Indira Gandhi asszony,

hazánk kedves vendége, 1966 óta miniszterelnöke annak a hatalmas országnak, amelyben az emberiség egyheted része él. Megválasztása után ezt mondta: „Köszönet azoknak, akik rám szavaztak, és azoknak is, akik ellenem szavaztak. Túl vagyunk a választásokon, felejtsük el a nézeteltéréseket, és dolgozzunk együtt.” Nehru leánya a brit imperializmus ellen folytatott harc légkörében nőtt fel. Huszonnégy éves korában börtönbe vetették, és a gyarmatosítók rabságába került férje és harcostársa, Feroze Gandhi is. Férje 1960-ban meghalt. Két fiuk van, Rajiv és Sanjay, ők már népükkel együtt a függetlenné lett Indiai Köztársaság felemelkedésén munkálkodnak. Magyarországi útja előtt Indira Gandhi Delhiben nyilatkozott az indiai nép, az indiai nők helyzetéről és budapesti látogatásáról a Nők Lapja számára.

— Miniszterelnök Asszony, úgy véljük, nincs még egy nő a világon, akinek olyan nagy volna a felelőssége, mint önnek, egy 550 milliós nép választott vezetőjének. A nők jelentős szerepet játszottak India történetében és szabadságmozgalmában. Milyen ma a nők helyzete? Mi a szerepük az ön hazájának életében?
— Egy miniszterelnöknő már nem újdonság. Indiában kezdettől fogva senkit sem zavart, hogy nő vagyok. Az emberek reám adták szavazatukat és ismételten kinyilvánították bizalmukat irántam, mert úgy gondolják, megvan bennem a képesség és őszinteség, hogy eleget tegyek várakozásaiknak, képviseljem törekvéseiket.

Valóban, a nők fontos szerepet játszottak a mi szabadságmozgalmunkban. A botok, szuronyok és a börtön nem tesz különbséget férfiak és nők között. A nők részvétele a közös harcban a régi hátrányos megkülönböztetés felszámolásának legfőbb tényezője volt. Természetesen elősegítette azt is, hogy a nőket az egyenlőség alapján fogadják be a független India politikai életébe.

Ma a nők fontos helyeket töltenek be a politikában, a közigazgatásban és a különféle foglalkozási ágakban. Van nálunk miniszternő, kormányzónő és bírónő. Legutóbb Kerala államban nőt neveztek ki állami főmérnöknek. Nézetünk szerint minden munkakörre a leginkább rátermett személyt kell kiválasztani. Nem arra törekedünk elsősorban, hogy minél több nő kerüljön magas tisztségekbe, hanem általában igyekszünk emelni a nők társadalmi helyzetét, hogy ezáltal kedvezően alakuljon a családi, közösségi életük.

Jogainak, felelősségének még nem minden nő van tudatában, különösen azok nem, akik az ex-fejedelemségek területén élnek.

— Magyarországon a nők többsége dolgozik, és ezt a szerepüket nem egykönnyen tudják összeegyeztetni az anya, a feleség és a háziasszony feladataival. Van-e önnél ütközési pont miniszterelnöki munkájában, családi és magánéletében?
— Az én fiaim már felnőttek. Probléma akkor adódik, amikor a gyerekek még kicsinyek, és nincs segítés a családtagok, vagy az állam részéről. A társadalom növekedése nem lehet egészséges, ha a nők gondolatköre a konyhára korlátozódik. A legjobb anyának is lépést kell tartania a legkülönbözőbb területek nemzeti és nemzetközi fejleményeivel.

— A politika és a család mellett önnek is szüksége van kikapcsolódásra. Talál időt művészeti és irodalmi érdeklődésének kielégítésére?
— Igyekszem, hogy ne mulasszak el egyetlen jó kiállítást és hangversenyt sem. Sokat olvasok is, különösen utazásaim közben. A kikapcsolódás egyébként messzemenően függ az ember szellemi magatartásától. Aki bele tud merülni a munkájába, nem érzi azt megerőltetőnek. Mégis, mindenkinek nélkülözhetetlen a nyugalom bizonyos ideje. Ha másképp nem megy, gyakorolnunk kell magunkat abban, hogy nyugalmat szerezzünk a lárma és nyüzsgés közepette is!

— Ön, India miniszterelnökeként először látogat el hazánkba, de már ismeri országunkat. Lenne olyan kedves, elmondani benyomásait, emlékeit Magyarországról?
— Amikor 1936-ban Budapesten jártam, nagyon beteg voltam, és nem nyílt alkalmam arra, hogy sokat lássak. A világ térképe igen nagyot változott azóta, és sok minden történt Magyarországon is. Ami nem változott, az elragadó fővárosuk természetes szépsége.

— Véleménye szerint, Asszonyom, melyek azok a legfontosabb tények, amelyeket a magyar nőknek tudniuk kell Indiáról?
— Régebben Indiát a bőség, a fényűzés országának tekintették. De a gyarmati uralom évszázadai megakadályozták a gazdasági és társadalmi fejlődést. Így alakult ki Európa és Amerika népeinek tudatában a szegény és küszködő India képe. Szeretném, ha a magyar nép többet tudna a szegénység leküzdésére tett erőfeszítéseinkről. Nagy utat tettünk meg az elmúlt 25 évben. Függetlenségünk ideje alatt mezőgazdaságilag önellátók lettünk, iparunk fejlődött, nem állunk hátul az atomenergia-kutatásban és a számítógéptechnikában. Nagy utat kell még megtennünk. Gigantikus problémáink ellenére, elhatározott szándékunk, hogy leküzdjük a nehézségeket, és vállaljuk a magunk részét a békés, a népek barátságán alapuló világ felépítésében.

— s —

 Nők Lapja 1972/26. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images