Sűrű füstfelhő, az író egymás után gyújt rá az újabb és újabb cigarettára, miközben magányosan gépel a szobájában, és körülötte halmokban tornyosulnak az összegyűrt papírlapok. A könyv megjelenését követően aztán pár irodalmi folyóirat mérsékelt lelkesedéssel lehoz egy-egy ajánlót, kritikát, és esetleg egy apró kis könyvesboltban szerveznek egy visszafogott könyvbemutatót, rövidke felolvasást, talán még egy dedikálást is. Kicsit meghitt, kicsit romantikus, picit lila ködös. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt, némi kis túlzással ugyan, de ezt jelentette az „íróság”.
Mára a kép egészen mást mutat, főleg külföldön és főleg a sztárírókkal.
Külföldön egy teljes team segíti a befutott szerző munkáját, profi ügynökséggel, kiadóval, szerkesztővel, komoly marketing- és PR-gépezettel. Az író előre leszerződik akár három-négy kötetre, a jogokat már előre eladják, és ha elkészült a mű, lehet szervezni a világ körüli turnét. Nem túlzás: a legmenőbb írók ma már pontosan ugyanannak a sztárcsináló gépezetnek a részesei, mint például a zenészek, a legnagyobbaknak több évre előre van tele a naptárjuk, és egy-egy interjú leszervezése is beletelhet fél, vagy akár egy évbe is. Már ha egyáltalán kapnak rá lehetőséget az újságírók.
Megmászni való hegy
Amikor 2019-ben a skandináv krimik sztárjai, a Lars Kepler álnéven író házaspár megérkezett hazánkba, a menetrendet annak tudatában kellett kialakítani, hogy előző nap még egy másik országban vettek részt egy egész napos könyvbemutató programsorozaton, esti gálával és hajnalig tartó bulival. Fáradtan érkeztek, azonnal a szállodába mentek, és kértek két óra alvást a program előtt, de utána újult erővel álltak a rajongók rendelkezésére. Elképesztő volt a teherbírásuk és az alázatuk, pedig ezek az irodalmi turnék igencsak megterhelőek.
Az igényeket, kéréseket, óhajokat, sóhajokat bizony ugyanúgy össze kell szednie a kiadónak, mint egy rocksztár esetében. Keplerék például autós idegenvezetést kértek a városban, Yuval Noah Harari forró mézes-gyömbéres vizet, valamint a szigorúan vegán menüsor egyeztetését, a skandináv krimik sztárszerzője, Jo Nesbø pedig pazar kilátást a szállodából és megmászni való hegyet. Nesbø 2020-as magyarországi látogatását végül sajnálatos módon a koronavírus törölte el, de az ő turnéja is több országot érintett volna, országonként egy-két napos programmal, kemény időbeosztással, reggeltől estig tartó elfoglaltságokkal – részben a rajongók, részben a kiadó munkatársainak társaságában.
Az irodalmi szupersztárok pedig pont olyan kitartó profizmussal végzik a dolgukat, mint a zeneiparban ügyködő kollégáik, kevés alvással, folyamatos utazással, rengeteg fellépéssel és dedikációval.
Évente egy kézirat
De hogy valaki ilyen különleges írói karriert fusson be, azt rengeteg kiadói munka előzi meg, aminek egy ilyen kis országban, ahol évi csaknem tizennégyezer könyv jelenik meg, óriási tétje van. Ráadásul sok mindenen múlik, kiből lehet ma irodalmi sztár, és ez nem csak a befektetett pénz függvénye. Számít az is, mit és hogyan ír a szerző, elindít-e épp egy divathullámot, képes-e minimum egy-két (de ha lehet, inkább egy) évente letenni egy kéziratot az asztalra, és ami még nagyon fontos: milyen az író személyisége. Ahhoz, hogy egy szerző kötetei évről évre sikeresebbek legyenek, már nem elég jó könyvet írni, láthatóvá is kell válni. Ma már facebookos élőzések, napi friss tartalom és sok esetben a magánéletbe való bepillantás is része a sikernek, komoly a versengés az olvasók figyelméért. Vajon kedveli-e, bírja-e írónk a népszerűséget, szereti-e megmutatni magát, hogyan kommunikál a közösségi médiában, milyen karakter, van-e benne valami, amitől izgalmassá válik a személye, vagy kialakítható-e belőle egy írói brand? Egy-egy szerzőt „fölépíteni” többéves munka, és még az is lehet, hogy hiába minden, mert az illető esetleg nem partner a sztárcsinálásban, például mert introveltált, visszahúzódó személyiség. Netán menet közben válik számára teherré az ismertség.
Aki bírja, és aki nem
J. K. Rowling a világ egyik legismertebb írója, és egyes számítások szerint a Harry Potter még mindig a világ harmadik legolvasottabb története (közvetlenül a Biblia és Mao Ce-tung könyve után). És bár húsz éve szüntelen és csillapíthatatlan igény lenne Rowlingra, az írónő csak kivételesen ritka esetekben mutatkozik meg a sajtó vagy a rajongók előtt. Ha pedig megnézzük, mit okoz a legnagyobb sztárok személyiségében a túlzott rivaldafény, és mennyire keseríti meg a hírességek életét a túlzott figyelem, megállapíthatjuk, hogy Rowling tulajdonképpen remekül csinálja. Hisz ő mégiscsak egy író, a fantasztikus történeteket pedig rendre megkapjuk tőle. Jogos-e, hogy ennél többet is várunk, hogy részt követelünk a privát szférájából?
Az őrületes figyelem, a túlzott rajongás ugyanis nem csak a személyiségre, de az írói munkásságra is kihat, számtalan szerző számol be arról, mit okozott náluk a bestsellerré vált könyv utáni óriási médiafigyelem. Az alkotás rovására ment, és a nyomástól megtörve képtelenek voltak eleget tenni a rajongók és az ügynökség vagy a kiadó elvárásának.
