A királyi családok életét sokan úgy követik, mintha az szappanopera lenne. Pedig államfőkről, alkotmányos szereplőkről és közjogi helyzetű hercegekről, hercegnőkről van szó, akik persze időnként könnyűnek találtatnak, de akkor sem lehet kiírni őket a sorozatból. Az angol királyi család sem bánná, ha a mostaninál nagyságrendekkel kisebb figyelem övezné a tagjait, és az érdeklődés tetteikre, valamint az általuk képviselt ügyekre fókuszálna, nem kalapjaikra, ruháikra, kapcsolataik minőségére, és persze András herceg ügyeire… A magánélet tereinek drasztikus leszűkülése minden monarchiát megviselt, hiszen az előző generációk még biztonsággal elrejthették titkaikat a paloták falai mögött. Ám azóta minden olyan megtörtént, amivel a korábbi uralkodóknak nem kellett számolniuk: lehallgatás, lesifotók, botránykönyvek, szájról olvasók elemzései, pedofilvádak, nyilvános házassági krízisek, és mindezek tetejébe válás. Sőt, válások.
Diana hercegné tündöklése, hányattatása és borzalmas halála olyan tapasztalatot jelent a gyerekeinek és minden fiatal királyi szereplőnek, amit muszáj beépíteniük az életükbe és gyerekeik nevelésébe. A brit sajtó jelenleg erre a nevelésre koncentrál, egyre gyakrabban taglalják, milyen szülői nehézségek állnak Vilmos herceg és Katalin előtt.
Anglia leendő királynéja nemcsak hogy meríthet az előbb említett tapasztalatokból, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy anyósánál jóval stabilabb személyiség. Biztos és biztonságos családban nevelődött, saját erejükből sikeressé és tehetőssé vált szülőkkel, akiknek iparkodása középpontjában, mint a rendes családokban szokás, gyerekeik boldogulása állt. Nem váltak a munka rabjává, hiszen elsőszülöttjük számtalan alkalommal elmondta, milyen boldog volt a gyerekkora. Közös nyaralások, kirándulások, a természetben töltött sok-sok idő, szerető szülők, és egy főző, kertészkedő nagymama is. Mindez egy királyi családtaggá vált nőt jobban felvértez, mint az arisztokrata származás. Itt és most ugyanis elképesztően stabilnak és erősnek kell lenni. Sőt, annak kell maradni. Akkor is, ha az embert ízekre szedik a lapok és a kommentelők, akkor is, ha agyba-főbe dicsérik. Mert az is veszélyes ám, csak másként, és máskor nyújtja be a számlát.
Egy rém rendes család
Kate Middleton, aki ma már Cambridge hercegnéje, minden jel szerint rendelkezik ezzel a stabilitással. Amikor annak idején néhány hónapra szakított Vilmossal, hiába ostromolta a sajtó, nem mondott semmit, ahogy a családja sem. Carole és Michael Middleton nem sütkéreznek a fenséges rokonság fényében, nem árulnak el róluk titkokat, mindössze egyetlen távoli nagybácsi borzolta a kedélyeket meggondolatlan nyilatkozatával. Aki azt hiszi, ez nem nagy dolog, az téved. Először is érdemes visszanézni Katalin és Vilmos esküvőjének felvételén, ahogy Michael Middleton oltár elé kíséri a lányát. A British Airways egykori diszpécsere, a feleségével saját vállalkozásba kezdő és sokra jutó férfi bizony megrendülten lépkedett Hitvalló Eduárd trónja felé, ahol kettőjüket Nagy-Britannia leendő királya várta. Self-made man ide vagy oda, azért ez egy teljesen más liga.
Hogy Katalin minderről mit gondol, nem tudni. De elég okos, hogy megértse, élete akkor lesz sikeres, ha képes úgy hozzáállni a rá váró feladatokhoz, ahogy II. Erzsébet teszi: alázattal. Ha kellő örömet talál a kötelességben, ha képes önfegyelemre, és erősen figyel a családi kapcsolatokra, mindenekelőtt a házasságára, akkor mindent, ami előttük áll, szövetségesekként oldanak meg. Most úgy néz ki, jó úton járnak, de hol van még a vége? A neheze el sem kezdődött. Mert hiába népszerűek, már a Nemzetközösség is recseg-ropog, és ott vannak a skótok, az írek a maguk függetlenségi törekvéseivel…!
