Ezekben a napokban több huszonéves ismerősöm akar betörni a piacgazdaság réseibe. Nem tudom, miért nem jelentkezett korábban ez az igény, de most előlopakodott, és már nem tehetjük meg, hogy nem törődünk vele. A kilencvenes évek gyermekei szembesültek a kiábrándító valósággal, az albérletárak az egekben, a szüleik képtelenek összedobni az önerőt a lakáshitelhez, a nyugdíjrendszer recseg-ropog, szemléletváltás történik az élet minden területén.

Valami nagy dobás kellene! – erősködnek. Mint a TitTok. A post-it. Jézusmária, mit kellene feltalálni?

A szociológusok például bedobták a köztudatba a generációs inga elméletét.

Azt állítják, legalább olyan jelentős mértékben határozza meg a sorsunkat a korszellem, mint a személyiség, a családi háttér. A történelem rendre ismétli önmagát, az emberi közösségeket az egyéni és a közös célok váltakozó ritmusa mozgatja. A „mi” korszaknál fontossá válik, hogy az egyéni céloknál valami nemesebbet érjünk el közösen: előtérbe kerül a felelősségvállalás, a tekintélytisztelet, a kötelességtudat. Aztán idővel belefáradunk a sok nemes célba, a társadalom értékrendjében előtérbe kerül az egyéni teljesítmény, az önkifejezés, az inga észrevétlenül átlendül.

Ob-la-di, ob-la-da, dúdolta a Beatles. Nem várok holnapig!, visszhangozta Zalatnay Cini a táncdalfesztiválon. A nap fényesebben sütött, a madarak hangosabban énekeltek, a háború utáni újjáépítés a legvidámabb barakk örömeibe, a rendszerváltó lelkesültségbe, végül az őrült fogyasztásba csapott át.

Életünket, kedélyünket, családi viszonyainkat nagyban befolyásolja, hogy éppen a „mi”, vagy az „én” felé leng az inga, amikor átlépjük a felnőttkor küszöbét.

Valószínűleg még nem élt olyan nemzedék ezen a Földön, amelyik ne érezte volna úgy, hogy „már nem úgy mennek a dolgok, mint régen”. Minden generáció hajlamos azt gondolni, hogy egy kicsit jobban érti a világot, és felvilágosultabb jövő elé néz, mint szülei nemzedéke. Hogy kezében vannak a válaszok, csupán néhány apró dolgot kellene tisztázni…

Ha jobban meg akarod érteni a mai huszonéveseket, nézd meg, mivel töltik az idejüket. Milyen találmányok hozzák lázba őket, mi köti le a figyelmüket, olvass bele kedvenc könyveikbe, hallgasd meg a slágereiket. A szöveget is figyeld. Meg fogsz lepődni.