„Hihetetlenül szomorú, de az, hogy a friss antarktiszi hóban is mikroműanyagot találunk, jelzi, hogy milyen méreteket ölt a műanyagszennyezettség már a Föld legtávolabbi térségeiben is” – hangoztatta Alex Aves, az új-zélandi Canterbury Egyetem PhD-hallgatója, aki tudósokkal együttműködve végezte a The Cryosphere című tudományos folyóiratban szerdán publikált kutatást.

2019-ben az antarktiszi Ross-tenger déli felét borító a Ross-selfjég 19 pontján vettek mintát, és nagy megdöbbenésükre ezek mindegyikében találtak nem lebomló, szintetikus polimereket – áll az MTI mai közleményében.

A kutatók átlagosan 29 mikroműanyag-részecskét számoltak össze egy liter megolvasztott hóban,

13 különböző műanyagot, de főleg polietilén-tereftalátot (PET), amelyet üdítőitalos palackok és textíliák előállítására használnak.

A Ross-szigeten működő kutatóállomások közelében vett mintákban háromszor nagyobb volt a plasztikrészecskék sűrűsége, mint a távolabbi helyekről származó mintákban.

A műanyagrészecskék a levegőben utazva is megtehetnek több ezer kilométert, de ugyanilyen nagy a valószínűsége annak is, hogy az emberi jelenlét az Antarktiszon „mikroműanyag-lábnyomot” hagy maga után – írták a kutatók, akik óriásinak tartják a jelenség kihatásait. Az antarktiszi organizmusok sokmillió év alatt alkalmazkodtak az extrém környezeti feltételekhez, márpedig – vélik a tudósok – az emberi befolyás okozta gyors környezeti változások fenyegetik a sarkvidékek egyedülálló ökológiai rendszereit.

Mikroműanyag a földben, vízben – és bennünk

Mi is megírtuk már, hogy a mikroműanyagok már jelen vannak a palackozott vízben és a csapvízben is, a mért koncentrációk a literenkénti néhány részecskétől egészen a 1 millió db/liter értékig terjednek. Bár a szennyvíztisztítás során a mikroműanyagok jelentős részét eltávolítják, a fennmaradó részük a szennyvíziszapban halmozódik fel. Ráadásul nemrég kimuatták azt is, hogy már az emberi szervezetben is megtalálhatók – nem csoda, hiszen a vízzel és egyéb táplálékkal (például halakkal) mi is elfogyasztjuk. Egyébként kétféle mikroműanyagról beszélünk. Az elsődleges mikroműanyag az, amikor valamilyen műanyagot már eleve mikrogömbök, illetve szálasanyag formájában gyártanak le, illetve forgalmaznak. Ide tartoznak – többek között – bizonyos ipari súrolószerek, valamint a kozmetikai termékekben (pl. arcradírokban, tusfürdőkben) megtalálható mikrogömbök, csillámok. Az ún. másodlagos mikroműanyagok az egyes műanyag termékek roncsolódásából, aprózódásából származnak.

Fotó: Getty Images

Arról, hogy mit okoz az embernek a mikroműanyag, hiányosak az ismeretek, és a humán metabolizmusra való hatásukról semmiféle ismerettel nem rendelkezünk. Ami egyelőre biztos, hogy kísérleti úton bizonyították, hogy egyes műanyag adalékok képesek hormonháztartást zavaró hatást kiváltani emlős tesztszervezetekben, sőt megjelenésüket már emberek szervezetében is ki lehet mutatni.

Kiemelt kép: Getty Images