Kérdés: „Kisfiúnk nyolc hónapos, szép, egészséges, okos. Első gyermekünk, ő az egész család kedvence, sokat foglalkozunk vele mi is, de ha feljönnek hozzánk, akkor a nagyszülők is, meg a nagynénik, nagybácsik. De nagy gondunk a következő: sokszor előfordul, hogy egyik pillanatról a másikra megváltozik, mintha kicserélték volna. Aranyosan játszik, gügyög, mosolyog, aztán hirtelen sírni kezd, nyűgösködik, nyafog és ha vigasztalni próbáljuk, ez a nyafogás pillanatok alatt ordításba csap át. Azt is mondhatnám, hogy ilyenkor fáradt, de ezt nem tartom igazán valószínűnek, mert éjszaka tíz órát alszik, napközben pedig még, háromszor lefektetem, kb. két óránként. Ébredés után általában az első órában jókedvű, bájos, kedves, egyedül is eljátszik, a következő egy órában viszont már állandóan az órát figyelem, hogy mikor fektethetném le megint, mert egyfolytában nyűgösködik, sőt ordít. Korábban nem tudom lefektetni, mert még nem elég álmos. Ha társaságba megyünk, hasonló korú gyerekek közé, még a szokásosnál is nyűgösebb. És még valami. Szinte születésétől fogva állandóan mérgelődik a játékain, amiket az ágyába vagy a járókába beteszünk neki, nem tudom miért. Egyébként jól alszik, nagyon jól eszik és ezektől a rossz óráktól eltekintve boldog babának látszik. Mit kellene tennem, hogy ne kelljen nap mint nap küzdenem vele az ordítós órákban és félórákban, teljesen eredménytelenül?” 

Válasz.: A kisgyerekek nagyon hamar, és egyik pillanatról a másikra fáradnak ki.

Az első gyerek, aki az egész nagy család kedvence, annak a veszélynek is ki van téve, hogy nem csak sokat, hanem túl sokat foglalkoznak vele, megzavarják olyankor is, amikor ő csak heverészve nézelődni szeretne. Ilyenkor kezdetben örül a kontaktusnak a jól tartott gyerek, de még hamarabb fárad. És ezt nyűgösséggel, sírással, ordítással mutatja ki. Úgy gondolom, hogy mihelyt a nyűgösség első jeleit mutatja, le kellene fektetni és magára kellene hagyni teljes nyugalomban. Ha ilyenkor egy kicsit még nyöszörög, nem baj, lehet, hogy hamarosan elalszik vagy ébren marad, de éppenséggel nem akar társaságban lenni.

Az a feszült óra, amikor a mama már állandóan csak az órát figyeli, hogy mikor fektethetné le megint a gyereket, csak fokozza a nyűgösséget.

Ebben az életkorban a gyerekeknek még nagyon kicsi a társaságigényük. És e tekintetben vannak érzékenyebb és kevésbé érzékeny gyerekek.

Ami pedig a játékokat illeti: azt hiszem, hogy a nyolc hónapos gyereknek nincs még szüksége játékokra – eljátszik a saját kezével, lábával – kivéve a kedvenc csörgőt vagy az élénk színű labdát, amit lökdösni lehet. Ha mérgelődik, ne tegyünk játékokat az ágyába vagy járókájába.

Még egy kérdés: járnak-e sétálni a gyerekkel? Természetesen séta közben sem kell vele foglalkozni. Hanyatt fekve a kocsiban gyönyörűséggel tudják elnézegetni a fejük felett rezgő leveleket, amik között átvillódzik a fény. Ne zavarjuk meg ebben! Esetleg jólesően el is alszik, hosszabb-rövidebb időre séta közben, még ha nincs is itt „az ideje”. Nem baj.

Az első gyerekeket gyakran teszi feszültté és szorongóvá a még tapasztalatlan szülő feszültsége és szorongása. A sokgyerekesek tudják, hogy az első gyerekhez az ember még gyakran mérleget vesz vagy kölcsönöz, hogy ellenőrizze, mennyit szopott. És ez a folytonos méricskélés esetleg olyan idegessé teszi az anyát, hogy apadni kezd a teje, mert a mérleg szerint a gyerek „nem eszik eleget”. Holott ránézésre láthatjuk, hogy jól néz ki, vidám, semmi baja sincs. A második, harmadik gyereknél már gyakran elmarad a mérleg, s a különböző időpontokat is sokkal lazábban tartja be az ember – vagy be se tartja -, és így az egész dolog könnyebben megy.

Még a mosni való pelenkák idejéből származik a régi vicc, amelyik jól jellemzi a helyzetet: az első gyereknél az ember még mossa, vasalja a pelenkát (a mosásban természetesen a főzést is beleszámítva), a második gyereknél már csak mossa, a harmadiknál már csak szárítja.

(Sokan azt mondják, a másod-, harmadszülöttek gyakran azért nyugodtabbak, kevésbé feszültek az elsőszülötteknél, mert jót tesz nekik ez a kis szülői lazaság, kedélyes nemtörődömség – ami azért az érzelmi odafordulást persze nem spórolja ki, sőt, mivel a szülő kevésbé kimerült, könnyebbé és hatékonyabbá teszi.)

 Nők Lapja 1996/38. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images