Még mindig nem tudni biztosat afelől, felépül-e Budapest első felhőkarcolója a Kopaszi-gátra. A tervezett épület százhúsz méter magas lenne, csaknem harminc méterrel nyúlna az Országház és a Szent István-bazilika fölé. A Fővárosi Közgyűlés nemrég úgy változtatta meg településszerkezeti tervét és rendezési szabályzatát, hogy lehetségessé vált egy – vagy inkább az első… – felhőkarcoló megépülése Budapesten.

Csakhogy mindeddig ilyesmiről nem volt szó. Mondhatni jól megvoltunk toronyépületek nélkül, és mivel Budapest egyik legértékesebb történelmi öröksége a páratlanul szép panoráma, jó lenne, ha nem befektetői érdekek mentén dőlne el, felhúznak-e egy monstrumot egy kilométerre a Gellérthegytől, megbontva ezzel a harmonikus budai városképet. A Gellérthegy amúgy százharminc méter magas, nem valami óriás, mégis igen tetszetős látvány, és nincs az a panoráma, amelyikben jobban mutatna egy csupa üveg alkotmány, mint a hegy sziklákkal, fákkal, bokrokkal, tetején a szoborral.

Az 1990 utáni döntések ugyan gyakran változtak, ám a felhőkarcoló-tilalom eddig mindegyiknek a része volt. Még azok az építészek is, akik amúgy nem tartják ördögtől valónak az égbe meredő toronyépületeket, úgy vélték, csakis a városközponttól távol épülhetnének ilyenek. Például a Csepel-szigetnél. Ehhez képest a kinézett helyszín, a Lágymányosi-öböl három kilométerre van a Várhegytől.

Szeretjük hallani, ha a külföldiek fővárosunk szépségéről áradoznak. Mintha hájjal kenegetnének minket, olyan kellemes, ahogy dicsérik a szebbnél szebb homlokzatokat, a hidak ritmusát, a két part elkülönülő, mégis harmóniába olvadó kettősét. Nos, ez a szépség úgy jött létre, hogy a tizenkilencedik-huszadik század fordulóján Európa talán legszigorúbb építési szabályzatát alkották meg a város vezetői, és azt keményen betartatták. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának szabványai meghatározták az épületek magasságát, és azt is, hogy az építés költségeinek jelentős százalékát a homlokzatokra kell költeni. Azért, hogy szépek legyenek. Mindez a város érdekét szolgálta, pedig biztos akkor is voltak olyan befektetők, akik megpróbálták a maguk érdeke alá gyűrni a közjó ügyét.

Az elmúlt néhány évben Budapest izgalmas, lendületes, karakteres, élhetőbb város lett. Tele jó hellyel, ötlettel, megújulással. Hogy „mi is kéne még”? Hát, nem felhőkarcoló. Inkább sokkal több zöldterület. Konkrétan fák. Sok, sok, sok fa.

Hulej Emese

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2017/13. lapszámában jelent meg.