Kérdés: „A kislányom januárban lesz hatéves, és éjszakánként még mindig bepisil. Igaz, mostanában már nem minden éjjel, de szerintem csak azért nem, mert kevesebbet iszik. Tehát most se ébredne fel, ha igazán pisilnie kellene. Próbálkoztam már felébresztéssel is, de az se használt. A vécén ülve is alszik. Gyógyszert is szedett egy ideig, az sem vált be. Egyébként okos, ügyes, barátságos, eleven gyerek. Arra gondoltam, talán azért nem ébred fel éjszaka, mert napközben nagyon is kimozogja magát és elfárad. Vagy nem tudom, mivel magyarázzam mély alvását. Három gyerekünk közül ő a legidősebb. Középső kislányom négyéves, szobatiszta, ő minden éjszaka felkel pisilni. Nem erőltettük a gyerekeket szobatisztaságra, maguktól váltak azzá egyik napról a másikra. Mintha egyszer olvastam volna, hogy ha valaki ilyen mélyen alszik, akkor a kezelés se használ, talán majd kinövi. Így van ez? Vagy mégiscsak kellene valamit tenni?”
Válasz: A rendszeres éjszakai bepisilésnek általában nem a mély alvás az oka. (És tegyük mindjárt hozzá: a gyerekek általában nem, vagy csak nagyon ritkán szoktak felkelni éjszaka pisilni. Az éjszaka termelődő vizeletet az egészséges, nem irritált hólyag reggelig be tudja fogadni.) Előfordul, hogy testi okok is meghúzódnak a bepisilés hátterében – ezeket a gondos orvosi vizsgálat tudja felderíteni. Előfordul az is, hogy az éjszakai hideg, a kitakaródzás járul hozzá kisgyerekeknél a bepisiléshez. De a legtöbbször lelki okok húzódnak meg a háttérben. Hozzájárulhat az elhúzódó bepisiléshez a kistestvérek -a még pelenkázásra szoruló kistestvérek- születése, akihez vagy akikhez a legnagyobb minden szempontból hasonlítani akar, hogy ő is ugyanazt a gondoskodást megkapja, „kiérdemelje”. Lehet, hogy a szülőkkel egy ágyban -vagy csak egy szobában- való alvás keltette vágyak, féltudatos fantáziaképek, vagy félálom-élmények a kiváltói az éjszakai bepisilésnek. De ugyanígy lehetnek nappal felhalmozódott feszültségek, szorongások, bűntudatok is a kiváltó okok – és előfordulhat, hogyha ezeket elemezzük, még mindig csak a felszínen járunk. Lehet, hogy a családi viszonylatok bizonytalansága, összemosódása, vagy az örömkeresés sajátos, infantilis formája váltja ki, tartja fenn a bepisilést.
Az ötödik életévig az éjszakai bepisilés előfordulását még természetesnek tarthatjuk, de hogyha ezután is rendszeres ez a tünet, és az orvosi kivizsgálás már megtörtént, akkor úgy gondolom, hogy jelzésként kell felfognunk. Annak jelzéseként, hogy a gyerek olyan nem tudatos -vagy csak félig tudatos- szorongásokkal, feszültségekkel küzd, melyeket szakember segítségével mindenképpen meg kell próbálnunk feloldani. Nem elsősorban a tünet miatt -bár az is kellemetlen a gyereknek is, a családnak is-, hanem a mögötte meghúzódó lelki megterhelést jelentő érzések, félelmek és bizonytalanságok miatt.
Vannak nagyon makacs enuretikus -bepisilős- esetek, amelyek látszólag minden kezelésnek ellenállnak. A gyerekekkel való szakszerű foglalkozás azonban ilyenkor is jót tesz. Lányok esetében a legmakacsabb ilyenfajta tünet az első menstruációval szokott elmaradni (jelezve a tüneteknek a szexualitással való mélyebb kapcsolatát).
Nők Lapja 1996/42. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images
