekkel azonnal kitűnhetünk a pályázók tömegéből. Például, hogy tudunk a táblázatkezelővel kimutatásokat készíteni, vagy hogy magas szinten ismerjük a Photoshopot.

Fotó: Getty Images

A megpályázott álláshoz nem kapcsolódó elismeréseket és hobbijainkat

Úgy tűnhet, ha feltüntetjük a CV-nkben, hogy a gimnáziumban országos biológiaversenyt nyertünk, szabadidőnkben pedig szívesen zongorázunk, azzal a sokoldalúságunkra világítunk rá, ám ha mondjuk gazdasági területen kívánunk elhelyezkedni, akkor ezek az információk egyáltalán nem relevánsak, sőt teljesen feleslegesek. Bár igazán figyelemre méltó, ha álmunkból felkeltve is fel tudjuk sorolni a magyarországi paleoantropológiai lelőhelyeket, vagy kotta nélkül megy az összes Cherny-etűd, de ettől még nem fognak minket felvenni. Az ilyesmiket jobb kitörölni az önéletrajzunkból, mert csak a lényegről vonják el a figyelmet. Az egyetlen kivétel, amikor igenis érdemes megemlíteni az elismeréseinket vagy a hobbijainkat, ha azok kapcsolódnak a betölteni kívánt munkakörhöz. Ha például egy szakácskönyveket kiadó cég könyvelői állását pályázzuk meg, akkor igenis említsük meg, hogy évek óta gasztroblogot vezetünk.

A túlzásba vitt formázást

Elérhetőségek, tanulmányok, képesítések, korábbi állások és feladatkörök – az önéletrajzok egy sor száraz adatot tartalmaznak. Éppen ezért a szövegszerkesztő programok és az álláskereső portálok színes-szagos sablonokat kínálnak már nekünk, azt ígérve, hogy ha ezeket használjuk, azzal nemcsak professzionálisabbnak fog tűnni a CV-nk, hanem feltűnőbbé is válik. Igen ám, de a túl sok színnel, betűmérettel, stílussal és látványelemmel épp az ellenkezőjét érhetjük el: ha túlzásba visszük a formázást, az elvonja a figyelmet a fontos információkról. Ha túl csiricsáré sablont választunk, azzal azt sugalljuk, hogy nincs elég tapasztalatunk, tudásunk – írja a Fast Company amerikai üzleti magazin –, ezért inkább a feltűnő formázással próbáljuk magunkra irányítani HR-es szemét – akit talán még jól fel is idegesítünk azzal, ha a színpompás, vibráló önéletrajzból nehéz kibogarászni a lényeget. Ha mindenképp sablonban gondolkozunk, maradjunk egy egyszerűbb, tradicionálisabb megoldásnál, amely könnyen olvasható betűtípusokkal és minimális formázással operál. Ha a puszta tények meggyőzik a HR-est, úgyis csörögni fog a telefonunk…

Kiemelt kép: Getty Images