Kérdés: Elégedetlenül kezdtük meg ezt az óvodai évet. A fiam júliusi születésű, de fejlett, értelmes gyerek, már tavaly is a legnagyobbak között volt a csoportjában, idén meg aztán szinte olyan, mint egy óriás a többiekhez képest. Ugyanis: tiltakozásunk ellenére a vezető óvónő megint kiscsoportba osztotta be, mondván, hogy úgyse megy iskolába, mert júliusi születésű, és ők úgy látják helyesnek, hogy ne a nagycsoportot ismételje, hanem a kicsit. Ezért aztán kiszakították a csoportból, amit szeretett, elszakították az óvó nénijétől, akit imádott, és akivel mi is nagyon meg voltunk elégedve. Az óvónő próbált szót emelni az érdekében, de sikertelenül. Honnan lehet azt tudni, hogy a gyerek két év múlva tényleg nem lesz-e esetleg iskolaérett? Én semmi esetre nem siettetném, semmi kifogásom nem volna az ellen, ha egy évet még eltöltene az óvodában, de azt is elképzelhetőnek tartom, hogy júliusi születése ellenére iskolaérett lesz. S akkor mért ne menjen? Helyesen járt el a vezető óvónő?

Válasz: A pszichológusok kitartó harcának eredményeképpen ma Magyarországon rugalmas iskolakezdés van. Legalábbis – mint a fenti példa mutatja – elméletben, a törvényi szabályozás szintjén. Ez azt jelenti, hogy csak azokat a gyerekeket kell beíratni az iskolába, akik az adott év május 31-ig betöltik a hatodik életévüket. De a gyerekek szülei is kérhetik gyerekük további egy évre való felmentését az iskolába járás alól, ha a gyerek szempontjából ezt tartják helyesnek. Ugyanakkor: azt is kérhetik a szülők, hogy nyári vagy éppenséggel kora őszi születésű gyermekeiket vegyék fel az első osztályba. S ha a vizsgálatok szerint ez a gyereknek nem válik ártalmára, ha tényleg iskolaérett, akkor akár a szeptemberi-októberi születésű gyerek is megkezdheti abban az évben az első osztályt, amelyben hatodik életévét betölti.

Igen. A nyári születésű gyerekek zöme nem iskolaérett még szeptemberre. De a júniusi-júliusi születésűek között még nem kevesen lehetnek, akik iskolaérettek (s persze ahogy haladunk a születési időben előrefelé, úgy ez a szám csökken).

Úgy gondolom, hogy minden gyerek esetében egyénileg kell mérlegelni, hogy melyik csoport ismétlését javasoljuk a szülőknek. A vezető óvónőnek ilyenkor messzemenően figyelembe kell vennie a gyerek egyéni adottságait, a szülők véleményét és kívánságát és a csoportvezető óvónő véleményét.

De mint már sokszor mondtuk: úgy látszik, meg kell még szoknunk, hogy az óvoda szolgáltatás, melyet a szülő igénybe vesz gyermeke számára. S hogy az óvodai nevelés csak az elsődleges fontosságú családi nevelés kiegészítő része.

A leírtak alapján úgy gondolom, lehetővé kell tenni, hogy a gyerek visszatérjen saját csoportjába, saját óvó nénijéhez a jelenlegi középső csoportba -szülei kívánságának megfelelően.

Természetesen lehetnek olyan esetek, amikor egy gyereknek jó, ha még egyszer a kiscsoportot ismétli meg, akkor kerül igazán kortársai közé. Lehet olyan gyerek is, aki a középső csoportban marad még egy évig játszani, és az sem baj, ha valaki a nagycsoportot járja kétszer (feltéve persze, hogy ez igazi óvodai csoport és nem valamiféle iskola-előkészítő). Mindezeket a gondokat a vegyes életkorú csoportok -melyek sok szempontból a gyerekek számára a legjobb fejlődési lehetőséget kínálják — nagy mértékben enyhíthetik.

 Nők Lapja 1996/43. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images