A sütireceptek általában fél, maximum egy teáskanálnyit írnak a sütőporból és a szódabikarbónából is, ami a többi alapanyag súlyához képest tényleg elenyésző mennyiség. Ám aki valaha is kihagyta egyiket vagy másikat a muffinból vagy a kuglófból, valószínűleg egy életre megjegyezte – mialatt minden lehetséges módon megpróbálta kivarázsolni a formából az odaragadt tésztát –, hogy ez a néhány grammnyi por tulajdonképpen a sütemények lelke.
A sütőpor és a szódabikarbóna ránézésre teljesen egyforma, ám a két sütési hozzávaló nem alternatívája egymásnak, és valamelyest más is a funkciójuk – bár általánosságban mindkettő a tészták térfogatnövelését szolgálja. A kettő közti különbséget leginkább az alábbi képpel lehet szemléltetni. Ha ugyanazt a kekszreceptet elkészítjük sütőporral és szódabikarbónával is, jól látható, hogy a sütőporos változat magasabb, míg a szódabikarbónás laposabb, de nagyobb átmérőjű kekszeket eredményez. Vagyis előbbi esetében a térfogatnövekedés inkább felfelé történik, utóbbinál pedig a terjeszkedés inkább oldalirányú. (Az alábbi képen pont ez látszik: míg bal oldalon szódabikarbónát használtak, addig a jobb oldali – magasabb – kekszeknél sütőport.)
Mi a sütőpor?
A sütőpor lényegében szódabikarbóna (nátrium-hidrogén-karbonát) és valamilyen savas por keveréke. Amikor a sütőpor folyadékkal érintkezik, szén-dioxid-buborékok szabadulnak fel, amelyektől a tészta megemelkedik – vagyis csak vízre, nem pedig savas folyadékra van szükség ahhoz, hogy térfogatnövekedést lehessen elérni. A legtöbb sütőpor kettős hatású, ami azt jelenti, hogy egyszer aktiválódik, amikor folyadékkal érintkezik, majd akkor is, amikor hőhatás éri, vagyis sütőbe kerül.
Mi a szódabikarbóna?
A sütőporral ellentétben a szódabikarbóna nem tartalmaz savat, éppen ezért valamilyen savas összetevőre (például citromlére, íróra vagy ecetre) van szüksége ahhoz, működésbe lépjen – ez a kémiai reakció eredményezi ugyanis a térfogatnövekedést.
Ne hagyjuk figyelmen kívül a lejárati időt!
A sütőpor és a szódabikarbóna csomagolásán olvasható szavatossági idő csak abban az esetben érvényes, ha még nem bontottuk fel őket. Felbontást követően levegőt és nedvességet is kaphatnak, amelynek következtében veszíthetnek az erejükből. A nem az eredeti csomagolásukban, hanem tetszetős üvegcsékben tároljuk őket, nagyjából három hónapig várhatjuk el, hogy rendeltetésszerűen viselkednek a tésztában. Ha pedig elfelejtettük, mióta használjuk, a sütőport és a szódabikarbónát is alávethetjük egy gyorstesztnek.
Hogyan teszteljük a sütőport?
Tegyünk három evőkanál meleg vizet egy kisebb tálba, majd adjunk hozzá fél teáskanál sütőport, és keverjük össze egy kicsit. Ha a sütőpor friss, a keveréknek enyhén habzania kell. Ha semmi nem történik a tálkában, akkor jobb kidobni a sütőport, és új csomagot bontani.
Hogyan teszteljük a szódabikarbónát?
Tegyünk három evőkanál ételecetet egy kisebb tálba, majd adjunk hozzá fél teáskanál szódabikarbónát, és keverjük össze egy kicsit. A keveréknek rögtön fel kell habzania, ha a szódabikarbóna friss. Ha nem történik semmi a tálkában, akkor tanácsos kidobni a szódabikarbónát, és új csomagot bontani.
Kiemelt kép: Getty Images
