Amanda érett harmincas nő, párkapcsolati csalódásokkal a háta mögött. Elmondása szerint valami biztos nem jól működik, mert soha nem folytatódnak az ismerkedései.

–Én ezt nem értem. Minden egyes alkalommal, ha végre találok valakit, aki értelmes, kedves, intelligensnek látszik, és még jól is néz ki, pár alkalom után minden kihűl, és már én sem tudom, mégis miről kellene beszélgetnünk… Kétségbeejtő, komolyan. Mi lesz így velem?

–Hogyan ismerkedik?

–Hát, a legkönnyebb módon. Az interneten. De már elég ügyes vagyok, azonnal kiszúrom azokat, akik hazudnak, vagy túl nagy az arcuk. Tudja, ezek támaszkodnak luxusautókra, meg vitorlások mellett pózolnak, meg edzőteremben bicepszeznek. Szóval én csak a normálisakkal…

–De mit gondol, miért így alakulnak a dolgok?

–Nem tudom. Már csak ezen töröm a fejem, és a barátnőimmel is csak erről beszélünk, hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen. Már statisztikákat is néztem, tényleg nem állok jól, egyre kevesebb a normális férfi! Rám írnak, elkezdünk beszélgetni, aztán valamikor találkozunk.

–Hol romlik el minden?

–Oké, elmesélem a legutóbbit. Nagyon helyes férfi volt, és nem tűnt el azonnal. Szóval először csak írogattunk, aztán meg órákat beszéltünk, mielőtt találkoztunk.

–Hány órát beszélgettek a találkozás előtt?

–Nagyjából öt napig tartott, minden nap munka utántól szinte késő estig. Volt, hogy már éjjel egy óra volt, amikor mondtam neki, hogy le kell feküdnöm, mert nem bírok reggel felkelni.

–Ez nem kevés…

–Nem. Szinte teljesen megismertük egymást! Mindenről beszéltünk!

–Azért ilyen rövid idő alatt nem nagyon lehet megismerni valakit…

–Dehogynem! Ennyire mély beszélgetések során… azt éreztem, ő az, akit kerestem!

–Aztán mi történt?

–Találkoztunk. Beültünk egy helyre, csak ott valahogy akadozott már a dolog, nem tudom, miért. És aztán felmentem hozzá, hogy lássa, megbízom benne. Mondjuk, most már azt gondolom, nem kellett volna ágyba bújnunk.

–Akkor miért csinálta?

–Hogy ne veszítsem el őt! Hogy lássa, én tényleg akarom ezt a dolgot!