„Anglia háborút visel,

anyák és jegyesek búcsúznak a harcba induló katonáktól (Akkor még nem voltak emberveszteségek. A szerk.) — és az angol újságok első oldalát megosztva foglalják el a fegyveres konfliktusról és a királyi terhességről szóló hírek.” Az Elle cikkének ezt a mondatát szinte érezhetően fejcsóválás kíséri: nahát, ezek az angolok… A továbbiakban a francia lap londoni tudósítása egyértelműen ironikus.

Lady Di, azaz Diana hercegnő „terhességében egész Nagy-Britannia osztozik”. Nincs angol anya, aki ne tekintené saját lányának „a báj hercegnőjét”. A demográfusok örülnek, mert ebben az évben százezerrel több bébi születése várható; a nők szeretnének azzal büszkélkedni, hogy ugyanebben az évben járultak hozzá a népszaporulathoz…

A Buckingham Palace 

tavaly novemberben hozta nyilvánosságra az immár kétségbevonhatatlan terhesség fényét. Nagy tömeg veszi körül a királyi palotát, énekelnek, éljeneznek… A lapok első oldalán óriási betűkkel ilyen címek olvashatók: „Mama lesz!” „Ez aztán öröm, bébi júniusban” „Mosoly, amely mindent elárul” (ti. a hercegnő mosolya). Egy beszámolóból: „A londoni lordmajor villásreggelijén Diana szemmel láthatóan kettő helyett evett.”

Kiszivárgott pletyka: II. Erzsébet szigorú diétára igyekszik rábeszélni kedves menyét. Erre a sajtó olvasólevelek tömegét közli intelmekkel: nehogy Lady Di túl sok kilót szedjen fel, és Charles is ilyen értelemben próbáljon hatni ifjú hitvesére. A harmadik hónapban Di gyakran küzd hányingerrel és depressziós rohamokkal. Valamelyik lap hírt ad a rosszullétekről — „és Anglia vele együtt sóhajtozik”. A hercegnő valakinek a tanácsára méhpempőt fogyaszt. A lapok rögtön közük egy neves professzor nyilatkozatát: „A méhpempő felfrissíti a szervezetet, terhes nőknek különösen ajánlják.” Nosza, az ország tonna számra veszi és eszi a méhpempőt, Dianának is sokat küldenek. Más jótanácsok levelekben és a sajtóban: sminkelje az arcát minden reggel, „akkor is, ha kutya rosszul érzi magát…” „Ne ugorjon fel ébredéskor, előbb üljön egy ideig az ágy szélén” — és így tovább.

Februárban híre terjed,

hogy „már látható” (mármint a has domborulata). A fotóriporterek legfőbb gondja, hogyan fényképezzék le a várandós mamát oldalról és körbe-körbe.

Rémisztő értesülés: Charles és Diana veszekedtek! Egy fácánvadászaton történt. Diana ugyan elment, de mindig is irtózott a vadászattól — és az angolok egy része megtagadja ősi nemzeti sportját, szenvedélyét…

Hideg, esős februári nap. A békésen reggeliző angolok nem hisznek a szemüknek, amikor kezükbe veszik a Sun és a Daily Star friss számát. Lady Di mini bikiniben a Bahama-szigetek egyik strandján! És már „látható” rajta, amit eltitkolni nem lehet… Anglia két pártra szakad. Némelyek élnéző szeretettel mosolyognak, mások felháborodnak.

Őfelsége a királynő dühös, megdorgálja a vétkes lapok szerkesztőit. A Sun másnap mentegetőzik: „Bocsásson meg, Diana, fotóinknak ártatlain szándékkal az volt a céljuk, hogy egy kis szellőt hozzanak be a mi ködös Angliánkba.”

A parlament is foglalkozik az üggyel. A képviselők elítélik „a személyiségi jogok megsértését”, és a két lap eljárását ízléstelennek bélyegzik. Egyben kifejezték meggyőződésüket, hogy az angolok elsősorban Charles és Diana boldog egyetértését látják ezeken a fotókon.

Anglia ismét nyugtalan:

márciusban megtudja a nép, hogy Di térdharisnyát hord! Egyik lap nyomban szakértői véleményt kér, nem tesz ez rosszat a vérkeringésnek?

A jövendő anya állandó figyelem és gyengédség tárgya. „Mindent megbocsátanak neki, a szeszélyeit is.” El akarja adni Highrove-i házukat, mert kicsinek találja. Elküldené Charles 12 év óta hűséges inasát, mert „összezsugorodott”. Rossz alvó, emiatt visszaállítaná a közös hitvesi ágyát. Biztatják: jól teszi, helyes, ha a férje mindig mellette van… Charles horribilis összegért megvásárolja Diana de Poitiers (II. Henrik francia király szeretője) XVI. századbeli mennyezetes ágyát…

Nézeteltérések

a felséges anyóssal. Diana kórházban akar szülni — a közvélemény egyetért vele. Ezzel szemben a királynő már úgy határozott, hogy a Buckinghamben fog szülni, ugyanabban a szobában, amelyikben Charles és testvérei is világra jöttek.

Apelláta nincs, és a lapok sietve közük: „Di csatát vesztett.” Diana más fronton támad. Előre kijelenti, hogy a királynő szokásával és a hagyományokkal ellentétben nem hajlandó gyermekét magára hagyni a hivatalos utazások idején. Ultimátumot küld az uralkodónak: „Vagy magammal viszem majd a gyerekemet, vagy én sem megyek.” Országos álmélkodás: ez a fiatal, alig 20 éves hercegnő a gyermeke iránti szeretetből hadat üzen az etikettnek…

Április.

Ultrahang vizsgálat alapján egy „echográfus” kijelenti: „Fiú lesz!” A lapok és az emberek ujjonganak. Ámde George Pinker professzor, Diana hivatalos nőgyógyásza cáfol: ilyen vizsgálattal nem állapítható meg a születendő gyermek neme. Anglia megint két táborra szakad: megállapítható, vagy nem állapítható meg? Fiú lesz-e hát, vagy lány?

Május. A királynő az idős Nanny-t, gyermekeinek hajdani dajkáját és nevelőnőjét jelöli ki Diana támaszául. Némi viták után Di akarata érvényesül: dada és nevelőnő Barbara Barnes lesz, akit egy ismerős család is melegen ajánl. Barbara 39 éves, nincs képesítése gyermekgondozásból, viszont vannak elvei: egyenruhát nem vesz fel, az előnevén kell szólítani, és „hallatlan előnye, hogy imádja a kicsiket.” „Isten veled, Nanny” — ezzel a nagybetűs címmel búcsúztatta a Daily Express az idős hölgyet.

Lady Di

„a legtöbbet fotografált mama az anyaság történetében” — írja az Elle, félreérthetetlen gúnnyal.

Ennyi szemelgetés talán elég is a lap hosszú cikkéből; csak még a befejező mondatokat idézzük: „Felmentve minden hivatalos szereplés alól, Diana otthon, várakozásban tölti az utolsó heteket… A hercegnő pihen, Anglia virraszt.”

Legvégül egy szintén humoros mozzanat, ez is a francia lap gyűjtése.

A fiatal párnak és a királynőnek egy-egy alteregója, „szakasztott mása” akadt, részben spontán módon, részben pályázat útján. Az angolok eleinte meghökkentek, ha az utcán találkoztak velük: csak így, kíséret nélkül jönnek-mennek? Azután a képeslapok nyomán felismerték őket, azóta nagyokat nevetnek a bámulatos hasonlóságon.

Az alteregókat is sokat fényképezik, ebből jól megélnek. A mindennapi élet apró jeleneteiben utánozzák „az eredeti személyeket”, de az udvari szokásokban is jártasak (menedzsereik jóvoltából). Pillanatnyilag ők is a várakozás állapotában vannak — várják Diana „lebabázását”.

Jeanette Charles, a királynő hasonmása 53 éves. Tíz év óta utánozza II. Erzsébetet. Ugyanolyan ruhákat és ugyanolyan —természetesen hamis — ékszereket hord. Paul Degman, a herceg alteregója, 22 éves, ügynök. Sue Whitehead, alias Diana, 23 éves. Négyezer pályázó közül ő nyerte el a hercegnő „szerepét”. Egyébként mind a hárman nagyon ügyesen játszanak, Anglia pedig szórakozik…

Ha ugyan — ezzel a megjegyzéssel tartozunk az olvasónak — a Falkland-szigetek körül kialakult helyzet nem tereli el az angolok figyelmét a játékos szórakozásról.

Az is lehetséges, hogy mire írásunk megjelenik, megtörténik a nagy esemény. Történjék magánéleti bonyodalmak nélkül — őszinte szívvel kívánjuk.

Gy. I.

 Nők Lapja 1982/24. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images